Ultimea Poseidon D80 Boom

Az Ultimea Poseidon D80 Boom kipróbálása után az volt az első őszinte gondolatom, hogy ez a rendszer pontosan tudja, hol van a helye a piacon, és éppen ezért veszélyesebb sok drágább konkurensnél, mint elsőre hinné az ember: nem akar high-end templomi csodának látszani, csak nagyon következetesen rámegy arra, hogy filmnél, játéknál és esti sorozózásnál sokkal nagyobbnak, izmosabbnak és élőbbnek hasson, mint amit az ára alapján elvárnék tőle.

Első benyomás: ez nem egy magányos hangrúd, amit odalökök a tévé elé, hanem egy komplett rendszer, ami helyet, figyelmet és némi kábelezési türelmet kér – cserébe viszont tényleg csinál valamit a térrel

A Poseidon D80 Boom elsőre nem azzal sokkolt, hogy mennyire elegáns, hanem azzal, hogy mennyire rendszerszinten gondolkodik. A soundbar önmagában is rendben van, de a lényeg nyilván nem ott van, hanem abban, hogy kapunk mellé egy 6,5 colos mélynyomót és négy külön surround hangszórót, vagyis ez a doboz nem abból a műfajból érkezik, ahol a gyártó két ügyesen irányított meghajtóból próbálja elhitetni velem, hogy körülöttem dől össze Manhattan. Itt ténylegesen van hátsó jelenlét, van külön dedikált tér, van fizikai elhelyezés, és emiatt a rendszer karaktere is teljesen más. A frissebb külső tesztek is rendre ezt emelik ki: a D80 Boom nem egyszerűen egy soundbar, hanem egy budget-barát, de valódi 7.1-es elrendezésre törekvő otthoni csomag, és már ez önmagában sokat számít. A The Gadgeteer például kifejezetten azt hangsúlyozta, hogy a rendszer szinte minden eleme nagyobb lett az elődhöz képest, a gagadget pedig azt írta róla, hogy a kompakt összkép ellenére meglepően komoly térélményt tud felépíteni. Nekem pontosan ez tetszett meg benne. A Poseidon D80 Boom nem akarja megúszni a surroundot DSP-trükkökkel, hanem ténylegesen megpróbálja körém rakni a hangot. Ez pedig már a bekapcsolás előtti állapotban is más lelkiállapotba helyezi az embert. Nem egy tévékiegészítőt veszek elő, hanem egy rendszert, aminek van saját akarata a szobában.

A 7.1 és a Dolby Atmos itt nem marketingcímke akar lenni, hanem egy nagyon tudatos „minél nagyobbnak hasson a nappalid hangja” filozófia része

A hangprojektorok világában a Dolby Atmos felirat már annyira elhasználódott, mint a játékos monitorokon a „gaming”, szóval reflexből gyanakszom mindenre, ami túl könnyen dobálózik vele. A Poseidon D80 Boomnál viszont az a jó, hogy nem egyetlen varázsszó mögé próbálja elrejteni a teljesítményt, hanem több oldalról építi fel az élményt. A soundbarban három meghajtó dolgozik, a négy surround külön megkapja a maga szerepét, a mélynyomó hozza a testet, és az egész rendszer arra van hangolva, hogy a hang ne csak előrefelé menjen, hanem valahogy szétterüljön a szobában. A külső tesztek alapján nagyjából ugyanez az összkép rajzolódik ki. A gagadget dicsérte, hogy a D80 Boom valódi 7.1-es jelenlétre törekszik, a 4kfilme pedig azt írta, hogy az elődhöz képest a karakter 90%-ban hasonló maradt, de a javított subwoofer több nyomást és mélységet ad, vagyis nem valami teljesen új irányt kaptunk, hanem egy érettebb, erőteljesebbre húzott változatot. És ez szerintem a jó döntés. Mert a D80 Boom ereje pont abban van, hogy nem akar túlbonyolítani semmit. A Dolby Atmos itt nem azt jelenti, hogy hirtelen audiofil mennyországba lépek, hanem azt, hogy a filmek, játékok és nagyobb zenék megszólalása érezhetően kevésbé lapos, kevésbé tévéhang-szerű, és sokkal inkább „rendszerhang” lesz. Ez pedig az a különbség, amit már az első akciójelenetnél vagy koncertfelvételnél megérzek.

A D80 Boom nem attól működik, hogy elhiteti veled, hogy mozitermed van, hanem attól, hogy végre nem úgy szól a nappalid, mint egy túlméretezett tablet.

A basszus a rendszer fő karakterjegye, és ezt az Ultimea egy pillanatig sem próbálja szégyellni

A D80 Boom kommunikációjának egyik központi eleme, hogy 33%-kal erősebb basszust ígér az előző D80-hoz képest, és ezt a gyártó gyakorlatilag minden felületen a rendszer egyik fő vonzerejeként kezeli. Most, az ilyen számokkal mindig érdemes óvatosan bánni, mert a hangzás nem százalékban él a szobában. De az biztos, hogy a nagyobb mélynyomó-kamra és a 6,5 colos sub nagyon is hallható része a D80 Boom karakterének. A külső tesztek közül több is konkrétan ezt emelte ki fő fejlesztésként. A 4kfilme nyersen úgy fogalmazott, hogy a rendszer hangjának nagy része az elődhöz hasonlít, de a fejlettebb mélynyomó egyértelműen több ütést és mélyebb tartományt hoz, a The Gadgeteer pedig már a méretkülönbség alapján is arra jutott, hogy itt tényleg több „oomph” jutott a csomagba. Nekem ez a gyakorlatban úgy csapódott le, hogy a D80 Boom nem finomkodik. Filmeknél kifejezetten szeret nagyot szólni, a robbanásoknak, lökéseknek, motorhangoknak és háttérzenéknek ad egy olyan plusz súlyt, amitől minden jelenet kicsit nagyobbnak érződik. Ez persze nem mindenkinek lesz automatikus szerelem. Aki neutrális, szigorúan kiegyensúlyozott megszólalást keres, az valószínűleg eleve más irányban nézelődik. A D80 Boom viszont egyértelműen azt mondja: én házimozis izgalmat akarok adni, nem háttérbe húzódó udvariasságot. És ezt a hozzáállást én sokkal jobban tudom értékelni, mint azokat a félénk rendszereket, amelyek mindenből csak egy kicsit próbálnak mutatni.

A filmek és a játékok alatt érzi igazán jól magát, zenénél már jobban kijön, hogy mire tervezték

A D80 Boom egyik legfontosabb sajátossága, hogy nem univerzális csodafegyver, hanem nagyon világosan tudja, mikor akar ragyogni. Filmeknél, sorozatoknál, játékoknál, sportközvetítéseknél és minden olyan tartalomnál, ahol a dinamika, a tér, a basszus és a látvány kiegészítése a cél, kifejezetten erős. Itt a surround hangszórók jelenléte, a subwoofer plusz ereje és az Atmos-feldolgozás együtt tényleg sokkal többet ad, mint egy átlag soundbar. A külső tesztek is nagyjából ugyanebbe az irányba mutatnak. Többen írták, hogy tévéhez, játékhoz és mozihoz remekül működik, de zenehallgatásnál már jobban kijön, hogy ez alapvetően nem sztereó-élvezeti high-fidelity rendszernek készült. Ezzel én is így voltam. Elektronikus zenén, koncertfelvételeken, nagyobb popprodukciókon vagy dinamikus, filmes jellegű albumokon kifejezetten szórakoztató, mert szereti a teret és a testet. De amikor valami intimebb, vokálközpontú, finomabban árnyalt anyagot hallgattam, akkor már jobban éreztem, hogy a D80 Boom nem a stúdiómonitoros elemzés nyelvét beszéli, hanem a hatás nyelvét. Ez nem baj, csak fontos kimondani. Aki ezt a rendszert veszi, annak szerintem nem is a tökéletes hangszer-szétválasztás lesz a fő motivációja, hanem az, hogy a nappaliban végre legyen súlya a hangnak. És ebben a D80 Boom erős.

Az alkalmazásvezérlés az egyik legjobb része az egész csomagnak, még akkor is, ha nem teljesen hibátlan

Az Ultimea nagyon ráfeküdt az app control témára, és itt szerencsére nem arról van szó, hogy a dobozra csak rábiggyesztettek egy kötelező modern kulcsszót. A D80 Boomhoz tartozó alkalmazás egyik legnagyobb fegyvere a 10 sávos EQ, a 121 előre beállított hangszínszabályzó-mátrix, valamint az, hogy a rendszer hangkaraktere tényleg viszonylag részletesen állítható. Több külső teszt is külön dicsérte ezt. Az Ultimea saját oldala persze nyilván rajong érte, de még a kevésbé elfogult értékelések is azt írták, hogy az alkalmazás nagy erőssége a D80 Boomnak, főleg azért, mert nem vagyok rákényszerítve hat darab gyári profilra és egy sóhajra. Ugyanakkor van itt egy kis árnyék is, és ezt kifejezetten szeretem, amikor egy terméknél őszintén ki lehet mondani. A Soundcontroltech például megjegyezte, hogy az app ugyan nagyon hasznos, de néha kis késlekedést mutathat presetváltás vagy hangerőállítás közben, és az egész testreszabhatóság bizonyos felhasználóknak elsőre akár sok is lehet. Ezzel teljesen együtt tudok élni, mert a fontosabb igazság az, hogy van mit állítani, és ez egy ilyen árszintű, ennyire hatásorientált házimozi-csomagnál szerintem óriási plusz. Nem kell elfogadnom a gyári „így jó lesz mindenkinek” kompromisszumot. Tudok játszani a hanggal, és ez a rendszer karakteréből adódóan különösen fontos.

A 121 EQ preset elsőre viccesen soknak tűnik, aztán rájövök, hogy végre nem csak díszből van jelen az állítgatás lehetősége

A 121 előre beállított EQ-mátrix pontosan az a funkció, amin elsőre felnevettem. Mert hát ki az, aki 121 hangprofilt fog tényleg végigbogarászni? Aztán ahogy elkezdtem használni a rendszert, rájöttem, hogy itt nem az a lényeg, hogy szó szerint mind a 121-et kívülről fújjam, hanem az, hogy az Ultimea nem spórolta ki a hang finomhangolásának lehetőségét. Ez főleg akkor értékelhető, amikor ugyanaz a rendszer egyszerre akar helytállni filmnél, játéknál, sportnál, esti sorozózásnál és néha zenénél is. A hivatalos módok – film, zene, hang, sport, játék, éjszakai – önmagukban is hasznosak, de az appban rejlő plusz variálhatóság miatt a D80 Boom nem érződik úgy, mintha egyetlen karaktert próbálna minden tartalomra ráerőltetni. Ez megint csak azt mutatja, hogy a gyártó tudta: a rendszer alapból látványos hangú, tehát kulcskérdés lesz, hogy mennyire lehet ezt kordában tartani vagy épp kihegyezni.

A csatlakozásoknál kifejezetten rendes csomagot kapok, de a kábelezési valóságot nem kell idealizálni

A D80 Boom HDMI eARC, HDMI bemenet, optikai, AUX, USB és Bluetooth 5.3 támogatást ad, ami ebben a kategóriában kifejezetten barátságos. A 4K HDR passthrough is jelen van, tehát a rendszer nem akarja szűk keresztmetszetté tenni a nappali videós oldalát. Papíron ez nagyon rendben van, és a gyakorlatban is jó érzés, hogy nem kell valami furcsán lebutított csatlakozási logikával együtt élnem. Ugyanakkor a másik oldalt is ki kell mondani: a surround hangszórók vezetékesek, és ez nem csak apró technikai lábjegyzet, hanem a napi használat és az elhelyezés egyik legfontosabb valósága. A Soundcontroltech konkrétan ezt említi a rendszer egyik gyengébb pontjaként, mondván, hogy a kábelezett surroundok nagyobb vagy furcsábban berendezett szobákban korlátozhatják az elhelyezést. Ezzel én sem tudok vitatkozni. A D80 Boom nem az a rendszer, amit két mozdulattal „csak úgy” szétszórok a térben. Itt tervezni kell a kábelekkel, és el kell fogadni, hogy a nagyobb térélmény ára bizonyos fokú nappali-logisztika. Szerintem ez még mindig jobb, mint a kamu-wireless félmegoldások világa, de azt sem akarom eljátszani, hogy a kábelezés romantikus hobbi. Nem az. Cserébe viszont a végeredmény sokkal inkább rendszernek hat, mint sok egyszerűbb konkurensnél.

A D80 Boom egyik nagy erénye, hogy nem próbálja elhazudni a surround fizikai valóságát: ha körülötted akar szólni, akkor bizony köréd is kell építeni.

A párbeszédérthetőség rendben van, de nem ez a rendszer fő szuperképessége

A hangprojektoroknál nekem mindig fontos kérdés, hogyan bánnak a dialógussal. Mert hiába szól nagyot minden robbanás, ha közben a szereplők úgy beszélnek, mintha két szobával arrébb intéznék a cselekményt. A D80 Boom ezen a téren szerintem korrekt, de nem varázslatos. A dedikált hangmód és az EQ-zási lehetőségek segítenek abban, hogy a beszéd jobban előre jöjjön, és összességében a rendszer nem mossa el annyira a dialógust, mint az olcsóbb, pusztán basszusra kihegyezett megoldások. Ugyanakkor az is igaz, hogy a D80 Boom teljes karaktere alapból inkább látványos, testes, effektorientált, így egy teljesen semleges, stúdiószerű beszédprezentációt nem innen várnék. Filmeknél és sorozatoknál jól használható, sportnál és tévéműsornál pedig különösen hasznos a megfelelő mód kiválasztása, de azt éreztem, hogy ez a rendszer elsősorban élményt akar csinálni, és csak másodsorban akar steril pontosságot. Ez nálam nem akkora baj, mert a célcsoportot nézve teljesen logikus.

A Bluetooth 5.3 és az appos vezérlés kényelmes, de a D80 Boom igazi terepe továbbra is a tévé előtti élet

A Bluetooth 5.3 jelenléte kényelmes, és természetesen jó dolog, hogy a D80 Boommal lehet lazábban zenét küldeni telefonról, tabletről vagy bármi másról. De számomra már pár óra alatt világossá vált, hogy ez a rendszer nem mobil zenehallgatós életérzésből táplálkozik, hanem abból, hogy a tévé körül akar valami sokkal nagyobb és filmesebb hangteret létrehozni. Zenére használható, sőt olykor kifejezetten szórakoztató is, de a személyisége nem ott csúcsosodik ki. Ez nem rossz hír, inkább csak pontos helyrerakás. A D80 Boomnak a nappaliban van igazi súlya, akkor, amikor a képpel együtt dolgozik. És szerintem ezt vállalja is.

Összegzés: a Poseidon D80 Boom nem akar úri hangfal lenni, hanem egy látványosan jó ár-érték arányú házimozi-csomag – és ebben nagyon erős

Az Ultimea Poseidon D80 Boom számomra azért lett ennyire szerethető, mert nem akarja túljátszani a szerepét. Nem próbálja bemesélni, hogy high-end audiofil rendszer, nem akar láthatatlan dizájntárgy lenni, és nem próbálja megúszni a surroundot pusztán pszichoakusztikai trükkökkel. Ehelyett egy nagyon is konkrét ajánlatot tesz: kapsz egy 7.1-es, Dolby Atmos-kompatibilis soundbar-rendszert, 500 watt csúcsteljesítménnyel, négy surround hangszóróval, 6,5 colos mélynyomóval, appos vezérléssel, 10 sávos EQ-val, 121 előre beállított hangprofillal, korrekt csatlakozólistával és egy olyan hangkarakterrel, ami egyértelműen a filmek, játékok és nagyobb nappalis élmények felé húz. Nem tökéletes. A kábelezés valós kompromisszum, az alkalmazás néha lehetne finomabban csiszolt, és zenénél is érezhető, hogy nem ez a rendszer legnemesebb műfaja. De a fontosabb igazság az, hogy a D80 Boom nagyon jól tudja, mire való, és használat közben ezt szinte folyamatosan bizonyítja is. Nekem ez bőven elég volt ahhoz, hogy ne csak egy újabb soundbar-ként gondoljak rá, hanem egy olyan házimozi-csomagként, ami az átlag tévénézést nagyon gyorsan visszaminősíti hang nélküli kompromisszummá.