Vágjunk is a közepébe: a rollerpiac mostanra pontosan olyan lett, mint a battle royale műfaj – mindenki ugyanazt a formulát másolja, csak más skinekkel. De aztán beesik egy olyan szerzet, mint a TWOFISH M5 Elite-E, ami rájött, hogy nem kell mindenkinek állva, megfeszített vádlikkal egyensúlyoznia a betonon. Ez a gép egy roller és egy klasszikus moped fura, de piszkosul funkcionális szerelemgyereke. Kicsomagolás után rögtön az volt a benyomásom, hogy ez nem a belvárosi yuppie-k játékszere, akik a kávézótól az irodáig suhannak, hanem egy igazi, mindennapos hátasló, egy igavonó mount, amivel elugrasz a boltba, vagy ami gond nélkül elvisz a város másik végébe. A dizájn elsőre talán egy kicsit öregurasnak hathat a rászerelt hátsó kosárral meg az üléssel, de amint ráülsz és meghúzod a gázkart, az előítéletek elpárolognak. A bézs szín kifejezetten jól áll neki, ad egy kis retro, Vespa-életérzést a modern, nyers csőváznak. Az anyaghasználat masszív, a 23 kilós önsúly egyértelműen jelzi, hogy itt fémből van az, aminek abból kell lennie. Bár papíron összecsukható, azért a napi szintű harmadik emeletre cipelést senkinek sem ajánlom, ez a súlycsoport inkább a garázsban vagy a földszinti tárolóban érzi jól magát. Viszont az összecsukó mechanizmus robusztus, nem nyeklik-nyaklik, mint a filléres, szupermarketes daraboknál, és a rögzítések pont olyan feszesek, mint amilyennek lenniük kell egy komolyabb igénybevételre tervezett gépen.
TWOFISH M5 Elite-E
Egy moped és egy roller szerelemgyereke a betonon
Masszív, kényelmes és megbízható városi hátasló a mindennapok aszfaltos kihívásaihoz
- Kiemelkedő kényelem a 14 hüvelykes levegős gumiknak, az első-hátsó lengéscsillapítóknak és a párnázott ülésnek köszönhetően, ami a legrosszabb aszfaltot is elviselhetővé teszi.
- Masszív építési minőség és 120 kg-os teherbírás, amely egy tartós, mindennapi nyúzásra tervezett jármű benyomását kelti.
- Dinamikus 500 W-os motor és a 40 km/h-s végsebesség, amivel könnyedén és biztonságosan felvehetjük a városi forgalom ritmusát.
- Praktikus és levehető hátsó kosár, ami jelentősen növeli a hétköznapi használhatóságot a bevásárlások során.
- Határozott kettős tárcsafék, amely kellő fékerőt és megállást garantál a nagyobb tempó és a magasabb önsúly ellenére is.
- A 23 kilogrammos önsúly miatt az emeletre cipellés napi szinten kifejezetten kimerítő és kényelmetlen feladat.
- A 30 kilométeres maximális hatótáv a nagyobb sebesség kihasználása és a városi stop-and-go forgalom mellett a valóságban inkább csak 20-25 kilométerre tehető.
Vágjunk is a közepébe: a rollerpiac mostanra pontosan olyan lett, mint a battle royale műfaj – mindenki ugyanazt a formulát másolja, csak más skinekkel. De aztán beesik egy olyan szerzet, mint a TWOFISH M5 Elite-E, ami rájött, hogy nem kell mindenkinek állva, megfeszített vádlikkal egyensúlyoznia a betonon. Ez a gép egy roller és egy klasszikus moped fura, de piszkosul funkcionális szerelemgyereke. Kicsomagolás után rögtön az volt a benyomásom, hogy ez nem a belvárosi yuppie-k játékszere, akik a kávézótól az irodáig suhannak, hanem egy igazi, mindennapos hátasló, egy igavonó mount, amivel elugrasz a boltba, vagy ami gond nélkül elvisz a város másik végébe. A dizájn elsőre talán egy kicsit öregurasnak hathat a rászerelt hátsó kosárral meg az üléssel, de amint ráülsz és meghúzod a gázkart, az előítéletek elpárolognak. A bézs szín kifejezetten jól áll neki, ad egy kis retro, Vespa-életérzést a modern, nyers csőváznak. Az anyaghasználat masszív, a 23 kilós önsúly egyértelműen jelzi, hogy itt fémből van az, aminek abból kell lennie. Bár papíron összecsukható, azért a napi szintű harmadik emeletre cipelést senkinek sem ajánlom, ez a súlycsoport inkább a garázsban vagy a földszinti tárolóban érzi jól magát. Viszont az összecsukó mechanizmus robusztus, nem nyeklik-nyaklik, mint a filléres, szupermarketes daraboknál, és a rögzítések pont olyan feszesek, mint amilyennek lenniük kell egy komolyabb igénybevételre tervezett gépen.
A tesztpálya az a bizonyos budapesti aszfalt volt, és itt jön be a képbe a TWOFISH M5 Elite-E legnagyobb fegyverténye. Felejtsd el a nyolc colos, tömör gumis rázkódást, ami után úgy szállsz le a gépről, mintha egy órán át rázott volna egy rosszul optimalizált force feedbackes kontroller. A 14 hüvelykes, levegővel töltött pneumatikus kerekek és a dupla lengéscsillapítás kombinációja olyan sima futást biztosít, ami ezen az árszinten kifejezetten ritka. A futómű és az erőátvitel kapcsán néhány dolog egyértelműen betalált nálam:
- Kiváló rugózás: A futómű annyira finoman dolgozik, hogy ehhez képest egy régi Ikarus busz hátsó ülése középkori kínzóeszköznek tűnik.
- Határozott nyomaték: Az 500W-os motor nem erőlködik, egyenletesen és dinamikusan húz, a gyorsulás íve kifejezetten barátságos, de azért odateszi magát, ha kell.
- Megbízható fékrendszer: A mechanikus kettős tárcsafékek kellő fékerőt biztosítanak, könnyen adagolhatók és esőben is megbízhatóan fognak.
Szinte átlebeg a kisebb úthibákon, a csatornafedelek nem akarják kiverni a fogtömésedet, és a 15 fokos emelkedőket is meglepő magabiztossággal küzdi le a budai oldalon. A hátsó agymotor dinamikusan mozgatja a gépet, és a 40 km/h-s végsebesség egy ilyen felépítésű, alacsony súlypontú, ülős rollernél már bőven abban a tartományban van, ahol a menetszél rendesen zúg a füledben.
Az érzet valahol félúton van egy stabil krosszmotor és egy kényelmes fotel között, a tempó pedig pont elég arra, hogy a forgalom ritmusát fel tudd venni a kisebb utcákban, anélkül, hogy mozgó akadálynak éreznéd magad.
A kettős tárcsafék-rendszer pedig nem csak egy üres marketinges lózung a specifikációs listán, hanem egyenesen kötelező elem ekkora tempónál. Kicsit ugyan hangolnom kellett rajtuk az első kilométerek előtt, de utána olyan határozottan fogtak, hogy a hirtelen megállások miatt sosem éreztem azt a gyomorgörcsös bizonytalanságot, amit a belépőszintű rollerek fékjeinél már oly sokszor megtapasztaltam.
Nézzük meg egy kicsit közelebbről a számokat is, mert a gyári specifikációk olvasgatása sokszor olyan élmény, mint egy túlhype-olt AAA játék ígéretei a megjelenés előtt: papíron mindig egy kicsit szebbnek tűnnek a valóságnál. A 48V-os, 13Ah kapacitású akkumulátorra a gyártó 30 kilométeres maximális hatótávot ígér. Tapasztalataim szerint ez a szám nagyjából úgy jön ki, ha egy hatvan kilós ember tökéletesen sík úton, abszolút szélcsendben, a legkisebb sebességfokozatban csorog vele a naplementébe. A való világban azonban, ha az ember rendesen kihasználja a rendelkezésre álló 40 km/h-s tempót, pörgeti a villanymotort a lámpáknál, és van rajta némi felnőtt súly is, ez a hatótáv sokkal inkább a 20-25 kilométeres sávban stabilizálódik. A mindennapi használhatóságot viszont nagymértékben javítják a beépített apró, de annál fontosabb kiegészítők:
- Erős LED fényszóró és hátsó lámpa: Nem csak téged látnak a forgalomban, te is tökéletesen látod az utat a sötétebb parkokon áthaladva.
- Praktikus visszapillantó tükrök: Bár a dizájnjuk kissé bumfordi, a funkciójukat maradéktalanul ellátják a sávváltásoknál és a kanyarodásoknál, ami óriási plusz a biztonságérzetnek.
- Könnyen olvasható műszerfal: Az egyszerű LED kijelző napfényben is jól látható, az akku állapota és a sebesség mindig szem előtt van anélkül, hogy elvonná a figyelmet a vezetésről.
A 6-8 órás töltési idő azt jelenti, hogy ez tipikusan egy éjszakára, vagy a munkaidő alatt a konnektoron hagyós darab, gyorstöltésről itt ne is álmodjunk. Ami viszont óriási piros pont a tervezőknek, az a levehető hátsó kosár. Elsőre talán nem tűnik a legvagányabb kiegészítőnek, sőt, kicsit rontja is a sportos összképet, de amikor a boltban rájössz, hogy a hátizsákod már csurig tele van, ez a kis fémkosár szó szerint életmentő tud lenni. Pont olyan ez, mint egy extra inventory slot a kedvenc RPG-dben: addig nem is tudod, mennyire hiányzott, amíg meg nem kapod a játék elején. Nem akar többnek látszani, mint ami, de amit vállal, azt tisztességgel, kényelmesen és megbízhatóan hozza.
Videók
Galéria
