Tronsmart Sounfii NC 2

A galvanizált páncél és az a bizonyos csend, ami kiszakít a valóságból

Amikor már sokadszorra tesztelem a legújabb vezeték nélküli fülhallgatókat, az ember óhatatlanul is kialakít magában egyfajta egészséges szkepticizmust a hangzatos ígéretekkel szemben, de a Tronsmart Sounfii NC 2 már a dobozból kivéve egyértelművé teszi, hogy itt szó sincs üres marketinglufiról.
A kezemben tartott matt felületű, letisztult töltőtok kifejezetten prémium érzetet kelt, nincs nyoma a korábbi generációk olcsó, nyikorgó műanyagjának; a mágneses fedél egy olyan határozott, megnyugtató kattanással záródik, amitől azonnal tudom, hogy egy komoly mérnöki munkával összerakott eszközzel van dolgom.
Amikor a galvanizált bevonattal ellátott fülhallgatókat beillesztem a fülembe, az ergonómia rögtön teszi a dolgát, és az öt mellékelt füldugó garantálja a tökéletes, passzív szigetelést, de az igazi varázslat csak a rendszer bekapcsolásakor kezdődik.
A beépített hibrid aktív zajszűrés egy brutális, 45 dB-es zajcsökkentési mélységgel dolgozik, ami a gyakorlatban úgy csapja arcul a külvilágot, mintha egy hangszigetelt stúdió vastag ajtaját vágták volna be mögöttem a kettes metró legzajosabb kocsijában.
A mély, búgó motorhangok és az idegesítő emberi morajlás szinte teljesen megsemmisül, az AI által vezérelt algoritmus pedig másodpercenként elemzi a környezetet, hogy a lehető legtisztább, leginkább zavartalan zenei teret biztosítsa a dobhártyámnak.
Ez a fajta csend nem az a kellemetlen, nyomás alatti vákuumérzés, ami a gyengébb fülhallgatóknál gyakran fejfájást okoz, hanem egy természetes, lélegző izoláció, ami megadja azt az intim teret, amire egy sokat utazó, vagy éppen egy zajos irodában túlélésért küzdő felhasználónak a legnagyobb szüksége van.

Tíz milliméteres membránok és a Hi-Res hangzás, ami nem köt kompromisszumot

A kompromisszummentes csend azonban csak a vászon, amire a Tronsmart mérnökei a tényleges zenei élményt festették, és ezen a téren a Sounfii NC 2 egy olyan fegyvertényt tesz le az asztalra, amit a kategóriájában nagyon kevesen tudnak utánacsinálni.
A burkolat alatt megbújó 10 mm-es dinamikus meghajtók olyan letaglózó erőt és hihetetlenül precíz részletgazdagságot pumpálnak a hallójáratba, ami azonnal újraírja a már rongyosra hallgatott kedvenc albumaim atmoszféráját.
A hardver legfontosabb ütőkártyája azonban a kompromisszummentes Hi-Res hangminőség és a natív LDAC támogatás, amely garantálja, hogy a stúdióminőségű veszteségmentes formátumok ne csak homályos masszaként, hanem teljes, lélegző valójukban szólaljanak meg.
A basszusok nem nyomják el erőszakosan a közepeket, az énekhangok kristálytisztán válnak le a zenei alapról, miközben a cinnek olyan élesek és határozottak, hogy szinte látom magam előtt a dobost a színpadon.
Ehhez a masszív adatfolyamhoz elengedhetetlen egy stabil alap, amit a piacon jelenleg szinte ufónak számító Bluetooth 6.0 szabvány és a BT8932H chip biztosít, amely olyan villámgyors párosítást és alacsony késleltetésű, zavartalan streamelést nyújt, hogy a hangcsúszás végleg a múlté lesz.
Az alkalmazáson keresztül elérhető testreszabható EQ profilok ráadásul megadják azt a fajta játékos szabadságot, hogy a legapróbb frekvenciákat is a saját ízlésemre szabjam, így a fülhallgató sosem kényszerít rám egy fix hangképet, hanem organikusan idomul a pillanatnyi hangulatomhoz és a lejátszott stílushoz.

Hat mikrofon harca a széllel és egy akkumulátor, ami egyszerűen nem hajlandó lemerülni

Egy vérbeli modern headset esetében azonban a nyers hangminőség önmagában már nem elég a túléléshez, hiszen a mindennapok harctere folyamatos hívásokat és végeláthatatlan üzemidőt követel meg, a Sounfii NC 2 pedig ezen a fronton is kegyetlenül odateszi magát.
A rendszer összesen hat darab alumíniummal finomhangolt mikrofont és egy brutálisan okos AI zajcsökkentő algoritmust vet be azért, hogy a hangom még a legvadabb szélviharban vagy egy forgalmas útkereszteződés kellős közepén is tisztán, torzításmentesen jusson át a vonal túlsó végére, kiszűrve a környezeti zajok elképesztő, 90 százalékát.
Külön zseniális húzás, hogy a gyártó leszámolt az idegesítő, véletlen érintésekre azonnal reagáló kapacitív felületekkel, és helyette precíz, intelligens erőérzékelőket épített a szárakba, így a csippentéses vezérlés pontosan olyan megbízható és határozott visszajelzést ad, mintha egy fizikai gombot nyomnék be.
Nincs többé véletlenül megszakított hívás, miközben csak megigazítom a fülemben az amúgy IPX5 vízállóságú eszközt egy izzasztóbb edzés közben; a technológia itt végre a felhasználót szolgálja, nem pedig bosszantja.
A többpontos csatlakozás révén a fülhallgató játszi könnyedséggel ugrál a laptopom és a telefonom között, az akkumulátor pedig egyszerűen nem hajlandó feladni a harcot: a fülhallgatók önmagukban 10 órányi folyamatos lejátszást biztosítanak, amit a tok brutális, 40 órás teljes üzemidőre tornáz fel.

A folyamatos töltögetés frusztráló nyűgje végre eltűnik az egyenletből; ez a hardver nem egy szívbajos játékszer, hanem egy kőkemény munkaeszköz, ami zokszó nélkül végigkísér a leghosszabb transzatlanti repülőutakon vagy a legkegyetlenebb túlórázásokon is, miközben a gyorstöltés tíz perc alatt újabb egyórányi életet lehel a rendszerbe.

Galéria