Emlékszem azokra az átszórakozott, hajnalba nyúló nyári éjszakákra a kilencvenes évek legvégén, amikor a zene hordozhatósága még azt jelentette, hogy a fél társaság izzadva, felváltva cipelte a vállán a gigantikus, góliátelemekkel kitömött kazettás magnót a legközelebbi beton dühöngőig. Akkoriban, ha valaki azzal a koncepcióval állt volna elénk, hogy pár évtized múlva egy komplett, színpadi minőségű hangrendszert fogunk magunk után húzni egy kényelmes bőröndfogantyúval, valószínűleg csak hangosan kinevetjük, és visszatérünk a recsegő magnószalagokhoz. Erre most itt terpeszkedik a szerkesztőségi asztalomon – vagyis inkább mellette, a padlón, mert az asztal leszakadna tőle – a Tronsmart Halo 300, ami a maga szürreális, 75 centiméteres magasságával és a kőkemény 14 kilogrammos nettó önsúlyával azonnal, kíméletlenül tudtára adja mindenkinek, hogy vége a finomkodásnak. Ez a gép egyáltalán nem az a diszkrét, aprócska Bluetooth-kapszula, amit hanyagul bedobsz a strandtáska aljába a naptej mellé; ez egy igazi, kerekeken guruló ipari monstrum, egy kőkemény zenei fegyverarzenál. Amikor a futár leizzadva lerakta a küszöbömre a gigantikus kartondobozt, elsőre komolyan azt hittem, hogy tévedésből egy kisebb fagyasztószekrényt küldtek tesztelésre. De a dobozból kibontva a masszív, áramvonalas fekete testet, a rácsos előlapot és az alján lévő, meglepően csendes és strapabíró gumikerekeket, rögtön éreztem azt a bizonyos ismerős, régi vágású indusztriális őszinteséget. Ez a cucc nem kér elnézést a létezéséért, hanem egyenesen a képedbe mászik, és a beépített teleszkópos fogantyújának köszönhetően úgy tudod magad után húzni a legkeményebb kerti partikra is, mintha csak egy reptéri terminálon sétálnál a gurulós csomagoddal.
Tronsmart Halo 300
A hordozhatóság tizennégy kilónál és a szomszédok rendőrségi feljelentésénél kezdődik
Kegyetlenül hangos, elpusztíthatatlan zenei fegyver, ami a gurulós kialakítással és a stúdiócsatlakozókkal minden kerti bulit és utcai zenélést azonnal profi szintre emel.
- Félelmetes, 240 W-os csúcsteljesítmény, ami a 3-utas hangrendszerrel és a dupla mélynyomókkal konkrétan klubszintű, basszusokban gazdag atmoszférát varázsol a szabadba.
- Kiváló professzionális csatlakozók, a hátlapon található dupla gitár/mikrofon és az XLR bemenet azonnal egy hordozható színpaddá teszi az amúgy is okos hangfalat.
- Hatalmas, 27 000 mAh-s beépített akkumulátor, ami nemcsak 12-20 órás üzemidőt biztosít, de powerbankként is megmenti a buliban lemerülő telefonokat.
- Okos és kényelmes fizikai kialakítás, a kerekek, a teleszkópos húzókar és az IPX4-es fröccsenésállóság garantálja a gondtalan mozgatást és a kültéri túlélést a nyári záporokban.
- A brutális teljesítménynek kőkemény fizikai ára van, a hangszóró tizennégy kilogrammos önsúlya és hatalmas mérete miatt emeletre cipelni embert próbáló, izzasztó feladat.
- Az audiofil zenehallgatóknak valószínűleg nem fog tetszeni az erős basszus dominancia, ami a maximális hangerő közelében hajlamos háttérbe szorítani a finomabb, lágyabb közepeket.
A kazettás monstrumoktól a kerekeken guruló fesztiválig
Emlékszem azokra az átszórakozott, hajnalba nyúló nyári éjszakákra a kilencvenes évek legvégén, amikor a zene hordozhatósága még azt jelentette, hogy a fél társaság izzadva, felváltva cipelte a vállán a gigantikus, góliátelemekkel kitömött kazettás magnót a legközelebbi beton dühöngőig. Akkoriban, ha valaki azzal a koncepcióval állt volna elénk, hogy pár évtized múlva egy komplett, színpadi minőségű hangrendszert fogunk magunk után húzni egy kényelmes bőröndfogantyúval, valószínűleg csak hangosan kinevetjük, és visszatérünk a recsegő magnószalagokhoz. Erre most itt terpeszkedik a szerkesztőségi asztalomon – vagyis inkább mellette, a padlón, mert az asztal leszakadna tőle – a Tronsmart Halo 300, ami a maga szürreális, 75 centiméteres magasságával és a kőkemény 14 kilogrammos nettó önsúlyával azonnal, kíméletlenül tudtára adja mindenkinek, hogy vége a finomkodásnak. Ez a gép egyáltalán nem az a diszkrét, aprócska Bluetooth-kapszula, amit hanyagul bedobsz a strandtáska aljába a naptej mellé; ez egy igazi, kerekeken guruló ipari monstrum, egy kőkemény zenei fegyverarzenál. Amikor a futár leizzadva lerakta a küszöbömre a gigantikus kartondobozt, elsőre komolyan azt hittem, hogy tévedésből egy kisebb fagyasztószekrényt küldtek tesztelésre. De a dobozból kibontva a masszív, áramvonalas fekete testet, a rácsos előlapot és az alján lévő, meglepően csendes és strapabíró gumikerekeket, rögtön éreztem azt a bizonyos ismerős, régi vágású indusztriális őszinteséget. Ez a cucc nem kér elnézést a létezéséért, hanem egyenesen a képedbe mászik, és a beépített teleszkópos fogantyújának köszönhetően úgy tudod magad után húzni a legkeményebb kerti partikra is, mintha csak egy reptéri terminálon sétálnál a gurulós csomagoddal.
Kétszáznegyven wattos gyomros a süket csendnek
A nyers fizikai jelenlét azonban csak a jéghegy csúcsa, az igazi, letaglózó pofont akkor kapod az arcodba, amikor először rátolod a hangerőt a Bluetooth 5.3-as kapcsolaton keresztül. A motorháztető alatt dolgozó háromutas hangrendszer – a dupla mélynyomókkal és a dedikált dupla magassugárzókkal – összesen brutális, 240 W-os csúcsteljesítményt présel ki magából a SoundPulse technológiával megfűszerezve. Ha a hangerőmérőt feltolod a maximum közelébe, ez a fenevad konkrétan átrendezi a belső szerveidet; a 40 Hz-es, ultra mély ritmusok olyan elemi erővel, olyan mellkast döngető fizikai valósággal csapódnak le a szobában, hogy a szomszédok valószínűleg már a harmadik számnál fontolóra veszik a költözést. Őszintén szólva, a Halo 300 nem egy steril, audiofil stúdiómonitor, amivel egy komolyzenei koncert minden apró, finom vonós rezdülését kielemezhetnéd egy kényelmes bőrfotelből. Itt a kíméletlen basszuson és a fesztiválos, elképesztő hangerőn van a kőkemény hangsúly, ami viszont filmezésnél vagy egy masszívabb, robbanásokkal teli játék közben is olyan szintű, libabőrös mozis atmoszférát teremt a nappaliban, amire nagyon kevés hagyományos hangfalszett képes. És ha valami megmagyarázhatatlan, perverz indíttatásból ez az egyetlen zajforrás nem lenne elegendő a tökéletes pusztításhoz, a beépített TWS (True Wireless Stereo) funkció révén egyetlen gombnyomással vezeték nélkül párosíthatsz hozzá egy második Halo 300-at is, létrehozva egy olyan félelmetes, 480 wattos sztereó hangfalat, ami egy kisebb kosárlabdapályát is nevetve, torzításmentesen betölt zeneileg.
Kábelek, mikrofonok és a hordozható színpad
De a Tronsmart mérnökei itt még véletlenül sem álltak meg a puszta zenelejátszásnál, hanem fogták a koncepciót, és a Halo 300 hátulját teletömték egy komplett, mobil koncertszínpadhoz illő csatlakozóarzenállal. Ez az a funkció, ami engem, mint sokat látott tesztelőt is azonnal, őszintén megvett kilóra. A vaskos, vízhatlan gumifedél alatt nemcsak a szokásos AUX és USB lejátszási opciókat, illetve a TF kártyaolvasót találjuk meg, hanem két darab kombinált gitár/mikrofon bemenetet, és egy vérbeli, professzionális XLR aljzatot is. Ez a gyakorlatban, a kíméletlen mindennapokban azt jelenti, hogy ezt a 14 kilós monstrumot egyszerűen kigörgeted a helyi aluljáróba vagy a tengerpartra, rákötöd az akusztikus gitárodat és a profi stúdiómikrofonodat, a felső, masszív vezérlőpulton pedig azonnal analóg potméterekkel tekerheted rá a visszhangot (echo) és az EQ-t a hangszerekre. Nulla érezhető késleltetés, kristálytiszta kimenet és olyan szintű, azonnali zenei szabadság, amit eddig csak a méregdrága, dedikált utcai erősítők tudtak biztosítani a zenészeknek. Ha a házibuliban a társaság eléri azt a bizonyos kritikus, jókedvű alkoholszintet, a gép pillanatok alatt egy kíméletlen, falbontó karaoke-állomássá mutálódik, miközben a tetején kialakított okos kis vájatban stabilan, dőlésszögben pihenhet az okostelefonod vagy a táblagéped a dalszövegek folyamatos pörgetéséhez. Ez a fajta sokoldalúság az, ami miatt a Halo 300 tényleg messze kiemelkedik a sablonos, unalmas Bluetooth-hangszórók végtelen, egyhangú tengeréből.
Amikor kigörgeted ezt a fekete tornyot a kertbe, bedugod a gitárodat, és egyetlen gombnyomással feléleszted az elektronikát, pontosan tudod, hogy ez már rég nem zenehallgatásról szól, hanem a kőkemény szórakoztatásról, aminek te magad vagy a karmestere.
Fényár, vízállóság és a gigantikus akkumulátor
A látvány és az állóképesség terén a modern party-követelmények kíméletlenek, de a Halo 300 láthatóan nagyon jól bírja a gyűrődést a virtuális csatatéren. Az előlapon tátongó hatalmas membránokat két gigantikus, dinamikus RGB LED gyűrű öleli körbe, amik a dedikált Tronsmart okostelefonos alkalmazáson keresztül öt különböző, a zene lüktetésére szinkronizált fényjátékra képesek. Bár én általában az első adandó alkalommal kikapcsolom ezeket a fényeket, hogy ne szívják feleslegesen az akkumulátort, el kell ismernem, hogy egy sötétedés utáni, szabadtéri hússütögetésnél megadják azt a tipikus, utánozhatatlan fesztiválos alaphangulatot a kertben. Apropó szabadtér: a készülék masszív burkolata megkapta az IPX4-es vízállósági besorolást, így egy hirtelen jött, alattomos nyári zápor, vagy a medence partjáról felcsapódó részeg vízsugár konkrétan meg sem kottyan a belső elektronikának, bár azért egy komplett búvárkodást nyilván nem élne túl a medence alján. A motorháztető alatt pedig egy egészen félelmetes, 27 000 mAh (11,1V/9000mAh) kapacitású beépített akkumulátor dolgozik, ami a gyártói laboratóriumi adatok szerint akár 20 órányi folyamatos lejátszást is képes kipréselni magából. A tesztek és a kíméletlen, hangerős valóság azonban azt mutatja, hogy ha bekapcsolod az RGB fényeket, és a szomszédokat terrorizálva magasabbra tolod a volument, ez az üzemidő inkább egy masszív, de még mindig brutálisan jó 12-14 órára redukálódik. Ha pedig a buli hevében a telefonod feladná a harcot, a hátlapon lévő USB porton keresztül a hangfal kőkemény powerbankként is funkcionál, azonnal életet lehelve a lemerülőfélben lévő okoseszközeidbe.
Galéria
