TITAN ARMY P2710S

Nagyjából húsz perc kellett hozzá, hogy rájöjjek: a TITAN ARMY P2710S nem a látványos ígéreteivel fog meg, hanem azzal a nagyon ritka tulajdonsággal, hogy játék közben egyszerűen megszűnik útban lenni.

Első benyomás – amikor a specifikáció végre nem csak hangzatos, hanem értelmes is

A gamer monitorok világa ma már pontosan olyan, mint a kilencvenes évek végi PC-s hardverpiac volt: minden doboz harsog, minden második termék „ultimate”, „pro”, „esports ready”, és közben az ember már fél szemmel olvassa csak a marketinget, mert tudja, hogy a valóság úgyis a panelnél, a mozgáskezelésnél, az overdrive viselkedésénél és a napi használhatóságnál dől el. A TITAN ARMY P2710S ezért rögtön egy szimpatikus helyről indult nálam, mert a papírformája ugyan erős, de nem ostobán túlfeszített. A 27 hüvelykes képátló, a 2560x1440-es felbontás és a 240 Hz együtt már eleve egy olyan kombináció, amire nehéz rosszat mondani, ha valaki PC-n játszik, és nem csak dísznek vesz monitort az asztalra. Ez a három adat együtt ugyanis még mindig az egyik legéletképesebb sweet spot a piacon. Nem 4K-s önsanyargatás, ahol minden fps-ért vért kell izzadni, és nem is Full HD-s visszalépés ekkora méreten, hanem az a zóna, ahol a kép már részletes, de a modern közép-felső kategóriás VGA-k még nem kezdenek könyörögni kegyelemért. Amikor először leültem elé, nem a „wow, micsoda dizájn” érzés jött. Inkább az, hogy itt valaki a lényegre költötte a pénzt. A 3 oldalon keskeny káva, a visszafogott külső, az állítható állvány, a korrekt összeszerelési érzet mind azt sugallja, hogy ez a kijelző nem dekorációnak készült. Nem akarja eljátszani a szénszálmintás csodafegyvert, és ezért már önmagában szimpatikus. Régi PC-s beidegződés, de mindig jobban bízom abban a hardverben, amelyik nem akarja harsány külsővel eltakarni a belső bizonytalanságot. A P2710S-nél inkább az jött le, hogy „itt vagyok, tudom mit tudok, tessék használni”. Ez az önbizalom pedig meglepően sokat számít.

Vannak monitorok, amelyek rögtön eladják magukat egy látványos első percben, aztán napok alatt kezdenek idegesíteni. A P2710S pont fordítva működik: higgadtan indul, aztán egyre jobban érted, miért jó.

Képélesség és felbontás – a 27 hüvelykes 1440p még mindig a józan ész egyik utolsó menedéke

A 27 colos, 1440p-s mezőny azért maradt sokáig ennyire népszerű, mert nagyon nehéz melléfogni vele. A P2710S ezt az alapot ügyesen használja ki. A 108 PPI körüli képpontsűrűség pont elég ahhoz, hogy a szöveg kellően tiszta legyen, a játékok részletessége szépen kijöjjön, és ne érezd azt, hogy a pixelek külön életet élnek. Ez az a felbontás, ahol már a desktop is kényelmes, a játék meg kellően részletes, de közben még nem kényszerít arra, hogy minden második címnél kompromisszumlistát írj a grafikai beállítások mellé. Használat közben nagyon gyorsan kiderült, hogy a P2710S egyik legnagyobb erénye nem valami trükkös extrában rejlik, hanem abban, hogy nagyon rendesen néz ki rajta minden. Ez leírva banálisnak hat, de egy monitor pont ezen áll vagy bukik. A szöveg éles, az asztali környezet rendezett, a képek tiszták, a játékbeli UI elemek nem mosottak, és ami nekem különösen fontos, hogy a 27 colos méret mellett nem éreztem se túl aprónak, se túl szétterülőnek a látványt. Ez az a fajta balansz, amit sok gyártó hajlamos természetesnek venni a termékoldalon, a valóságban viszont nagyon nem az. A P2710S-nél kifejezetten kellemes volt a váltás egy alacsonyabb frissítésű, hasonló felbontású panelről, mert itt nem csak a simaság nőtt, hanem az egész képnek volt egy feszesebb, precízebb karaktere. És igen, ez részben szubjektív dolog, de pont az ilyen nüanszokon múlik, hogy egy monitorral együtt akarsz-e élni hónapokig, vagy csak elviseled.

Fast IPS és mozgáskezelés – itt kezdődik az a világ, ahol a kurzor már nem úszik, hanem harap

A TITAN ARMY P2710S egyik legfontosabb ígérete a Fast IPS panel, az 1 ms GTG válaszidő és a 240 Hz-es frissítés. Ezt a hármast ma már minden gyártó úgy mantrázza, mintha ingyen járna hozzá a tökéletes mozgásmegjelenítés is, pedig nem jár. A gyakorlatban ugyanis a tuningolt specifikáció és a valóban tiszta mozgás két külön dolog. A P2710S szerencsére nem csak a dobozon erős. Játék közben nagyon gyorsan kijött, hogy ez a panel tényleg szereti a tempót. Kompetitív címekben az egész mozgásfolyam egyszerűen könnyebbnek érződött. Nem csak simábbnak, hanem könnyebbnek. Az egérmozgás közvetlenebb, a kamerarántás tisztább, a gyors irányváltásoknál kevésbé kenődik össze a kép. Ez az a dolog, amit papíron minden 240 Hz-es monitor tudni látszik, a valóságban viszont nem mindegy, mennyi utánhúzás, szellemkép vagy agresszív overdrive-artifact jön mellé csomagban. A P2710S-nél az a benyomásom alakult ki, hogy sikerült józanul belőni a panel viselkedését. Nem éreztem azt, hogy a monitor mindenáron erőszakosan hajszolja a válaszidőt, aztán cserébe furcsa inverz utánhúzást dob a képbe. Inkább az volt az érzésem, hogy a rendszer egészében jól van egyensúlyozva. És ez sokkal fontosabb, mint egy látványos adat. A Dynamic OD funkció is ebbe az irányba mutat: nem egyetlen fix, túltolt beállítással akarja megoldani a világ összes frissítési helyzetét, hanem próbál intelligensebben alkalmazkodni. Ez a gyakorlatban nálam azt jelentette, hogy változó fps mellett sem esett szét a mozgásélmény. Persze csodát nem kell várni. Egy OLED-hez szokott szem nyilván észreveszi, hogy ez továbbra is LCD. De az a fajta különbség, ami a kétszer-háromszor drágább kijelzőktől elválasztja, már nem ott van, hogy „játszható-e”, hanem inkább abban, mennyire penge a legszélsőségesebb helyzetekben. A P2710S ezzel együtt is kifejezetten jól muzsikált, és ez a kategóriájában komoly fegyvertény.

240 Hz – nem marketingmatrica, hanem valódi tempóérzet

A 240 Hz-ről sokan még mindig úgy beszélnek, mintha az csak a kompetitív megszállottaknak számítana, pedig ez már jó ideje nem igaz. Persze, egy Valorantban, Counter-Strike-ban vagy Overwatchban az ember rögtön érzi a hasznát. Ott a magas frissítés nem csak kényelmi elem, hanem konkrét reakcióidős előny. De a P2710S-et használva nekem az tűnt fel, hogy nem csak az e-sportos címeknél jó a 240 Hz, hanem gyakorlatilag mindenhol, ahol gyors a mozgás és fontos a folyamatos vizuális visszajelzés. Egy pörgős akciójáték, egy autós cím, egy látványosabb hack and slash vagy akár csak a desktopon való gyors ablakmozgatás is kellemesebb. Az egész rendszernek van egy rugalmasabb, selymesebb tempója. Régen ezt hajlamosak voltak túlmisztifikálni, ma inkább az a helyzet, hogy aki egyszer huzamosabb ideig használ ilyen frissítésű kijelzőt, annak a visszalépés kezd feltűnően darabos lenni. A P2710S ebben pontosan azt hozta, amit egy jó 240 Hz-es monitortól várnék: nem csak számot ad, hanem folyamatosan emlékeztet rá, hogy miért szereted ezt a kategóriát. Fontos persze, hogy a 240 Hz itt a DisplayPort 1.4-es kapcsolat mellett értelmezhető teljes pompájában, és ez nem hiba, csak olyan gyakorlati apróság, amit sokan hajlamosak elengedni. Konzoloknál vagy HDMI-alapú felhasználásnál nyilván más lesz a játék. De PC-n, rendes DP kapcsolattal a monitor szépen megmutatja, miért érdekes ez az egész.

Színek és kontraszt – itt érződik, hogy nem csak gyors, hanem élni is tud a képernyő

Az egyik legkellemesebb meglepetés számomra a színvilág volt. A 95%-os DCI-P3 lefedettség, a 100% sRGB és az 1,07 milliárd szín elsőre jól mutat a terméklapon, de a lényeg az, hogy használat közben mit kezdesz vele. És itt a P2710S kifejezetten szerethető. Nem az a fakó, irodai IPS-érzet fogadott, amitől az ember rögtön menne a menübe életet lehelni a képbe. Van benne telítettség, van benne élénkség, és ami nekem különösen fontos, hogy a panel nem esik át rögtön a túlzó, műanyag kirakat-színek irányába. A képnek van energiája, de nem lesz bazári. Filmeknél, játékoknál, színesebb UI-knál és egyéb vizuális tartalomnál is kellemesen gazdag a megjelenés. A 1500:1 körüli kontraszt IPS viszonylatban kifejezetten tisztességes, és ez azért fontos, mert sok gyors IPS panelnél pont ott bukik el az összkép, hogy a fekete szürkébe csúszik, a sötét jelenetek ereje elveszik, és az egész kép kissé steril lesz. Itt nem ezt éreztem. Nyilván nem VA-féle mélyfekete, és pláne nem OLED-világ, de az összhatás a kategóriájában egészségesen erős. A gyártó által kínált különféle képjavító funkciók – színjavítás, kontrasztkiemelés, sötét jelenetek kiemelése – természetesen ott vannak, és játszadozni lehet velük, de őszintén szólva nálam az a legjobb jel, ha egy monitor alapállapotban is vállalható. A P2710S ilyen. Nem kell rögtön megmenteni önmagától, és ez nagy szó.

Az igazán jó gamer monitor nem attól jó, hogy a menüben húszféleképp lehet erőszakolni a képet, hanem attól, hogy már az elején is van karaktere. A P2710S-nek van.

HDR400 – papíron több, a valóságban korrekt plusz, de ne várj tőle vallási élményt

A HDR400 ma már tipikusan az a címke, amit az ember óvatos szemmel néz. Nem azért, mert értelmetlen, hanem mert a piac elég sokszor használta már úgy, mint valami automatikus minőségi pecsétet, miközben a tényleges HDR-élményhez ennél sokkal több kell. A P2710S esetében a HDR400 pontosan az, aminek lennie kell: egy korrekt extra, nem pedig a termék teljes identitása. A 400 nit körüli csúcsfényerő és a támogatott HDR módok adnak egy kis plusz dinamizmust, bizonyos tartalmaknál érezhetően élénkebb a kép, és a világosabb-sötétebb tartományok közti átmenetek is tudnak mutatósabbak lenni. De nem ez lesz az a monitor, ami után átírod a fejedben a HDR fogalmát. Inkább úgy mondanám, hogy a P2710S HDR-ben kulturált, vállalható, a kategóriájában korrekt, de nem csinál abból látványos csodát, amihez a paneltechnológia és a háttérvilágítás valójában nem is elég. Ezzel nincs is semmi baj, csak jó helyre kell tenni. Aki ebben az ársávban, 27 hüvelyken, 240 Hz mellett valódi, erős HDR-élményt vár, az megint csak nem a gyártóval, hanem a realitással fog összeszólalkozni. Nekem a HDR Auto és a külön játékspecifikus HDR módok inkább azt bizonyították, hogy a TITAN ARMY megpróbált valami pluszt adni, és nem csak odabiggyesztette a logót. Ez becsülendő, de a monitor fő ereje továbbra sem itt van, hanem a mozgásban, a felbontásban és az összkép egyensúlyában.

Játékos funkciók – meglepően sok, de a jó hír az, hogy nem ezek tartják életben a monitort

A P2710S gamer funkciólistája hosszú. Már-már gyanúsan hosszú. Célkereszt, frissítési gyakoriság kijelzés, stopper, visszaszámláló, Eagle Eye Zoom, sötét jelenetek kiemelése, éjjellátó mód, különféle játékmódok, Game+ csomag, PIP/PBP és még egy rakás előre hangolt forgatókönyv. Az ilyen mennyiség láttán bennem mindig bekapcsol az a régi reflex, hogy rendben, de mi az, ami tényleg számít? A válasz szerencsére megnyugtató: nem kell ezekbe kapaszkodnia a monitornak, mert az alapja erős. Ugyanakkor a funkciók között van pár, ami tényleg nem csak marketingzsúfolás. A sötét jelenetek finomhangolása például FPS-ekben vagy sötétebb hangulatú játékokban valóban hasznos lehet, ha nem akarod, hogy az árnyékos részek elnyeljenek fontos részleteket. Az Eagle Eye Zoom és a célkereszt-funkció pedig bár nem az én világom, pontosan tudom, hogy a kompetitív játékosok egy része szereti az ilyesmit. A jó hír az, hogy a monitor nem teszi kötelezővé a bohóckodást. Ezek mind opcionális rétegek, és ez így van jól. A 10 különféle szcenáriómód közül is inkább az a fontos, hogy van lehetőség testreszabni, menteni, variálni. Nem kell minden váltásnál újra küzdeni az OSD-vel, mint valami kétezres évek eleji monitorlabirintusban. Ez a fajta használati kényelem sokkal többet számít hosszú távon, mint elsőre hinnéd.

Ergonomia és állvány – itt dől el, hogy a monitor csak jól néz-e ki, vagy tényleg veled akar élni

Nagyon sok egyébként jó monitor bukik el azon, hogy a gyártó a végén odacsap egy félkész állványt, és nagyjából annyit üzen vele: „használd így, vagy vegyél külön kart, oldd meg”. A P2710S szerencsére nem ebbe a csapdába lép. A 120 mm-es magasságállítás, a pivot, a forgatás és a döntés együtt egy olyan ergonomiai csomagot adnak, ami ebben az árszegmensben különösen kellemes. Nem kell rögtön VESA karért nyúlni ahhoz, hogy emberi testtartásban lehessen használni. Ez egy olyan dolog, amit a specifikációs táblázatban sokan két másodperc alatt átgörgetnek, aztán fél év múlva ők panaszkodnak legjobban, hogy fáj a nyakuk meg állandóan rossz a betekintési szög. A P2710S-nél nekem nagyon tetszett, hogy a monitor fizikailag is partner akart lenni. Nem csak képet adott, hanem hajlandó volt alkalmazkodni a használathoz. A VESA 100x100 természetesen adott, szóval ha valaki még tovább menne egy monitorarral, megteheti. De itt legalább nem kényszerből veszel kiegészítőt, hanem kényelmi döntésből. Ez nagyon nem ugyanaz.

Csatlakozók és napi használat – egy monitor, ami nem akarja eldönteni helyetted, mire használd

A két HDMI 2.0, a két DP 1.4 és a hangkimenet nem forradalmi, viszont pont elég és pont józan. Nem szórakozik felesleges félmegoldásokkal, nincs kamu USB-hub, amit utána alig használsz, nincs valami túlígért extra, ami valójában csak szöveg a dobozon. A P2710S-nél érződik, hogy a fókusz a kijelzőn volt. A PIP/PBP támogatás viszont kellemes plusz. Nem mindennapi életmentő funkció, de ha valaki egyszerre több forrást használna, vagy munka és játék között zsonglőrködik, tud értelmet nyerni. A napi használat során nekem kifejezetten pozitív volt, hogy a monitor nem csak játékra állt össze, hanem általános desktophasználatra is. Ez sokkal fontosabb, mint azt a „gamer” feliratok sugallják. A legjobb monitorok ugyanis nem csak a fragvideók idején jók, hanem akkor is, amikor hétfő délelőtt Excel, böngésző, szövegszerkesztő és valami streamingablak van rajtuk szétdobálva. A P2710S itt is kulturált maradt. A szöveg tiszta, a panel nézési szöge jó, a villódzásmentes és alacsony kékfényes háttér kényelmi oldalról rendben van, és nem volt az a tipikus érzésem, hogy egy sportautóval próbálok elmenni a közértbe. Inkább azt éreztem, hogy ez a monitor ugyan erősen játékos orientációjú, de nem együgyűen az.

Amit nem szabad túlidealizálni – mert a jó monitorismertető ott kezdődik, hogy nem hazudunk bele csodát

A TITAN ARMY P2710S nagyon ügyes monitor, de ettől még nem sérthetetlen. Aki valódi, csúcskategóriás HDR-re vágyik, annak ez kevés lesz. Aki OLED-feketéket, azonnali pixelváltást és teljesen más szintű kontrasztmélységet akar, az nem ebben a ligában nézelődik. És igen, az IPS jellegzetes kompromisszumai itt is a rendszer részei, még ha sokat sikerült is javítani rajtuk. A 240 Hz sem mágikus varázslat: kell hozzá vas, kell hozzá normális beállítás, kell hozzá megfelelő kapcsolat. A monitor megadja a lehetőséget, de a többi már a gépeden és a használatodon múlik. A HDR400-ra sem érdemes úgy nézni, mint valami kinyilatkoztatásra, ahogy a gamer módok felére sem. Ezek nem hazugságok, csak a helyükön kell kezelni őket. Ami viszont nagyon fontos, hogy a P2710S nem a trükkökből él. Ezért lehet róla nyugodtan beszélni. Mert ha minden extra funkciót kikapcsolsz, és csak hagyod monitorként létezni, akkor is megáll a lábán. Ez ma, a túldíszített hardverek korszakában már önmagában dicséret.

A rossz monitoroknál mindig az extrák próbálják elterelni a figyelmet az alapok gyengeségéről. A P2710S-nél szerencsére az alapok rendben vannak, az extrák pedig csak ráülnek erre, nem helyettesítik.

Végszó – kinek való igazán ez a monitor

A TITAN ARMY P2710S szerintem annak való, aki már pontosan tudja, hogy mit akar egy játékos monitortól. Nem belépőszintet, nem dizájnjátékszert, nem ál-HDR kirakatdarabot, hanem egy gyors, éles, jól használható 27 colos 1440p-s panelt, amelyik magas frissítés mellett is képes kulturált képet adni. Ha valaki kompetitív címeket játszik, de közben nem akar lemondani a részletesebb QHD képről, ez a modell nagyon is értelmes választás. Ha valaki dolgozik is a monitoron, filmet is néz, és nem csak egyetlen használati forgatókönyvben gondolkodik, akkor szintén sok örömet találhat benne. Nem tökéletes, de őszinte. Nem csodagép, de nagyon jól eltalált. Nekem pontosan az tetszett benne, hogy nem akarta mindenáron megváltani a monitorpiacot. Csak fogta azt a kategóriát, amit ma a legtöbb józan PC-s játékos keres, és megpróbálta benne a lehető legtöbbet adni. Ez pedig – minden hype nélkül mondom – sikerült neki.