SYSURO S1L teszt

Az első félóra után nem az volt bennem, hogy „na, ez is megvan, kipróbáltam”, hanem az, hogy ez a gép veszélyesen közel kerül ahhoz, hogy tényleg beépüljön a napomba, és ez nagyobb szó, mint bármilyen watt, dőlésszög vagy marketinganyagba illő kalóriaszám.

Nem futópadnak néz ki, hanem egy józan kompromisszumnak – és pont ettől működik

A SYSURO S1L első ránézésre nem az a gép, amitől bárki sportfilmes montázsokat kezd látni maga előtt. Nem egy nagy, hivalkodó, kapaszkodós, „itt most életmódváltás történik” típusú futópad, hanem egy lapos, visszafogott, szinte túl egyszerű szerkezet, ami elsőre inkább azt sugallja, hogy nem akarja elfoglalni a nappalit, és nem akar állandóan emlékeztetni rá, hogy mostantól sportember vagy. Nekem ez már eleve szimpatikus volt, mert az otthoni fitneszeszközök jelentős része ott bukik el, hogy túl nagy, túl harsány, túl látványosan kér helyet és figyelmet, aztán két hét múlva pontosan ugyanúgy kerülgeted, mint egy rosszul megvett fotelt. A SYSURO S1L ezzel szemben meglepően jól érzi, hogy egy átlagos lakásban vagy home office-ban nem az a kérdés, mennyire „pro” a látványa, hanem az, hogy el tudod-e tenni, elő tudod-e venni, és van-e kedved egyáltalán használni. A 108,5 x 50 x 11,5 centis méret és a 16 kilós tömeg nem azt jelenti, hogy pehelykönnyű, de azt igen, hogy nem kell hozzá külön szoba és külön élet. A friss bolti leírások és bemutatók is folyamatosan ezt emelik ki: a modell egyik fő vonzereje épp az, hogy íróasztal alá is befér, kicsi a helyigénye, és a LED kijelzővel meg a távirányítóval együtt nem akar több lenni, mint egy könnyen napi rutinba illeszthető gyaloglópad. Ezt a részt én a gyakorlatban is elhittem neki. Nem volt benne az a tipikus „oké, ezt egyszer összerakom, és aztán soha többé nem akarom megmozdítani” érzés. Inkább valami olyasmi, mint a régi jó perifériák vagy handheld kütyük esetében: nem uralni akarja a teret, hanem beférkőzni a használati szokásaid közé. És ez, bármennyire prózainak hangzik, sokkal fontosabb, mint hogy hány darab hangzatos címkét tudnak rápakolni a termékoldalra.

A SYSURO S1L legnagyobb erénye nem az, hogy sportosnak látszik, hanem az, hogy egy átlagos napban is van reális esélye helyet kérni magának.

A használat közben derül ki, hogy ez nem futásról szól, hanem ritmusról, és ebben meglepően jó

Nagyon fontos helyretenni, hogy a SYSURO S1L nem egy klasszikus futópad abban az értelemben, ahogy a nagyobb, komolyabb kardiógépekre gondolunk. A 6 km/h-s plafon és a 38 x 90 centis járófelület egyből kijelöli a karakterét: ez alapvetően gyaloglásra, tempós sétára, enyhébb kocogásra és munka közbeni mozgásra való, nem arra, hogy otthoni pályarekordokat döntögess rajta. És szerintem pont itt kell okosan közelíteni hozzá. Mert ha valaki futópadként akarja nézni, rögtön azt fogja érezni, hogy szűk, rövid és visszafogott. Ha viszont gyaloglópadként nézi, akkor hirtelen összeáll a kép. A sebességtartomány alja elég lassú ahhoz, hogy tényleg asztal alatti munkatempóban is használható legyen, a felső része pedig már bőven elég ahhoz, hogy ne csak tessék-lássék lépegetés legyen belőle, hanem érezhető, pulzust emelő mozgás. Nekem az tetszett benne a legjobban, hogy pár perc után teljesen eltűnik a „na most edzek” hangulat, és átadja a helyét valami sokkal használhatóbbnak: egyszerűen csak mész. Ez furcsán hangzik, de otthoni gépnél ez hatalmas dolog. A rosszabb eszközök ugyanis állandóan magukra irányítják a figyelmet: zörögnek, kényelmetlenek, furcsa a ritmusuk, vagy annyira mesterséges a mozgásérzet, hogy folyamatosan azt érzed, valami géppel küzdesz. A SYSURO S1L-nél inkább azt tapasztaltam, hogy ha nem akarok hőst játszani, hanem csak mozogni, akkor meglepően hamar megtaláljuk egymással a közös hangot. Ebben a viszonylag puha, ötrétegű szalag és a hat szilikonos ütéscsillapítás is benne van, mert a futófelület nem az a tipikus kemény, kopogós, „mindjárt visszaszól a szomszéd” fajta. A hivatalos leírások 30%-os ízületi terheléscsökkentést emlegetnek, ezt nyilván nem fogom centivel lemérni a térdemben, de azt nagyon is éreztem, hogy nem büntetően kemény a járás, és ez hosszabb használatnál sokat számít. A csendesség kérdésében persze mindig érdemes óvatosnak lenni, mert minden gyártó szeret úgy beszélni a saját motorjáról, mintha hangtompítóba csomagolták volna, de az interneten fellelhető anyagok és termékoldalak alapján is inkább az rajzolódik ki, hogy a gép a kategóriájához mérten tényleg halkabb, főleg gyaloglásnál, mintsem teljesen nesztelen. Ezt én is így fogalmaznám: nem néma, de nem is idegesítő, és ez lakásban már fél győzelem.

A 9%-os dőlésszög az a trükk, amitől a SYSURO S1L nem csak „asztal alatti lépegető”, hanem valódi eszköz lesz a lustább napok ellen

A termék egyik legtöbbet reklámozott funkciója a 9%-os emelkedő, és ilyenkor az ember reflexből gyanakszik, mert a kisebb gyaloglópadok hajlamosak túl hangosan beszélni az egyetlen komolyabb extrájukról. Csakhogy itt a dőlésszög tényleg nem puszta dísz. Nem arról van szó, hogy ettől a SYSURO S1L hirtelen hegymászós kínzóeszközzé válik, hanem arról, hogy az egyébként visszafogott sebességtartomány mellé végre odakerül egy másik dimenzió, amivel valóban lehet játszani. Síkon a gép alapvetően kényelmes napi használatra való. Emelkedővel viszont már jön egy olyan terhelés, amit nem lehet félvállról elintézni, főleg ha az ember nem csak dísznek lépked rajta. A friss kereskedelmi oldalak ezt kalóriaégetési különbségekkel szokták eladni, de engem őszintén szólva ez a része kevésbé érdekel, mert az ilyen számokkal a fitneszipar mindig úgy bánik, mint a játékkiadók a „10/10 masterpiece” idézetekkel. A fontosabb valóság az, hogy dőléssel tényleg hamarabb érzed meg a lábadban és a pulzusodban, hogy most nem csak a monitor előtt toporogsz. Nekem ez a funkció pont azért tetszett, mert a gép alapsebessége miatt nem kell hozzá rohangálni. Nem a tempóval öli meg az embert, hanem azzal, hogy ugyanazon a sebességen több munkát kér. Ez otthoni környezetben kifejezetten okos megoldás. A másik pozitívuma, hogy ettől a SYSURO S1L nem fullad bele abba a csapdába, amibe sok olcsó gyaloglópad: hogy pár nap után monotonná válik. Itt legalább van egy plusz kapcsoló, amitől a napi rutin kicsit kevésbé érződik olyan sterilnek. Ráadásul a karcsú forma miatt továbbra sem arról beszélünk, hogy egy óriási géppel kell együtt élni. Az emelkedő hozzáadott karakter, nem plusz helyigény. És ez szerintem fontos. Mert a jó otthoni fitneszeszköz nem csak azt tudja, amit ráírnak, hanem eléggé változatos ahhoz, hogy egy hét múlva se legyen hozzá teljesen kedvetlen az ember.

Itt nem a sebesség a nagy szám, hanem az, hogy az emelkedővel együtt a séta egyszer csak tényleges munkává válik, nem csupán díszmozgássá.

A kompromisszumok nagyon is valósak: a járófelület rövid, a karakter szűk, és ezt jobb korán elfogadni

Szerintem a SYSURO S1L-ről csak akkor lehet korrektül beszélni, ha nem csinálunk belőle olyat, ami nem. Az internetes termékoldalak és a magyar bemutatók hajlamosak néha kicsit túl lelkesen egyaránt gyaloglópadnak, futópadnak és kardiócsodának nevezni, de a valóság ennél józanabb. A 38 x 90 centis járófelület és a 6 km/h-s végsebesség nagyon világosan megmondja, hogy ez nem futóknak készült, és még csak nem is annak, aki rendes kocogóélményt vár. Egy magasabb vagy hosszabb lépésű felhasználónál ez különösen gyorsan kijön, mert egyszerűen érezni fogja, hogy itt nincs túl sok tartalék előtte-háta mögött. A kompakt forma ára ez, és ezt nem lehet szépen elmesélni. Én pont emiatt nem is próbáltam rá olyan elvárásokat húzni, amik idegenek tőle. Gyaloglópadként kell nézni, és akkor sokkal őszintébb lesz az élmény. Ugyanez igaz a terhelhetőségre is. A te megadott specifikációdban 100 kg szerepel, miközben több aktuális termékoldalon 136 kg-os értékkel találkozni, vagyis az online anyagok között van némi ellentmondás. Ilyenkor én inkább az óvatosabb megközelítésben hiszek: nem a papíron nagyobb számnak örülök, hanem annak, amit a szerkezet karaktere ténylegesen sugall. Ez egy könnyű, lapos, otthoni használatra optimalizált gyaloglópad, és nem véletlenül nem egy vaskos edzőtermi szörnyeteg. A motor ereje és a felépítés bőven elég arra, amire készült, de nem az a kategória, aminél az embernek az az érzése támad, hogy mindent kibír, amit ráeresztesz. A másik nagyon földszinti kompromisszum a távirányító-függés. Mivel ez a gép minimalista, a vezérlés fontos része a távirányítón keresztül történik, ami kényelmes, amíg megvan, és azonnal sokkal kevésbé vicces, ha elkeveredik. Ez nem tragédia, csak az a tipikus apró modern nyűg, amit egy hétköznapi tesztben nem szeretnek kihangosítani, pedig a valóság része. A SYSURO S1L tehát nem csodaeszköz, hanem fókuszált, szűk karakterű gép, ami nagyon jól tudja azt az egy-két dolgot, amire tervezték, de cserébe nem is akar mindenkit mindenben kiszolgálni.

Hosszabb együttélésnél az derül ki, hogy ez inkább életmód-pótlék, mint edzőterem-helyettesítő – és ez nem sértés

Az ilyen eszközöknél engem mindig az érdekel a legjobban, hogy egy hét után mi marad belőlük. Az első nap minden újdonság érdekes. A második nap még lelkes vagy. A negyediknél már elkezd kiderülni, mennyire idegesít a hangja, a ritmusa, a kezelése, a helyigénye. A SYSURO S1L-nél az a benyomásom, hogy pont azért tud működni hosszabb távon, mert nem akar túl sok lenni. Nem kér napi külön rituálét. Nem kell hozzá átöltözni, komplett edzéstervet írni, zenelistát szerkeszteni és lelki beszédet tartani magadnak. Egyszerűen csak előveszed, ráállsz, mész. Ez az egyszerűség szerintem az egyik legnagyobb értéke. Főleg olyan napokon, amikor az ember pontosan tudja, hogy kimozdulni már nem fog, de attól még jó lenne nem egész nap szobadíszként létezni a laptop mellett. Ilyenkor a SYSURO S1L nem sporteszköznek érződik, hanem valami olyasminek, ami egy rossz modern szokást próbál kicsit kevésbé rosszá tenni. Nekem ez kifejezetten tetszik benne. Kicsit olyan, mint a régi, jól eltalált kiegészítők a konzolos vagy PC-s világból: nem cserélték le az egész élményt, csak csiszoltak rajta annyit, hogy kényelmesebbé, emberibbé váljon. A SYSURO S1L sem fogja helyetted megcsinálni a fittséget, és nem fog új embert faragni belőled. De ha az a kérdés, hogy reálisan több mozgás kerül-e a napodba nélküle vagy vele, akkor szerintem elég egyértelmű, merre billen a mérleg. Ez pedig sokkal fontosabb, mint az, hogy mennyire „edzőtermi” a kisugárzása. A weben talált frissebb bemutatók és leírások is folyamatosan ezt a felhasználási mintát erősítik: home office, lakás, napi séta, csendesebb működés, gyors elővétel, kis helyigény. Én is pontosan ebben a kontextusban tudom szeretni. Nem kardióisteneknek, hanem olyan embereknek, akik túl sokat ülnek, túl keveset mozognak, és nincs kedvük minden nap nagy sportelhatározásokat előadni.