Emlékszem a kilencvenes évek közepére, amikor a grundon és a beton dühöngőkben a hierarchiát nagyrészt az határozta meg, kinek volt a legnagyobb, legnehezebb kazettás magnója, ami tucatnyi góliátelemről üzemelve próbálta túlüvölteni a kosárlabda pattogását a palánk alatt. Akkoriban a mobilitás és a komoly hangerő két teljesen összeegyeztethetetlen fogalomnak tűnt a fejekben, hiszen ha a minőségi zenét ki akartad vinni az utcára, ahhoz kőkemény fizikai erőnlétre és komoly izommunkára volt szükség. Manapság, amikor mindenki a zsebében hordozza a teljes letöltött diszkográfiáját és az apró, laboratóriumi körülmények között sterilre csiszolt kapszula-hangszórók uralják a modern piacot, szinte üdítő látni egy olyan őszinte, monstrum méretű téglát, mint a Sounarc L2 Party hangszóró. Amikor a futár leizzadva lerakta a küszöbömre ezt a masszív, közel hetven centiméter magas és tíz kilós csomagolású eszközt, egy pillanatra komolyan elgondolkoztam, hogy vajon tévedésből egy kisebb hűtőszekrényt küldtek-e tesztelésre. Ez bizony egyáltalán nem az a kategória, amit hanyagul, fél kézzel bedobsz a hátizsákodba a vékony laptopod mellé; ez egy kőkemény, dedikált party kellék, amit az autód csomagtartójában kell kivinni a tópartra vagy a kerti grillezés helyszínére. És a legdöbbenetesebb az egész koncepcióban nem is a fizikai kiterjedése, hanem az az arcátlanul alacsony, sokszor alig huszonkétezer forint körül mozgó akciós árcédula, amiért cserébe ez a masszív torony a tiéd lehet. Ilyen számok láttán a rutinos tesztelő azonnal elkezdi keresni a rejtett buktatókat, a kispórolt olcsó alkatrészeket, mert a józan ész kíméletlenül azt diktálja, hogy ennyi pénzből egyszerűen fizikai képtelenség egy tisztességesen szóló, ekkora hangfalat letenni az asztalra. De ahogy kicsomagoltam, és végignéztem a robusztus formákon, a masszív beépített fogantyún és az előlapot teljesen beborító rácsokon, rá kellett jönnöm, hogy a mérnökök ismét sikeresen meghekkeltek valami nagyon alapvető piaci törvényszerűséget.
Sounarc L2 Party hangszóró
A nappali hirtelen egy fesztiválsátorrá mutálódik
Nehéz, hatalmas és egyáltalán nem finomkodik, de ha a nyers hangerő, a basszus és a végtelen szórakozás a cél, ennél jobb üzletet aligha találsz ma a piacon.
- Brutális, 80W-os csúcsteljesítmény, ami a 2.2 csatornás kialakítással olyan magával ragadó basszust és hangerőt produkál, amivel a legnagyobb nyári kertipartik is könnyedén kiszolgálhatóak.
- Elképesztően jó ár-érték arány, hiszen ebben a szűkös árkategóriában szinte példa nélküli egy ekkora fizikai méretű és ilyen hangerővel bíró party hangszórót találni a piacon.
- Masszív, 10000 mAh-s akkumulátor, ami nemcsak 13 órányi lejátszást biztosít, de power bankként is funkcionál, így a telefonod sem fog lemerülni a zene streamingje közben.
- Beépített karaoke funkció és dokkoló, a dupla bemenetnek és a visszhangszabályzónak köszönhetően a házibulik garantált sztárja lesz, a mobilodat pedig biztonságosan tarthatod a tetején.
- A masszív, közel 9,4 kilogrammos nettó önsúly és a 70 centis magasság miatt a hordozhatóság erősen kompromisszumos, gyalogos túrákra vagy hosszabb sétákra teljesen alkalmatlan.
- Bár a hangszóró cseppálló minősítést kapott (IPX4), a komolyabb esőzésektől és a medencébe eséstől mindenképpen óvni kell, mert azt már nem élné túl a technika.
A hordozható kazettás monstrumok szellemi örököse
Emlékszem a kilencvenes évek közepére, amikor a grundon és a beton dühöngőkben a hierarchiát nagyrészt az határozta meg, kinek volt a legnagyobb, legnehezebb kazettás magnója, ami tucatnyi góliátelemről üzemelve próbálta túlüvölteni a kosárlabda pattogását a palánk alatt. Akkoriban a mobilitás és a komoly hangerő két teljesen összeegyeztethetetlen fogalomnak tűnt a fejekben, hiszen ha a minőségi zenét ki akartad vinni az utcára, ahhoz kőkemény fizikai erőnlétre és komoly izommunkára volt szükség. Manapság, amikor mindenki a zsebében hordozza a teljes letöltött diszkográfiáját és az apró, laboratóriumi körülmények között sterilre csiszolt kapszula-hangszórók uralják a modern piacot, szinte üdítő látni egy olyan őszinte, monstrum méretű téglát, mint a Sounarc L2 Party hangszóró. Amikor a futár leizzadva lerakta a küszöbömre ezt a masszív, közel hetven centiméter magas és tíz kilós csomagolású eszközt, egy pillanatra komolyan elgondolkoztam, hogy vajon tévedésből egy kisebb hűtőszekrényt küldtek-e tesztelésre. Ez bizony egyáltalán nem az a kategória, amit hanyagul, fél kézzel bedobsz a hátizsákodba a vékony laptopod mellé; ez egy kőkemény, dedikált party kellék, amit az autód csomagtartójában kell kivinni a tópartra vagy a kerti grillezés helyszínére. És a legdöbbenetesebb az egész koncepcióban nem is a fizikai kiterjedése, hanem az az arcátlanul alacsony, sokszor alig huszonkétezer forint körül mozgó akciós árcédula, amiért cserébe ez a masszív torony a tiéd lehet. Ilyen számok láttán a rutinos tesztelő azonnal elkezdi keresni a rejtett buktatókat, a kispórolt olcsó alkatrészeket, mert a józan ész kíméletlenül azt diktálja, hogy ennyi pénzből egyszerűen fizikai képtelenség egy tisztességesen szóló, ekkora hangfalat letenni az asztalra. De ahogy kicsomagoltam, és végignéztem a robusztus formákon, a masszív beépített fogantyún és az előlapot teljesen beborító rácsokon, rá kellett jönnöm, hogy a mérnökök ismét sikeresen meghekkeltek valami nagyon alapvető piaci törvényszerűséget.
Nyolcvan wattos gyomros a süket csendnek
Ha már a fizikai paraméterek keltette első sokkon túltettük magunkat, a legfontosabb kérdés természetesen mindig az marad, hogy pontosan mi is történik a szobában, amikor a Play gombra tenyerelünk. A motorháztető alatt egy 80W-os csúcsteljesítményű, 2.2 csatornás audiorendszer lapul, ami egy ilyen árkategóriájú eszköztől kifejezetten tiszteletre méltó, már-már ijesztő arzenál. Amikor először ráküldtem a modern Bluetooth 5.3-as kapcsolaton keresztül egy combosabb, dübörgő mélyekkel operáló elektronikus játékzenét, a Sounarc L2 szó szerint, mindenféle gondolkodási idő nélkül rárúgta az ajtót a csendre. Ne legyenek illúzióink, és a helyén kell kezelni a dolgokat: ez nem egy méregdrága, stúdióba szánt, audiofil vájt füleknek finomhangolt mestermű, amivel egy akusztikus koncert minden apró rezdülését kielemezhetnéd egy karosszékből. Ez a cucc a nyers erőről, a dinamikáról és arról a magával ragadó basszusról szól, ami a csúcspontoknál konkrétan megrezegteti a mellkasodat és a kerti műanyag asztalon hagyott üdítősdobozokat. A közép- és magastartomány szerencsére még maximális hangerő közelében sem mosódik el teljesen egy kásás masszává, nem torzít fülsiketítően, így a zenei élmény teljesen élvezhető marad egy zajosabb, sok emberes szabadtéri összejövetelen is. Külön hatalmas piros pont jár a beépített többszörös EQ (hangszínszabályzó) módokért, amikkel egyetlen gombnyomással tudod az aktuális hangulathoz, a térhez vagy a zenei stílushoz igazítani a hangképet, ami ebben a büdzsé ligában egy nagyon ritka és kellemes meglepetés. Ha pedig valami megmagyarázhatatlan indíttatásból egyetlen ilyen kilenckilós torony nem lenne elegendő a tökéletes boldogsághoz, a beépített TWS (True Wireless Stereo) funkció révén vezeték nélkül azonnal összeköthetsz két Sounarc L2-t, létrehozva egy olyan százhatvan wattos sztereó falat, amitől garantáltan a helyi rendőrőrsön fog kikötni a szomszédok panaszlevele. Az egész élmény olyan, mintha a kilencvenes évek dübörgő diszkóinak hangszóróit sikerült volna valahogy egyetlen hordozható formába préselni.
Fények, kábelek és a hajnalig tartó üzemidő
Persze egy igazi modern partihoz manapság már messze nem elég csupán a nyers, brutális hangerő, elengedhetetlen a látvány és az egész éjszakát átívelő tartósság is. A Sounarc mérnökei természetesen nem tudtak és nem is akartak ellenállni a legújabb tech-trendek hívószavának, így a hatalmas hangszórók köré egy a ritmusra precízen szinkronizálódó, dinamikus RGB fényshow-t varázsoltak. Ez a fajta színes kivilágítás sötétedés után határozottan hozzáad a fesztiválhangulathoz, de ha téged esetleg inkább irritál a folyamatos villogás, vagy csak egy visszafogottabb baráti beszélgetéshez adod a háttérzenét, a fények szerencsére teljesen, egy mozdulattal kikapcsolhatóak, kímélve ezzel az energiát is. Az igazi, vitathatatlan fegyvertény azonban a masszív, 10000 mAh kapacitású beépített akkumulátor, ami a gyári adatok alapján akár tizenhárom órás folyamatos lejátszást is képes biztosítani ötven százalékos hangerőn. A kíméletlen valóságban persze, ha maximumra tekered a basszust és a fényeket is folyamatosan járatod a sötétben, ez a szám értelemszerűen csökkeni fog, de egy komplett éjszakás kerti sütögetést vagy egy hosszú, kimerítő strandolást így is erőlködés nélkül, zokszó nélkül végigzenélsz vele a fűben. És ami a mai, energiaéhes kütyük világában az egyik leghasznosabb, legokosabb húzás: a hangfal a hatalmas telepének köszönhetően dedikált power bankként is üzemel, így a lejátszás közben USB-n keresztül is rátölthetsz a lemerülőfélben lévő okostelefonodra, megmentve azt az azonnali digitális haláltól.
A Sounarc L2 egyáltalán nem akarja megváltani a zeneipart, nem ígér stúdiós hangtisztaságot és prémium fémborítást az otthoni polcra. Ehelyett letesz a földre egy olyan megdöbbentően erős, sokoldalú és piszkosul olcsó szórakoztatóközpontot, ami minden kerti partit és nyári házibulit azonnal a saját hangos uralma alá hajt.
Ha pedig az este egy bizonyos pontján a társaság eléri azt a kritikus jókedvet, a hangfal hátulján megbújó fizikai mikrofon- és gitárbemeneteknek köszönhetően a gép pillanatok alatt egy kíméletlen, profi karaoke-állomássá alakítható, a beépített visszhangvezérlővel (echo) pedig a leghamisabb énekhangok is kapnak egy kis elviselhető, stúdiós zengést. Az eszköz tetején még egy kifejezetten zseniálisan kitalált mobiltelefon- vagy táblagép-dokkoló sáv is helyet kapott, ahová kényelmesen, dőlésszögben leteheted a dalszövegeket pörgető telefonodat. A cseppálló kialakítás megadja azt a megnyugtató lelki békét, hogy egy hirtelen jött kisebb nyári zápor, vagy egy véletlenül felborult pohár sör nem küldi azonnal a roncstelepre az elektronikát. Az okostelefonos kapcsolat a friss Bluetooth 5.3 szabványnak hála végig betonstabil és szakadásmentes marad a fűben heverészve is, de a tervezők bölcsen megtartották a jó öreg, megbízható AUX bemenetet, az USB pendrive-os lejátszást és a TF kártyaolvasót is, így a régebbi, féltve őrzött offline zenei gyűjtemények sem maradnak némák ezen a vadállaton.
