Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy egyszer egy Windowsos „kézikonzol” mellett ülve ugyanazt az érzést kapom, mint amikor először vittem haza egy PSP-t – csak közben egy teljes értékű PC duruzsol a tenyeremben.
OneXPlayer Mini
amikor a PC-s játék végre tényleg kézbe áll
Egy hordozható PC, ami végre nem csak ígéret
- Erős hardver, AAA játékok is futnak értelmesen
- Gyönyörű kijelző, ideális méret és felbontás
- Rengeteg tárhely, nincs állandó pakolgatás
- Teljes Windows élmény, maximális szabadság
- Windows kezelése kényelmetlen lehet kis kijelzőn
- Átlagos akkumulátor idő
- Hosszabb használatnál ergonómiai kompromisszumok
- Nem teljesen konzolszerű élmény, tanulni kell
Őszintén szólva nem számítottam rá, hogy egyszer egy Windowsos „kézikonzol” mellett ülve ugyanazt az érzést kapom, mint amikor először vittem haza egy PSP-t – csak közben egy teljes értékű PC duruzsol a tenyeremben.
Első találkozás – ez már nem kísérlet, ez egy kész állítás
A OneXPlayer Mini nem az a kategória, amit az ember fél kézzel felkap és legyint rá, hogy „na még egy kínai handheld próbálkozás”. Már az első bekapcsolásnál érződik, hogy itt nem egy proof of conceptről van szó, hanem egy nagyon is tudatosan megépített gépről.
A 7 hüvelykes kijelző pont azt a határt találja el, ahol még hordozható marad, de már nem kell hunyorogni, mint egy régi Game Boy Advance SP-nél. A 1920x1200-as felbontás pedig nem csak papíron jól hangzik: a kép éles, a színek élnek, és végre nem érzem azt, hogy kompromisszumot kötök a vizuális élményben csak azért, mert kézben tartom a gépet.
„Ez az a pillanat, amikor rájössz, hogy a handheld már nem a gyengébb verzió – hanem ugyanaz, csak kisebbben.”
A súlya, az 589 gramm elsőre soknak tűnhet, de használat közben teljesen rendben van. Nem könnyű, de nem is fárasztó. Inkább olyan érzés, mint egy komolyabb kontroller – csak itt a kijelző is a része.
Teljesítmény – amikor a „fut rajta?” kérdés értelmét veszti
Na itt kezd igazán érdekes lenni a dolog. Az AMD Ryzen 7 5800U nem játék. Nyolc mag, tizenhat szál, és egy integrált Radeon GPU, ami meglepően agresszívan tudja tolni a modernebb címeket is.
Nem fogok mellébeszélni: ez nem egy RTX-es asztali PC. De amit tud, az sokkal több annál, amit pár éve még elképzelni sem tudtunk handheld formában.
Cyberpunk? Fut.
Elden Ring? Fut.
Forza Horizon 5? Fut – és nem csak „elindul” szinten, hanem játszhatóan.
A legtöbb teszt is kiemeli, hogy low–medium beállítások mellett stabil élményt ad AAA játékokban, és ez pontosan az a sweet spot, ahol ez a gép értelmet nyer.
„Nem az a kérdés, hogy maxon fut-e – hanem hogy játszani akarsz-e, vagy benchmarkot nézni.”
A 16 GB RAM és a 2 TB SSD pedig konkrétan luxus ebben a kategóriában. Nem kell törölgetni, nem kell matekozni, felrakod a Steam library felét, és még mindig marad helyed.
Irányítás és ergonómia – meglepően közel a konzolélményhez
Ami igazán meglepett, az az irányítás minősége. Az analóg karok nem lötyögnek, a ravaszoknak van tartásuk, és az egésznek van egy olyan „kompakt Xbox kontroller” érzete.
A rezgés például kifejezetten jó. Nem az a random zümmögés, amit sok olcsóbb eszköznél kapsz, hanem pontosan adagolt feedback, ami FPS-ben és versenyjátékokban tényleg hozzáad az élményhez.
Ami viszont nem tökéletes: hosszabb játékidő után érezni, hogy a forma nem minden kéznek ideális. Nem kényelmetlen, csak… nem Switch-szintű ergonomia.
„Egy félórás sessionnél zseniális, három óránál már elkezdesz pozíciót váltani.”
Windows 11 – áldás és átok egyben
Ez az a pont, ahol a OneXPlayer Mini egyszerre zseniális és idegesítő.
A Windows 11 miatt gyakorlatilag nincs korlát. Steam, Epic, Game Pass, emulátorok – minden megy. Ez az a szabadság, amit egy Switch vagy egy Steam Deck zárt rendszere nem tud teljesen visszaadni.
De… Windows 11 egy 7 hüvelykes érintőkijelzőn?
Hát, nem mindig barát.
Néha olyan érzés, mintha egy desktop OS-t próbálnál ráerőltetni egy handheldre – mert pontosan ez történik. Apró UI elemek, néha nehézkes navigáció, és az a klasszikus PC-s „még ezt is be kell állítani” érzés.
„Ez nem konzol. Ez egy PC, ami hajlandó eljátszani, hogy konzol.”
És ez attól függően, hogy mit vársz, vagy a legnagyobb erőssége lesz… vagy a legnagyobb gyengesége.
Akkumulátor – a realitás pofonja
A 40 Wh-s akkumulátor az a pont, ahol a valóság visszaránt.
Nem rossz, de nem is csoda. AAA játékoknál 1,5–2,5 óra körül mozogsz, ami teljesen reális ebben a kategóriában. Indie játékoknál vagy emulációnál persze jobb a helyzet.
A gyorstöltés viszont sokat segít. Nem kell fél napra konnektorhoz kötni.
De igen, ez az a gép, amit nem viszel el töltő nélkül egy hosszabb útra.
Az élmény – egy régi álom modern formában
Ami miatt végül megszerettem, az nem a specifikáció volt. Hanem az a furcsa, nehezen megfogható érzés, amikor este az ágyban ülve elindítasz egy PC-s játékot, és nem érzed, hogy „lebutított verziót” kapsz.
Ez a gép nem akar konzol lenni. Nem akar PC lenni.
Valahol a kettő között lebeg – és pont ettől működik.
„Ez az a jövő, amit 15 éve elképzeltünk, csak most végre nem kell kompromisszumként megélni.”
Összegzés – nem tökéletes, de nagyon is szerethető
A OneXPlayer Mini nem mindenkinek való. Aki plug-and-play konzolt keres, az szenvedni fog vele. Aki viszont szereti a PC-s szabadságot, és hajlandó egy kicsit „bütykölni”, az egy elképesztően erős, hordozható platformot kap.
Nem hibátlan. De karaktere van. És ez ma már többet ér, mint a sterilebb tökéletesség.