LOKMAT APPLLP 3

A felnőtté vált Casio öröksége

Emlékszem azokra az időkre, amikor a csuklón hordható technológia csúcsát a számológépes Casio órák jelentették. Akkoriban, ha valaki azzal jön oda hozzám a suli udvarán, hogy harminc év múlva komplett, internetezős, kamerás számítógépeket fogunk a kezünkön hordani, valószínűleg csak nevetek egy jót, majd visszatérek a monokróm Game Boy-omhoz. De az idő kereke forgott, a pixelek finomodtak, a chipek zsugorodtak, és most itt ülök, a csuklómon egy eszközzel, ami papíron többet tud, mint az első három okostelefonom összesen. A LOKMAT APPLLP 3 nem csupán egy okosóra, hanem egy egyenesen a kilencvenes évek cyberpunk sci-fi filmjeiből kilépett, elképesztően túltolt kütyü, ami egy teljes értékű Android 8.1-es operációs rendszert sűrít be egy alig 1,6 hüvelykes térbe. Amikor először kicsomagoltam a dobozából, megcsapott az az ismerős, picit furcsa, de tagadhatatlanul izgalmas tech-illat, ami a régi, szürke importos tajvani hardvereknél és moddolt konzoloknál volt jellemző. Nem egy letisztult, laboratóriumi körülmények között sterilre csiszolt okoseszközről beszélünk, hanem egy igazi, nyers, kísérletezős vasról, amit az innováció puszta öröme hívott életre. Ez a cucc nem kér elnézést a létezéséért, hidegvérrel belerak egy SIM kártyát, fellép a WiFi-re, és ha úgy tartja kedved, még TikTokot is pörgethetsz rajta – bár ez utóbbitól személy szerint a falra mászom. Mégis, az élmény, ahogy a csuklómról próbálok válaszolni egy emailre ezen az apró, de tűéles kijelzőn, visszahozza azt a gyermeki rácsodálkozást, amit utoljára talán a legelső érintőképernyős PDA-k idején éreztem. Valahol lenyűgöző, hogy mennyire merész próbálkozás ez: egy ujjnyi mini okostelefon, ami elhiteti veled, hogy te vagy James Bond, miközben a metrón próbálod eltalálni az apró virtuális gombokat a kijelzőn.

Pixelek és kémkamerák a csuklón

Ha közelebbről is rápillantunk a formatervre, rögtön egyértelművé válik, hogy itt a funkcionalitás határozta meg a formát, és a dizájnerek nem finomkodtak. A robusztus, fémes fényűre festett műanyag középső keret és a masszív rozsdamentes acél lünetta férfias, határozott kiállást kölcsönöz az órának, aminek van egy egészséges, jól érezhető súlya a maga 54 grammjával, szóval pontosan tudod, hogy ott van a kezeden. De a show abszolút sztárja, ami azonnal elrabolja a tekintetet, az az 1,6 hüvelykes AMOLED HD kijelző, ami a 480×480 pixeles felbontásával tényleg nem ismer kegyelmet. A színek annyira élénkek, a kontrasztok és a feketék pedig olyan mélyek, hogy szinte leugranak a számlapról a widgetek és az ikonok; amikor kipróbáltam rajta egy sötétebb, neonos stílusú óraszámlapot, komolyan mondom, percekig csak forgattam a csuklómat a napfényben, annyira lenyűgöző volt a látvány. A kijelző érintésérzékenysége teljesen rendben van, meglepően gördülékenyen veszi az akadályokat, még akkor is, ha egy ekkora felületen a rendszerben való navigáció néha olyan érzés, mintha egy bélyegen próbálnánk meg zongorázni. És akkor ott van a dizájn legvadabb, legmegosztóbb eleme, ami miatt vagy zseninek, vagy őrültnek tartod majd a tervezőmérnököket: a kihúzható, forgatható 2 megapixeles kamera. Igen, jól olvasod. Nem elég, hogy van egy optika a csuklódon, de fizikailag ki tudod emelni a tokból és el tudod forgatni, hogy úgy lőj vele képeket, mint egy titkosügynök, aki épp egy ellenséges szerverparkba szivárog be. Bár a lencse képminősége egyértelműen a kétezres évek eleji kamerás mobiltelefonok világát idézi a maga zajos, kissé mosott végeredményével, maga a mechanika és a tudat, hogy ez egyáltalán lehetséges, annyira abszurd módon szórakoztató, hogy képtelenség haragudni rá. Amikor először kihúztam a kamerát a barátaim előtt egy szombat esti sörözés közben, a reakciójuk a totális értetlenség és a hangos nevetés között mozgott, de végül kivétel nélkül mindenki ki akarta próbálni.

Android a motorháztető alatt

A motorháztető alatt egy strapabíró SC8541E processzor dobog, ami a 3 GB RAM-mal és a 32 GB belső tárhellyel megtámogatva egészen meglepő dolgokra képes egy ekkora tokozásban. Emlékszem, régen a nyomtatott konzolos magazinokban mindig az volt a nagy kérdés, hogy az új hardver mennyire bírja az egyre szaporodó polygonokat, itt pedig az az igazi próbatétel, hogy a teljes értékű Android 8.1 hogyan fut egy ekkora készüléken, ennyire limitált erőforrásból. A rendszer maga egyáltalán nem a legfrissebb iteráció a piacon, de okosórás környezetben, ahol az alapvető funkcionalitás, a stabilitás és az applikációk kompatibilitása a lényeg, továbbra is teljesen életképes marad. Teszteltem az alkalmazásbolt letöltéseit, futtattam pár alapvető szoftvert, és a rendszer döbbenetesen gördülékeny maradt a hétköznapi nyomkodás során; az alkalmazások közötti váltásnál szinte sosem tapasztaltam azt a fájdalmas, másodperces akadást, amit a gyengébb, olcsó kínai okosóráknál sajnos megszokhattunk. A 32 GB tárhely egy órában hatalmas luxus, gond nélkül felpakolhatod rá a fél Spotify lejátszási listádat offline zenehallgatásra, ami egy hosszabb futás vagy edzés közben óriási fegyvertény, ha nem akarsz telefont vinni magaddal. És ha már a sport és a folyamatos mozgás szóba került: a beépített GPS, GLONASS és WiFi alapú helymeghatározás meglepően gyorsan talál jelet, felesleges várakozás nélkül, bár a sűrűbben beépített belvárosi utcákon és magas házak között néha volt egy kis bizonytalankodás a pontosság terén. A pulzusmérő, a véroxigénszint- és a beépített vérnyomásmérő csendben, megbízhatóan teszi a dolgát, de természetesen a helyén kell kezelni a kapott adatokat; ezek a csuklóra rögzíthető szenzorok sosem fognak precíz orvosi műszereket helyettesíteni, de arra, hogy egy átfogó, viszonyítási alapot adó képet adjanak az aktivitásodról egy laza margitszigeti kocogás során, tökéletesen megfelelnek. Az önálló, független Nano SIM foglalat viszont egy igazi mindent megváltoztató tényező, hiszen ha bedobod a kártyát a tálcába, tényleg otthon hagyhatod a féltve őrzött okostelefonodat, az óra önálló életre kel, és a beépített mikrofonon, illetve a hangszórón keresztül gond nélkül intézheted a sürgős hívásaidat.

Az érzés, amikor a zebrán állva a csuklódhoz beszélsz, pont olyan menő és pont olyan nevetséges egyszerre, mint ahogy azt elképzeled, de technológiai szempontból tagadhatatlanul egy lenyűgöző, jövőbe mutató élmény.

Üzemidő és a fizika törvényei

Ami az üzemidőt és a mindennapi terhelhetőséget illeti, itt bizony kegyetlenül bejön a képbe a fizika megváltoztathatatlan valósága, amivel a combosabb gamer laptopoknál is nap mint nap szembesülünk: a nagy teljesítmény és a szép kijelző rengeteg energiát zabál. A 950 mAh-s polimer lítium akkumulátor papíron hatalmas értéknek számít egy okosórához képest, de soha ne felejtsük el, hogy ez a meglepően nagy telep egy folyamatosan éhes, fényes AMOLED kijelzőt, állandóan aktív rádiós modulokat és egy folyamatosan a háttérben dolgozó, teljes Android rendszert hajt meg. A hivatalos gyári adatok 3-5 napos készenléti időt ígérnek, ami a dobozon nagyon jól mutat, de az én éles tesztjeim alatt, aktív nyomkodás, WiFi alapú böngészés, egy-két rövidebb YouTube videó elindítása (igen, meg lehet csinálni, még ha a szemed szó szerint ki is folyik tőle a kis kijelző miatt) és a folyamatos pulzusmérés mellett nap végére rendesen esdekelt a mágneses Pogo Pin töltőkábelért. Ha csak mezei óraként, nagyon limitált értesítésekkel használod a rendszert, talán egy kis szerencsével kihúzod vele a második nap közepéig, de alapvetően ez egy olyan eszköz, amit a telefonoddal együtt, minden áldott este rá fogsz dobni a töltőre, hogy másnap ne hagyjon cserben. És őszintén szólva, ez az ára annak a brutális, vezeték nélküli szabadságnak, amit nyújtani tud a felhasználójának. Ez a kütyü egy igazi, hamisítatlan tech-geek játékszer, egy modernkori svájcibicska, ami roskadásig tele van pakolva olyan extrém funkciókkal, amiknek a felét valószínűleg a hétköznapokban sosem fogod érdemben használni, de a puszta tudat, hogy ott vannak a csuklódon bevetésre készen, egy elégedett mosolyt csal az arcodra. A LOKMAT láthatóan egyáltalán nem akar belesimulni az unalmas, fősodorbeli tömegbe, nem akar letisztult, észrevétlen divatkiegészítő lenni a drága öltönyöd mellett; ez az eszköz egy határozott, kissé nyers, de annál őszintébb állásfoglalás a technológiai miniatürizálás és a mérnöki vakmerőség mellett.

Galéria