Liectroux S9

Az első tíz perc után nem az lepett meg, hogy egy robot felmászik az üvegre, hanem az, hogy mennyire gyorsan természetessé válik: én bent állok nyugodtan, ő meg odakint végzi el helyettem azt a melót, amit eddig mindig halogattam.

Első benyomás – ez végre nem játékszernek néz ki, hanem szerszámnak

A Liectroux S9 nem az a fajta háztartási robot, amit az ember azért vesz kézbe, mert annyira aranyos, hogy már-már becézgetni kell. Persze lehet neki nevet adni, ezt a kategóriát valamiért mindig hajlamosak vagyunk emberiesíteni, de az első komolyabb benyomásom inkább az volt, hogy ez egy feladatra épített eszköz, nem egy túltervezett kütyü. A 2,1 kilós test, a két görgős kefe, a mikroszálas kendő, a 110 ml-es víztartály és a kábellel összefűzött biztonsági rendszer együtt már ránézésre is azt sugallja, hogy itt nem egy látványos techdemóval van dolgom, hanem egy olyan géppel, amit valaki tényleg arra rakott össze, hogy felmenjen az üvegre és ott maradjon. Ez különösen fontos ennél a műfajnál, mert az ablaktisztító robotoknál az első kérdés sosem az, hogy mennyire okos az app, hanem az, hogy elhiszem-e neki, hogy nem fog idegbajt okozni az első emeleti külső üvegen. A gyártói adatok szerint 9000 Pa szívóerővel dolgozik, van beépített akkumulátoros vészüzeme nagyjából 30 percre, giroszkópos navigációt használ, és nyolc mikrokapcsoló figyeli az éleket, ami kifejezetten komolyabb csomagnak hangzik ebben a kategóriában. A termékoldalak és a függetlenebb tesztek is nagyjából ebben értenek egyet: az S9-et a korábbi, gyengébb ablakrobotok fölé pozicionálják, főleg a magas szívóerő, a dupla görgős rendszer és a hatirányú permetezés miatt. A rendeljkinait tesztje is pont ezt emeli ki, és ott külön megjegyzik, hogy a korábbi Liectroux YW910-hez képest ez már sokkal magabiztosabb konstrukciónak érződik. :

Az S9 elsőre nem akar cuki lenni. Megbízhatónak akar látszani, és ennél a kategóriánál ez sokkal fontosabb.

Az összeszerelési érzet egyébként pont azt a szintet hozza, amitől nem fanyalogtam rögtön. Nem luxustermék, nem prémiumfém-fetisizmus, de nem is az az olcsó műanyag doboz, amitől az ember ösztönösen hátralép, mielőtt még feltenné az ablakra. A magyar és litván tesztekből is az jön le, hogy minőségérzetben kifejezetten rendben van, és használat közben a stabil tapadás az a dolog, amit a legtöbben azonnal észrevesznek. Ez nálam is kulcskérdés lenne, mert az ablakmosó robot addig érdekes, amíg leveszi a terhet a vállamról; onnantól, hogy én izgulok miatta, már rossz üzletet kötöttem.

Használat közben – itt derül ki, hogy a 9000 Pa csak szép szám-e, vagy tényleg van mögötte valami

Az ilyen termékeknél én mindig szkeptikusan állok a katalógusban szereplő nagy számokhoz. A 9000 Pa jól mutat, persze, de önmagában semmit nem jelent, ha a gép ettől még ügyetlenül mozog, csúszkál, vagy úgy takarít, mint egy fáradt papírzsebkendő. A Liectroux S9-nél viszont az első komolyabb pozitívum tényleg a tapadás. Nem az a fajta robot, amit nézve folyton azon kattogsz, hogy most mindjárt elengedi-e magát, hanem elég határozottan ül fel az üvegre, és elég biztosan halad rajta. A rendeljkinait tesztben konkrétan leírták, hogy a használó eleinte felcsatolta a biztonsági kötelet, aztán később már sokszor elengedte ezt, mert a robot nem akart leesni, stabilan manőverezett és nem csúszott meg működés közben. Ez szerintem többet mond ezer specifikációnál, mert a valós használatban az első és legfontosabb bizalmi kérdés itt dől el. A gyártó oldalai és a webshopok is hangsúlyozzák a négyszeres leesésvédelmet, az élérzékelést és az áramszünet esetén is működő 30 perces tapadást biztosító belső akkumulátort, ami megint csak nem fölösleges extra, hanem alapvető idegkímélő funkció egy magasban dolgozó robotnál. :

Ami mozgásban kifejezetten tetszett volna benne, az a giroszkópos Z- és N-mintás takarítás. Ez marketingnyelven könnyen hangzik úgy, mint valami szokásos okosotthonos ködösítés, de valójában azt jelenti, hogy a gép nem összevissza kóvályog, hanem értelmezhető mintázatban járja be a felületet. Ez azért lényeges, mert az ablakon rögtön látszik a bizonytalanság. A porszívónál még elnézed, ha egyszer-egyszer fura íven fordul, az üvegnél viszont minden csík, kihagyás és újranedvesített sáv rögtön árulkodik. A tesztek alapján az S9 egyik előnye pont az, hogy a mozgása átláthatóbb és logikusabb, mint sok olcsóbb modellé, és a két görgős kefés rendszer tényleg többnek hat egy sima törlőlapos masinánál. A Niuxtech tesztje például kifejezetten azt emeli ki, hogy a hengerek valóban dolgoznak, a komolyabb koszt sem csak maszatolják, és ismételt tisztításra kevésbé van szükség, mint sok régebbi vagy egyszerűbb ablakrobot esetében. Ez az a pont, ahol az S9 kezd túllépni a „jópofa, de minek” szinten. :

A jó ablaktisztító robot nem azzal nyűgöz le, hogy felmászik az üvegre. Azzal nyűgöz le, hogy nem kell utána mentegetni a végeredményt.

Tisztítási teljesítmény – végre nem csak port simogat, hanem tényleg nekimegy a mocsoknak

A Liectroux S9 legfontosabb különbsége a sok névtelen, lapos ablaktisztító kütyühöz képest számomra a kettős görgős kefés rendszer. Ez papíron is jól hangzik, de a valós előnye ott jön ki, hogy nem pusztán áttolja a nedvességet a felületen, hanem van benne egy enyhe „súrolós” karakter. A görgők és a mikroszálas kendő együtt már nem csak portörlésre emlékeztetnek, hanem tényleges takarításra. A rendeljkinait teszt szerzője konkrétan azt írta, hogy a nyolc nagy ablakot, egy kisebb üveget és egy ajtót is végigdolgozta vele, és a madárpiszokkal is elboldogult. Ez azért fontos, mert a robotoknál nagyon gyakori, hogy a reklámfotókon még minden ragyog, a gyakorlatban meg már egy komolyabb rászáradt foltnál elfogy az önbizalmuk. Itt az jött át, hogy az S9 nem csodát művel, de érdemi munkát végez, és ez a kettő nem ugyanaz. A Niuxtech is hasonló következtetésre jutott: szerintük a takarítás minősége kifejezetten erős, a hengerek tényleg hozzáadnak a végeredményhez, és a komolyabb szennyeződéseknél sem kell azonnal kézzel beavatkozni. :

A hatirányú vízpermetezés szintén többnek tűnik puszta reklámsornál. Az, hogy oldalanként három fúvóka dolgozik, elvileg egyenletesebb nedvesítést ad, és elvben kevesebb kézi utónedvesítést igényel. A gond csak az, hogy a valóság itt már árnyaltabb. A Niuxtech tesztje szerint a náluk járt első példánynál a szórófejek közül több sem működött rendesen, ezért csereszivattyút kaptak a gyártótól; a későbbi frissítésben viszont már azt írták, hogy a permetezési probléma megoldódott, és így ritkábban kellett a kendőt nedvesíteni vagy tisztítani. Ez nekem azért fontos infó, mert azt jelenti, hogy maga az ötlet jó, csak az első szériás vagy egyedi minőségi szórás nem volt teljesen hibamentes. Nem tragédia, de nem is söpröm a szőnyeg alá. A kisebb ablakoknál ráadásul ugyanez a teszt azt is megjegyzi, hogy Z irányú mozgásnál a robot hajlamos lehet a keret egyik oldalát folyton telibefújni, vagyis a vízkezelés nem minden helyzetben elegáns. Ebből nekem az jön le, hogy a permetezés hasznos, de nem szabad tőle csodás, tökéletesen intelligens vízmenedzsmentet várni. Ez nem Formula–1-es precizitás, hanem egy ügyes, de még mindig háztartási robot. :

Ami jó – a mindennapi használhatóság, nem a kirakati okoskodás

A Liectroux S9 számomra ott lesz szerethető, ahol a háztartási robotok nagy része elvérzik: a napi használat frusztrációs szintjén. Mert hiába tud valami sokat papíron, ha közben tíz percenként káromkodni kell miatta. Itt viszont a visszajelzések alapján a vezérlés egészen emberbarát. Van 2,4 GHz-es távirányító, van appos kontroll Tuya és Smart Life vonalon, és az alapműködés sem tűnik túlmisztifikáltnak. A Niuxtech egyenesen azt írja, hogy a legtöbbször elég a „Start” gomb, és kész. Én ezt külön nagyra értékelem, mert az okoseszközök világa valahogy hajlamos összekeverni a sok funkciót a jó használhatósággal. A rendeljkinait tesztjében külön szóba került az is, hogy idősebbeknek kifejezetten ajánlható, mert leveszi a létrázás és a folyamatos nyújtózkodás terhét a vállukról, miközben a távirányítóval egyszerűen kezelhető marad. Ez a mondat nekem sokkal többet ér bármilyen AI-s meg még okosabb hangzatos maszlagjánál, mert az ablaktisztítás valójában nem techhobby, hanem kényelmetlen és sokszor fizikailag macerás házimunka. Ha egy robot ezt érdemben könnyíti, már nyert ügye van. :

A zajszintet a specifikáció 65 dB környékére teszi, ami nem halk suttogás, de ebben a kategóriában még bőven elviselhető. Nem az a gép lesz, ami mellett ASMR-videót veszel fel, viszont nem is ipari pokolgép. Az ablaktisztító robotokat amúgy sem csendes, háttérben észrevétlenkedő eszköznek veszi az ember, hanem olyan rövid ideig dolgozó segítségnek, amely alatt inkább az számít, hogy megbízható legyen. A három perc négyzetméterenkénti tempó szintén nem rekorddöntő, de teljesen vállalható, különösen ha azt nézem, mennyi idő és energia menne el ugyanerre kézzel, főleg külső üvegfelületeknél.

Az S9 legjobb tulajdonsága nem az, hogy okosotthon-kompatibilis. Hanem az, hogy a használata közben nem érződik hisztisnek.

Ami kevésbé jó – sarkok, keretek, finnyás felületek és a jól ismert „robot nem varázsló” probléma

Azért itt sem arról van szó, hogy megérkezett a megváltó, és mostantól az ablakmosás egy lezárt történelmi korszak. A Liectroux S9 egyik leginkább földhözragadt korlátja az, hogy nem tud fizikailag olyat, amire a formája eleve nem képes. A sarkok nem lesznek tökéletesek, a kereteket nem tisztítja le helyetted, és ez a valós használatban azt jelenti, hogy egy nagyobb ablakmunka után még mindig maradhat pár kézi mozdulat. A rendeljkinait tesztje ezt teljesen nyíltan le is írta: a szerzőnek a végén a keretet magának kellett áttörölnie, a sarkokkal pedig a robot nem tudott mit kezdeni. Ez nem meglepetés, inkább a műfaj sajátja, csak jó, ha nem úgy állsz neki, hogy majd ezentúl nullára csökkenti az emberi részvételt. Nem csökkenti nullára, inkább a kellemetlen, veszélyesebb és időigényes részt veszi át. És már ez is óriási dolog. :

A másik árnyalt rész a felületkompatibilitás. A gyártó azt mondja, különböző üvegtípusokon képes automatikusan állítani a szívóerőt, ami jól hangzik, de a valós tesztekből az látszik, hogy nem minden sima és nem minden félig üvegszerű felület lesz a barátja. A rendeljkinait szerzője például kipróbálta csempén is, és ott a robot bizonytalan lett, elkóborolt és végül nem bizonyult alkalmasnak rá. Nyilván, ez papíron sem csempelapra optimalizált készülék, de pont az ilyen kísérleteknél szokott kiderülni, hogy mennyire univerzális a valóságban. Itt a válasz az, hogy üvegre készült, ott szeret lenni, és nem érdemes minden más felülettel szerelmi viszonyba kényszeríteni. A szórófejeknél említett kezdeti hibák szintén ide tartoznak: nem általános végzetes problémának tűnnek, de jelzik, hogy minőségellenőrzésben nem teljesen laborsteril a helyzet. Ezzel együtt a későbbi frissítés alapján a javított pumpákkal a rendszer már jobban muzsikált, szóval nem temetném, csak nem is dőlök hátra áhítattal. :

Mindennapi élmény – az a ritka gép, ami nem akarja lecserélni az embert, csak a legrosszabb részt kiveszi a kezéből

A legfontosabb élmény ennél a gépnél számomra az lenne, hogy nem kell többé kimenni a párkányra és bohóckodni az üveggel, miközben egyik kézzel kapaszkodom, a másikkal pedig próbálok nem csíkos rettenetet hagyni magam után. Ezt a klasszikus, kínos házimunkát veszi el a vállamról, és ez több, mint kényelmi funkció. Ez biztonság, időspórolás és mentális teherlevétel is. A rendeljkinait tesztje pont ezt a részt fogta meg jól, amikor gyakorlatilag arról írnak, hogy a robot dolgozik, amíg ők valami értelmesebbet csinálnak. Itt érzem azt, hogy az S9 nem csak egy újabb robot a végtelen katalógusban, hanem egy olyan háztartási eszköz, aminek valódi, hétköznapi haszna van. Nem helyettesít teljesen, nem lesz tökéletes, de drasztikusan lefarag abból a munkából, amit amúgy is utál mindenki. Ez nekem pont az a fajta fejlődés, amit szeretni tudok: nem látványos sci-fi, hanem csendes, hasznos előrelépés. :

És igen, van benne valami kimondottan jó értelemben vett 2020-as évekbeli báj. A Smart Life/Tuya kapcsolat, a távirányító, a giroszkópos útvonal, a biztonsági kötél, a beépített akkumulátoros vészvédelem együtt azt az érzést adják, hogy a műfaj végre kezdi kinőni a barkács-szintet. Régebben az ilyen ablaktisztító robotok nagy része pont olyan volt, mint a korai mozgásérzékelős videojátékos kiegészítők: jó ötlet, szórakoztató bemutató, aztán a második hét után jön a valóság. Az S9-nél a kevés, de elég beszédes teszt alapján azt érzem, hogy már közelebb van a tényleg használható termékhez, mint a koncepciódemóhoz. Nem minden részletében kiforrott mestermű, de már bőven nem az a vicces zsákutca, amin csak mosolyogni lehet.

Összegzés – nem tökéletes, de végre olyan ablaktisztító robot, amit nem kell mentegetni

A Liectroux S9 nekem azért érdekes, mert nem a marketinganyagban tűnik erősnek, hanem a gyakorlatban kezd értelmet nyerni. A 9000 Pa szívóerő, a dupla görgős kefék, a hatirányú vízpermet, az élérzékelés, a 30 perces UPS-védelem, a távirányító és az app együtt már egy olyan csomagot ad, ami nem csak látványos, hanem használható is. A valós visszajelzések alapján jól tapad, logikusan mozog, a takarítás minősége meggyőzően jobb a gyengébb ablakrobotokénál, és különösen nagy ablakoknál vagy külső felületeknél tényleg leveszi az emberről a legidegesítőbb részt. Közben viszont nem szabad elfelejteni, hogy a keretet nem pucolja le helyetted, a sarkokkal nem csinál csodát, és a vízpermetezésnél előfordultak minőségbeli botlások is, legalábbis egyes tesztpéldányoknál. Én ezért nem írnám rá, hogy hibátlan, viszont azt nyugodtan rá merem írni fejben, hogy végre egy olyan ablakrobot, amit nem kell rögtön gyanakodva figyelni. Ha valaki sok üvegfelülettel él együtt, utál létrázni, vagy egyszerűen elege van abból, hogy az ablaktisztítás mindig egy fél délutánt eszik meg, akkor ez már nem bohóckodás, hanem komoly segítség.

Nem azért tetszik a Liectroux S9, mert mindent megold. Hanem azért, mert pont azt a részt oldja meg, amit az ember a legjobban utál.