Liectroux HCR-09

Az első tíz perc után nem az volt a nagy felismerésem, hogy a Liectroux HCR-09 tökéletes, hanem az, hogy az ablaktisztításról alkotott egész hétköznapi nyomorúságomat képes volt hirtelen kisebb, kezelhetőbb és kevésbé gyűlölt feladattá zsugorítani, ami már önmagában több, mint amit a legtöbb háztartási kütyü valaha elér nálam.

Első benyomás: ez nem egy elegáns kis üvegmanó, hanem egy célszerszám, ami rögtön közli, hogy vele bizony szabályok szerint kell játszani

A Liectroux HCR-09 tipikusan az a gép, amire ránézve nem a dizájn fog meg elsőre, hanem az, hogy mennyire egyértelműen funkcionális. A 295 × 145 × 118 mm-es ház, az 1,1 kilós tömeg, a két nagy, kör alakú törlőtárcsa, a hosszú tápkábel, a biztonsági kötél, a távirányító, az egész szerkezet valahogy nem azt sugallja, hogy itt most valami futurisztikus okosotthon-luxuscikk készül elcsábítani, hanem azt, hogy ez egy munkagép, ami tudja, miért küldték a pályára. A hivatalos kézikönyv szerint a csomagban ott van a 4 méteres biztonsági kötél, a 4 méter plusz 1,5 méteres hosszabbító kábel, a távirányító, a nyolc kendő és a két tisztítógyűrű is, vagyis a gyártó legalább azt nem játszotta el, hogy a biztonságot vagy a használhatóságot későbbi feladatnak hagyja. A robot három automata útvonalat tud kezelni – balról lefelé, jobbról lefelé és felülről lefelé –, ami első hallásra nem valami eget rengető mesterséges intelligencia, de egy ilyen eszköznél pont nem is ez a lényeg. Nekem rögtön az jött le róla, hogy nem akar helyetted gondolkodni mindenben, inkább arra törekszik, hogy ne legyen hülye ott, ahol nagyon nem fér bele a butaság. És ez ablaktisztító robotnál sokkal fontosabb, mint a futurisztikus önbizalom.

Amikor először felraktam az üvegre, egyáltalán nem azt figyeltem, mennyire okos, hanem azt, mennyire veszi komolyan, hogy nem eshet le – és őszintén szólva pont ezen áll vagy bukik egy ilyen gép egész hitelessége.

A mozgás és a tisztítás logikája: itt nincs porszívós random bolyongás, és ez az első nagy megkönnyebbülés

A HCR-09 egyik legjobb tulajdonsága az, hogy nem úgy viselkedik, mint egy elveszett korong, ami néha véletlenül letöröl valamit, hanem meglepően világos rend szerint járja be a felületet. A gyártó és a kézikönyv ezt AI routingnak nevezi, a gyakorlatban én inkább úgy mondanám: kulturált útvonaltervezés. Nem bolyong céltalanul, nem csinál felesleges idegbajt a mozgásából, hanem logikusan végigmegy a kijelölt mintán. A forgalmazói leírások szerint a két tárcsa forgó-csavaró mozdulatokkal a kézi törlés mozgását próbálja utánozni, nagyjából 70 fordulat/perc körüli működéssel, és van egyfajta A/B munkamegosztás is a kommunikációban: az egyik kör inkább a lebegő por eltávolítására szolgál, a másik inkább a szennyeződésre és a vízfoltra megy rá. Ez nyilván egy kicsit marketinges megfogalmazás, de maga a lényeg használat közben is érezhető: nem egyetlen egyenes húzással akarja elintézni a feladatot, hanem több, egymást fedő mozdulattal dolgozik, és ettől sokkal kevésbé érződik játékszernek. A Tesztarena leírása is azt emeli ki, hogy a két forgó korong kézi törlést szimulál, és a robot az útvonaltervezéssel igyekszik minden négyzetcentit elérni. Nekem külön tetszett, hogy nincs benne az a tipikus olcsó robotos kapkodás. A HCR-09 nem gyorsnak akar látszani, hanem értelmesen akar mozogni, ami egy ablakon dolgozó gépnél sokkal megnyugtatóbb karakter.

Szívóerő és tapadás: a 2800 Pa itt nem vagány szám, hanem idegrendszer-stabilizáló adat

A 2800 Pa szívóerő önmagában nem az a szám, amitől egy porszívótesztben az ember a plafonra mászna, de egy ablaktisztító robotnál teljesen más a jelentése. Itt a vákuum nem csak tisztítási paraméter, hanem a teljes bizalmi viszony alapja. Ha a robot nem tapad elég stabilan, akkor hiába szép minden más, az egészből csak egy drága idegeskedés lesz. A HCR-09 forgalmazói anyagai, a kézikönyv és a magyar ajánlók is azt hangsúlyozzák, hogy a szívóerő stabil mozgást ad, csúszás és eltolódás nélkül, és az UPS-védelem mellett ez tényleg a termék egyik legfontosabb oszlopa. A Geekbuying leírása szerint a 2800 Pa „strong adsorption and safe and smooth movement” karaktert ad, vagyis nem csak odaszippantja magát, hanem közben képes kulturáltan haladni is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor már fenn van az üvegen, nem az első másodpercben kezdesz el azon gondolkodni, vajon most indul-e a szabadesés, hanem viszonylag gyorsan megérkezik az a fajta megnyugvás, amitől ténylegesen a tisztításra tudsz figyelni. Én ezt a részt kifejezetten nagyra értékeltem. Mert ezeknél a robotoknál a legrosszabb, amikor végig ott állsz alatta, mint egy ideges szülő az első biciklizésnél, és sem a robot, sem te nem élvezed a dolgot. A HCR-09 legalább az alapbiztonság érzetét megadja, és ez már fél siker.

A 2800 Pa itt nem marketinghangoskodás, hanem az a pont, ahol eldől, hogy robotot nézek az üvegen vagy csak egy drága baleseti lehetőséget.

A kendők, a valódi tisztítás és a „mennyi koszt szed le valójában?” kérdése

Az ilyen gépeknél mindig az a legveszélyesebb félreértés, hogy az ember azt képzeli: majd felrakja a poros, esőfoltos, hónapok óta elhanyagolt ablakra, és a robot úgy jön le, mint valami mini takarítóbrigád főnöke, mögötte pedig kristálytiszta, reklámszagú üveg marad. A valóság ennél szerényebb, és szerintem jobb is, ha ezt gyorsan kimondjuk. A HCR-09 nem csodatisztító, hanem egy ismétlődő, következetes törlőgép. A nagy sűrűségű mikroszálas kendők sokat segítenek, és az, hogy rögtön nyolcat adnak a csomagban, kifejezetten jó döntés, mert ezek a kendők tényleg a használat lényegéhez tartoznak. A kézikönyv kifejezetten azt javasolja, hogy a kendőket vagy a felületet enyhén fújd be a mellékelt spray-palackkal töltött üvegtisztító szerrel, és ne várd, hogy szárazon minden makacs foltot ugyanazzal a kedvvel eltüntet majd. Ez kifejezetten becsületes megközelítés. A valós teljesítmény ugyanis attól függ, mennyire koszos az üveg, milyen a folt, mennyire megfelelő a nedvesítés, és hajlandó vagy-e több menetet futtatni. A két tárcsás rendszer jól dolgozik a porral, az ujjlenyomatokkal, enyhébb vízfoltokkal és az általános üvegkosz nagy részével, de nem úgy, hogy egyszer végigmegy és kész, hanem sokkal inkább úgy, hogy a rendszeres karbantartó tisztításban érzi igazán otthon magát. Én pont itt láttam meg benne az értelmet: nem akkor a leghasznosabb, amikor teljesen elengedted a helyzetet, hanem akkor, amikor nem akarod megvárni, míg az ablaktisztítás újra egész napos önsanyargatássá fajul.

Különböző felületek: itt jön elő a robot egyik legpraktikusabb oldala

A HCR-09 egyik erőssége, hogy a gyártói és kézikönyves leírások szerint nem csak hagyományos ablakra való, hanem tükrökre, keretezett üvegre, csempeszerű sima felületekre, márványfalra és egyéb sima, kemény felületekre is alkalmas lehet. A kézikönyv külön említi például a keretes Velux-jellegű felületeket is, azzal a megjegyzéssel, hogy a sík, sima és kerettel rendelkező felület segíti a megfelelő működést. Ez azért fontos, mert az ablaktisztító robotok nagy része papíron univerzális, a gyakorlatban viszont rögtön megsértődik, ha a nappali üvegajtajánál bonyolultabb helyzetbe kerül. A HCR-09-nál legalább a terméklogika szerint megvan az a szándék, hogy ne csak egyféle ablakon tudjon dolgozni, és ez számomra sokat dob az összképen. Mert a valóságban az emberek nem kizárólag egyetlen típusú üvegfelületet akarnak takarítani. Fürdőszobai tükör, konyhai üvegfelület, erkélyajtó, teraszablak, magasabb nappali üveg – ezek együtt adják ki azt a bosszantó, szétszórt takarítási univerzumot, amit külön-külön nagyon könnyű halogatni. Ha egy robot ebben legalább részben rendszert tud vinni, annak már van értelme. A HCR-09 itt nem tűnik megváltónak, de kifejezetten rugalmasabbnak látszik az olcsó, egydimenziós kütyüknél.

Biztonság: itt nincs helye a viccelődésnek, és szerencsére a Liectroux sem vette félvállról

A legfontosabb dolog, amit egy ilyen gépről el lehet mondani, az nem a gyorsaság, nem a tisztítási módok száma, és még csak nem is a motor marketingelt származása, hanem az, hogy mennyire komolyan kezeli a leesés elleni védelmet. A HCR-09 ebben szerencsére elég sok mindent odarak az asztalra. Ott a beépített UPS, amely a hivatalos anyagok szerint áramszünet vagy fő tápellátás megszakadása után is legfeljebb 20 percig fenntartja a tapadást, ott a 4 méteres, 200 kg terhelésre méretezett biztonsági kötél, és ott a keretes felületeknél dolgozó automatikus élérzékelés is. A kézikönyv külön kiemeli, hogy a kötelet mindig rögzítsd stabil ponthoz, és ne tekints a robotra úgy, mint valami önjáró vakmerő kaszkadőrre. Ez nekem szimpatikus. Egy jó használati utasítás nem azt sugallja, hogy nincs kockázat, hanem azt, hogy van rendszer, ami ezt a kockázatot kezelhetőre szorítja le. És itt pontosan ez történik. A HCR-09 nem lebegő csoda, hanem vezetékes, biztosított, tartalék tápos gép. Ez elsőre talán kevésbé látványos, de hosszú távon sokkal fontosabb, mint bármilyen hangzatos „AI chip” felirat. Az ilyen eszköznél én sokkal jobban hiszek egy jó kötélben és működő UPS-ben, mint a futurisztikus szólamokban.

Egy ablaktisztító robotnál a bizalom nem érzésből születik, hanem kábelből, kötélből, vákuumból és abból, hogy a gép áramszünetnél sem kezd el hirtelen tragédiát improvizálni.

A motor körüli zavar: itt érdemes hideg fejjel olvasni a specifikációt

Van egy pont, ahol muszáj őszintének lennem, mert az online termékleírások nem teljesen következetesek. A forgalmazói oldalak és reklámszövegek több helyen „Japan-made brushless motor” megfogalmazással dobálóznak, miközben a megadott specifikációk között bizony előfordul a kefés motor megnevezés is, sőt a teljesítmény körül is van kisebb kavarás, mert egyes anyagok 90 W-ot említenek. Ez nem azt jelenti, hogy a gép ne működne, vagy hogy hazugság lenne minden körülötte, de azt igen, hogy nem árt óvatosan kezelni a legnagyobb marketingmondatokat. Én ebből azt a következtetést vontam le, hogy a HCR-09 megítélésénél nem a motor származási legendája a lényeg, hanem az, hogy a gyakorlatban stabilan tapad-e, kulturáltan mozog-e és elfogadhatóan tisztít-e. Mert végső soron ettől lesz jó vagy rossz. A specifikációk közti ellentmondás viszont fontos jelzés: nem árt józanul nézni rá, és nem kell minden mondatot szó szerint elhinni csak azért, mert jól mutat a termékoldalon.

Sebesség, zaj és a mindennapi használat: nem villám, nem hangtalan, de a lényeget nem rontja el

A gyártói ígéretek szerint a HCR-09 körülbelül 5 perc alatt tisztít meg 1 négyzetmétert, ami azt jelenti, hogy ez a robot nem villámgyors, de nem is reménytelenül lassú. Szerintem ez pont az a tempó, amit egy ilyen eszköztől elfogadhatónak lehet tartani. Ablaknál ráadásul nem ugyanaz a logika működik, mint padlónál: itt az a lényeg, hogy stabilan, ismételhetően és kevesebb testi nyűggel dolgozzon, nem feltétlenül az, hogy mindenáron rekordot döntsön. A zajszintje kb. 70 dB, ami azt jelenti, hogy hallani fogod, nem is kicsit. Nem csendes társ, inkább olyan, mint egy kisebb, kitartó munkagép a falon. Engem ez nem zavart különösebben, mert egy ablaktisztító robotnál a zajt valahogy könnyebb megbocsátani, ha közben legalább tényleg dolgozik. Itt inkább az volt az érzésem, hogy a HCR-09 nem akar láthatatlanul működni, hanem vállalja, hogy jelen van, de cserébe nem nekem kell létrán egyensúlyozni, ronggyal és lehúzóval hadonászni. Ez nekem elég jó üzlet.

Ami kevésbé tetszett: mert nem, ez nem a lustaság végső diadala

A HCR-09 egyik legnagyobb veszélye, hogy az ember túl sokat akar belelátni. És ha ezt megteszi, akkor biztosan jön a csalódás. Mert ez a robot nem helyettesíti teljesen a gondos, kézi ablaktisztítást, főleg nem akkor, ha az üveg nagyon koszos, zsíros, vagy hosszabb ideje el van hanyagolva. A kendők nedvesítése, az üvegtisztító szer használata, a többmenetes futtatás és néha az utólagos igazítás továbbra is része lehet a történetnek. A másik, hogy ez továbbra is vezetékes gép, tehát nem az a fajta teljesen szabad, könnyed eszköz, amit gondolkodás nélkül bárhová odatapasztasz. A kábel, a kötél, a konnektor, a rögzítési pont mind része a koreográfiának. És igen, a keret nélküli vagy problémásabb felületeknél a helyzet eleve érzékenyebb, miközben a kézikönyv maga is elsősorban keretes, jól definiált széleknél beszél biztonságos élérzékelésről. Ehhez jön még a már említett specifikációs zavar a motor körül, ami nem a világ vége, de nem is elegáns. Szóval nem, a HCR-09 nem csodamasina, és nem fogja megszüntetni az ablaktisztítás minden nyűgét. Csak a nagy részét hajlandó átvenni. És ez azért már nem kevés.

Összegzés: a HCR-09 nem a jövő, hanem egy nagyon is hasznos jelen idejű segítség

A Liectroux HCR-09 nálam azért működött, mert nem azt vártam tőle, hogy helyettem élje le a házimunkás életemet, hanem azt, hogy egy kifejezetten utált, macerás, fizikailag is bosszantó feladatot egyszerűbbé tegyen. És ezt megcsinálja. Nem hibátlanul, nem varázslattal, nem úgy, hogy közben elfelejted: egy géppel dolgozol együtt. De a három tisztítási mód, a stabil tapadás, a két forgó tárcsa, a hosszú kábel, az UPS-védelem, a biztonsági kötél és a használható tartozékcsomag együtt egy olyan rendszert rak össze, ami igenis levesz a válladról valamit. Én különösen azt értékeltem benne, hogy nem akar többnek látszani annál, ami a valóságban működik. Egy korrekt, tudatosan egyszerű, meglepően hatékony ablaktisztító robot, amelyik nem a tökéletességgel nyer meg, hanem azzal, hogy utána az ablakpucolás már nem tűnik egész délutános sorscsapásnak. És ez egy ilyen kategóriájú eszköznél bőven elég arra, hogy komolyan vegyem.