Emlékszem azokra a gyönyörű, hátfájdító időkre, amikor egy tisztességes hétvégi LAN-partira egy fél szekrény méretű, sárgás-bézs színű acéltornyot kellett lecipelnünk a harmadik emeletről, a kábelekkel teli hátizsákkal a nyakunkban. Akkoriban a számítástechnika fizikai tömege egyenes arányban állt a teljesítményével; ha valami nem volt elég nehéz ahhoz, hogy a mozgatásától sérvet kapj, arról rögtön tudtuk, hogy komolytalan, gyenge hardver. Erre most, évekkel később itt ül az asztalomon ez a kis ezüstös műanyag doboz, a FIREBAT F2 Mini PC, és olyan szintű nyers számítási erőt tol az arcomba a maga nevetséges, 12×12 centiméteres kiterjedésével, amire tíz éve még egy komplett kisebb szerverszobát felhúztunk volna. A mini PC-k piaca sokáig a folyamatos és fájdalmas kompromisszumokról, a köhögő és fulladozó Celeron processzorokról, valamint a szimpla irodai Excel-táblák futtatásáról szólt, de ez a masina nagyon nem abban a fapados ligában focizik. Amikor először megláttam az árcédulát és tüzetesebben átfutottam a specifikációkat, komolyan azt hittem, hogy valami elírás történt, mert a dobozban lévő Intel Core i5-14450HX processzor egyáltalán nem az a chip, amit az alsópolcos, akciós kosárba szoktak dobálni. Ez pontosan az a kategória, amivel a Firebat gyakorlatilag szó nélkül, páros lábbal rúgja be az ajtót a méregdrága irodai gépek és a belépő szintű tartalomgyártó munkaállomások piacára. Amikor az első beüzemelésnél kipattintottam a csomagolásból és rácsatlakoztattam a mellékelt, meglepően méretes 120W-os tápegységet, egyből tudtam, hogy itt most nem egy lefojtott, utolsó utáni pillanatig takarékoskodó netbook-alaplappal van dolgom, hanem egy olyan tiszteletet parancsoló vassal, ami bizony kérni fogja az áramot a konnektorból, de cserébe kegyetlenül szállítja is a lóerőket.
FIREBAT F2 Mini PC
Egy tenyérnyi doboz kineveti az asztali monstrumokat
Brutális asztali nyers erő egy egyszerű uzsonnásdoboz méretében, ami felesleges sallangok nélkül, kíméletlenül és stabilan teszi a dolgát a hétköznapokban.
- Letaglózó nyers CPU teljesítmény, az Intel Core i5-14450HX tíz processzormagjával kategóriájában ritka erős, asztali szintű számítási kapacitást nyújt egy zsebben is könnyedén elférő gépnek.
- Masszív és jövőtálló csatlakozókínálat, a rengeteg nagysebességű USB port, a Gigabites LAN, valamint a HDMI, DP és Type-C kombója révén gond nélkül hajthatsz meg egyszerre akár három 4K-s monitort is.
- Kiválóan skálázható és otthon is bővíthető kialakítás, hiszen mind a kétcsatornás DDR4 memória (ami akár 64 GB-ig is felhúzható), mind a dupla M.2 SSD foglalat szabad kezet ad a jövőbeli fejlesztésekhez a felhasználónak.
- Dicséretesen összerakott hűtési megoldás, a dupla réz hőcsőnek és a jól méretezett aktív ventilátornak köszönhetően a gép hardvere még a HX processzor komolyabb terhelése alatt is stabil marad, elkerülve a túlmelegedést.
- Bár a processzor zseniálisan erős, a beépített Intel UHD Graphics integrált vezérlő hamar kifullad a játékok alatt, így a modern, grafikaigényes AAA kategóriás címek futtatásáról kapásból le kell mondanunk.
- Intenzív, maximális processzoros terhelés alatt a hűtés hangja már határozottan észrevehetővé válik, ami egy teljesen csendes szobában a zajra érzékenyebb felhasználókat hosszú távon némileg zavarhatja.
- A doboz borításának anyaga teljes egészében műanyag, ami egy elegánsabb, hűvös fémötvözethez képest némileg rontja a prémium érzetet, ha fizikailag kézbe vesszük a gépet.
A bézs tornyoktól a zsebgépekig
Emlékszem azokra a gyönyörű, hátfájdító időkre, amikor egy tisztességes hétvégi LAN-partira egy fél szekrény méretű, sárgás-bézs színű acéltornyot kellett lecipelnünk a harmadik emeletről, a kábelekkel teli hátizsákkal a nyakunkban. Akkoriban a számítástechnika fizikai tömege egyenes arányban állt a teljesítményével; ha valami nem volt elég nehéz ahhoz, hogy a mozgatásától sérvet kapj, arról rögtön tudtuk, hogy komolytalan, gyenge hardver. Erre most, évekkel később itt ül az asztalomon ez a kis ezüstös műanyag doboz, a FIREBAT F2 Mini PC, és olyan szintű nyers számítási erőt tol az arcomba a maga nevetséges, 12×12 centiméteres kiterjedésével, amire tíz éve még egy komplett kisebb szerverszobát felhúztunk volna. A mini PC-k piaca sokáig a folyamatos és fájdalmas kompromisszumokról, a köhögő és fulladozó Celeron processzorokról, valamint a szimpla irodai Excel-táblák futtatásáról szólt, de ez a masina nagyon nem abban a fapados ligában focizik. Amikor először megláttam az árcédulát és tüzetesebben átfutottam a specifikációkat, komolyan azt hittem, hogy valami elírás történt, mert a dobozban lévő Intel Core i5-14450HX processzor egyáltalán nem az a chip, amit az alsópolcos, akciós kosárba szoktak dobálni. Ez pontosan az a kategória, amivel a Firebat gyakorlatilag szó nélkül, páros lábbal rúgja be az ajtót a méregdrága irodai gépek és a belépő szintű tartalomgyártó munkaállomások piacára. Amikor az első beüzemelésnél kipattintottam a csomagolásból és rácsatlakoztattam a mellékelt, meglepően méretes 120W-os tápegységet, egyből tudtam, hogy itt most nem egy lefojtott, utolsó utáni pillanatig takarékoskodó netbook-alaplappal van dolgom, hanem egy olyan tiszteletet parancsoló vassal, ami bizony kérni fogja az áramot a konnektorból, de cserébe kegyetlenül szállítja is a lóerőket.
Az a bizonyos "HX" varázslat
Lássuk a medvét, miből is élünk: a gép motorházteteje alatt egy 10 magos – ami 6 teljesítményre és 4 hatékonyságra hangolt magból tevődik össze –, 16 szálas Intel i5-14450HX dolgozik, 20 MB L3 gyorsítótárral megpakolva. Aki egy picit is ismeri az Intel modern, mobilos elnevezési rendszerét, az pontosan tudja, hogy a "HX" jelölés sosem a spórolásról és az energiatakarékosságról szól. Ezek a chipek gyakorlatilag kőkemény asztali processzorok, amiket okosan ráforrasztottak egy mobilos foglalatra, és brutális, akár 4,8 GHz-es órajelen pörögnek, amihez maximum 54W-os hőkeret (TDP) társul. A tesztidőszak alatt kíméletlenül ráeresztettem pár keményebb, processzor-igényes feladatot, lefuttattam rajta egy-két combosabb videórenderelést és némi masszívabb, rengeteg réteget tartalmazó Photoshop projektet, a rendszer pedig egyszerűen nem volt hajlandó megakadni vagy megizzadni. A gyárilag beszerelt 16 GB kétcsatornás DDR4 3200MHz RAM és a villámgyors 512 GB-os PCIe 4.0 szabványú SSD olyan feszes, szinte azonnal reszponzív élményt nyújt a futtatott Windows 11 operációs rendszer alatt, mintha egy méregdrága, testreszabott gamer tornyot nyomkodnál a mindennapokban. Alkalmazások közötti gyors váltás, vagy éppen memóriát zabáló gigászi böngészőlap-tengerek nyitvatartása? Szinte meg sem kottyan neki, észre sem veszi a terhelést. Persze, azért maradjunk a földön, és mielőtt valaki egy egész éjszakás Cyberpunk 2077 maratont tervezne vele natív 4K felbontásban, szögezzük le a legfontosabbat: dedikált videókártya sajnos nincs a fedélzeten, az integrált Intel UHD Graphics pedig vizuális csodákra nyilvánvalóan nem képes. De ha mondjuk a munka után előkapod a kedvenc retro emulátoraidat, netán egy kis CS:GO-t, Valorantot vagy League of Legends-et tolnál lazításképp közepes grafikai beállításokkal, azt az akadályt már röhögve, tükörsimán elviszi a hátán. A hardverfrissítés szerelmeseinek pedig külön jó hír, hogy a memória egészen 64 GB-ig bővíthető, az SSD slotokból pedig kettőt is kapunk, bár itt érdemes odafigyelni, hogy a gép alapból csak a teljes méretű 2280-as kártyákat eszi meg kompromisszummentesen.
Hűtés, kábelrengeteg és a végtelen kijelzők
Egy ekkora teljesítményű, maximum 54 wattos hőtermelő szörnyeteg bezárása egy alig egykilós, meglehetősen szűkös ezüstszínű műanyag kasztniba kőkemény termodinamikai kihívás elé állítja a mérnököket, és pontosan itt jön ki, mennyire is vette komolyan a tervezést a gyártó. A Firebat egy meglepően masszív szimpla ventilátorral és vastag dupla réz hőcsövekkel, illetve kiváló minőségű hővezető pasztával oldotta meg a processzor hűtését. Ezt a megoldást őszintén értékelni kell a használat során: a gép alapjáraton, esti filmezés, weboldalak böngészése vagy egyszerű szöveges gépelés közben szinte teljesen néma, észrevehetetlen a jelenléte a szobában. Amikor viszont kőkeményen megküldöd a processzort egy teljesítményteszttel vagy videóvágással, a hűtés határozottan és jól hallhatóan felpörög a műanyag házban. Ez azonban nem az a fülbántó, idegesítően sivító vinnyogás, amit a régi, kiöregedett irodai laptopoknál megszokhattunk, hanem egy egyenletes, mélyebb frekvenciájú zúgás, ami leginkább arról árulkodik, hogy a rendszer hősiesen tolja ki magából a felgyülemlett forróságot, hogy minden áron elkerülje a teljesítményvesztést okozó hírhedt "throttlingot". A hátlapi és előlapi csatlakozókínálat pedig egy igazi digitális Kánaán, amiből sok drága gép tanulhatna. A mérnökök nem spóroltak le semmit: a hátlapon ott figyel a robusztus Gigabites RJ45-ös LAN csatlakozó a bombabiztos, késleltetésmentes netért, de ha a vezeték nélküliséget éled a lakásban, a beépített WiFi 6 modul és a Bluetooth 5.2 úgy szívja a jelet a routerből, mint a parancsolat. A portok között találunk négy darab hagyományos USB 3.0-t, két iszonyat gyors 10 Gbps-es sebességre képes Type-A-t és egy teljes értékű Type-C csatlakozót is. Ami viszont az én szememben abszolút feltette a koronát erre az egész konfigurációra, az a háromszoros 4K kijelzőtámogatás a beépített HDMI, DisplayPort és Type-C portokon keresztül. Ha te is pontosan olyan típusú felhasználó vagy, akinek alaphangon három monitor kell a nyugodt munkához – az egyiken pörög a forráskód vagy a játék, a másikon a Discord chat a haverokkal, a harmadikon pedig egy YouTube videó vagy a böngésző –, ez a kis doboz erőlködés és akadás nélkül kiszolgálja az egész asztali command centert. És ha mindez a hardver a kábelekkel együtt nagyon foglalná a drága helyet a minimalista íróasztalodon, a csomagban ott lapul a szabványos VESA tartókonzol, amivel egyetlen laza, gyors mozdulattal felpattinthatod a gépet a monitorod hátuljára, teljesen és nyomtalanul eltüntetve a számítógépet a szemed elől.
Galéria
