CHUWI Hi10 Max

A műanyag netbookoktól a prémium fémházig

Emlékszem még azokra az évekre, amikor egy hordozható, érintőképernyős Windows-gép puszta gondolatától is kivert a hideg veríték. A korai, vérszegény Atom processzorokkal szerelt, vastag műanyagba öntött borzalmak egyetlen feladatra voltak jók: hogy próbára tegyék az ember amúgy is törékeny türelmét. Aztán eltelt egy évtized, a technológia miniatürizálása pedig eljutott egy olyan szintre, ami régen még a legvadabb sci-fi írók asztalán is komikus túlzásnak tűnt volna. És itt van a kezeim között a CHUWI Hi10 Max, ami már az első, dobozból való kiemelés pillanatában egyértelművé teszi, hogy a belépő kategória fogalma alaposan és visszavonhatatlanul átalakult. A mindössze 9,3 milliméteres vékonyság és a 780 grammos önsúly egy olyan, hideg tapintású, elegáns fém unibody házban ölt testet, ami kapásból a méregdrága, prémium ligát idézi. Nem recseg, nem ropog, egyszerűen csak ott van, masszívan és tiszteletet parancsolóan. Az innovatív, mikron méretű szilikonrészecskékkel fújt felület nemcsak a szemet gyönyörködteti, de az ujjlenyomatokat is egészen remekül távol tartja. Kifejezetten jó érzés kézbe venni, és ami talán a legfontosabb: nem akarja letépni a karodat, ha egy hosszabb metróúton vagy egy unalmas egyetemi előadáson ezen akarod pörgetni a legfrissebb híreket. Amikor mágnesesen rácsatlakoztattam a – sajnos alapjáraton külön megvásárolható, de véleményem szerint a mindennapokhoz kötelező – billentyűzetes tokot, a kis tablet azonnal egy teljes értékű, utazós munkaállomássá mutálódott, ami fizikai méretei ellenére egyáltalán nem kér elnézést a létezéséért.

Pixelek orgiája és a csatlakozók Kánaánja

Ami viszont egy kőkemény, azonnali gyomros a tabletpiaci konkurenciának, az kétséget kizáróan az előlapon elterülő, 12,96 hüvelykes, 3K (2880 x 1920) felbontású In-cell IPS kijelző. Őszintén szólva, ebben az árkategóriában általában fakó, bemosódott Full HD panelekkel próbálják kiszúrni a szemünket, a CHUWI mérnökei viszont egy olyan 3:2 képarányú, 400 nites fényerővel rendelkező monitort pakoltak a Gorilla Glass üveg mögé, ami egyszerűen letaglózó. A színek élénkek és pontosak (98%-os sRGB lefedettséggel), a betekintési szögek hibátlanok, a szövegek pedig olyan borotvaélesek, hogy az ember szeme szinte megpihen olvasás közben. Egy kis retro gaming vagy egy friss Netflix sorozat elindítása után csak ültem, és nem igazán értettem, hogyan tudtak egy ennyire lenyűgöző vizuális élményt beszorítani egy ilyen vékony, hordozható keretbe. De a tervezők nem csak a nyers látvánnyal akartak hódítani, hanem a hardcore használhatósággal is; a gép oldalán olyan portkínálat fogad, amitől sok mai, drága és agyondizájnolt csúcslaptop is csendben a sarokba bújhatna szégyenében. Kapunk rögtön két darab teljes értékű, Type-C csatlakozót, amik nemcsak a gép villámgyors töltéséért felelnek, hanem a videókimenetet is támogatják, így a beépített Micro HDMI porttal kiegészítve akár két külső, 144 Hz-es 4K monitort is ráköthetünk a rendszerre mindenféle erőlködés nélkül. És igen, a biztonság kedvéért még egy hagyományos USB 3.2 Type-A foglalat, valamint egy klasszikus 3,5 mm-es audio jack is elfért a vékony fémkereten, így végleg búcsút inthetünk a folyton otthon felejtett, túlárazott átalakítóknak és az idegesítő dongle-öknek.

Őszinte hardver a hétköznapok csatáira

Hardveres fronton az Intel Twin Lake architektúrájára épülő N150-es processzor adja a gép szívét, amihez egészen bőséges, 12 GB LPDDR5 memóriát és egy 512 GB-os sebességbajnok M.2 SSD-t csomagoltak. Itt kell nagyon világosan, mindenféle marketinges púder nélkül tisztázni, hogy a valóságban mire is képes ez a vas. Nem, nem ezen fogod futtatni az új Doomot maximum grafikán, és a legkomolyabb, több tíz gigás 3D-s rendereléseket sem erre a gépre fogod rábízni, hiszen a dedikált videókártya hiánya és a beépített Intel UHD Graphics határozottan meghúzza a vörös vonalat a modern játékok előtt. Viszont arra, amire ezt az eszközt ténylegesen kitalálták – vagyis az őrült, tizenöt-húsz lapfüles agresszív böngészésre, a zökkenőmentes irodai multitaskingra, a hatalmas Excel táblák bűvölésére, vagy éppen a régebbi indie címek és klasszikus játékok stabil futtatására –, egyszerűen briliáns. A Windows 11 operációs rendszer villámgyorsan, akadás nélkül reagál az érintésekre, a rendszerindítás pillanatok műve, a programok pedig szó szerint azonnal felugranak a képernyőre. Kifejezetten üdítő érzés volt megtapasztalni, hogy még komolyabb, több órás nyúzás és filmezés után sem kezdett el vadul melegedni a hátlap, a hűtés teljesen csendben és hatékonyan tette a dolgát a háttérben. A vezeték nélküli kapcsolatért felelős WiFi 6 és Bluetooth 5.2 modulok betonstabilan tartották a jelet, ami kulcsfontosságú, ha az ember egy zsúfolt kávézóban vagy egy terminálon próbál dolgozni. A 8 megapixeles autofókuszos hátlapi és az 5 megapixeles előlapi kamera pedig korrekten hozza a kötelezőt; nem fogsz velük természetfotós kiállítást nyerni, de a Teams hívásokhoz, vagy egy gyors dokumentum-szkenneléshez maradéktalanul, élesen elegendőek.

A technológiai tökéletességnek azonban kőkemény fizikai ára van, és a CHUWI Hi10 Max esetében ezt a kompromisszumot az akkumulátor üzemidejénél kell megfizetnünk a kasszánál. A vékony kialakításba és az eszméletlenül szép, hatalmas felbontású 3K kijelző mögé egyszerűen csak egy 36,48 Wh kapacitású telepet tudtak belezsúfolni a tervezők.

Ez a gyakorlatban, a hétköznapi nyúzás során azt jelenti, hogy a gyári ígéretként szereplő 4,5 órás üzemidő nem egy pesszimista becslés, hanem a kíméletlen valóság. Ha maximumra húzod a fényerőt, bekapcsolod a WiFi-t, és elkezdesz komolyabban dolgozni vagy egy 4K-s filmet nézni, ne számíts arra, hogy egy teljes, nyolc órás munkanapot kihúzol vele a falitöltő megnyugtató ölelése nélkül. Ez a gép sokkal inkább egy prémium másodlagos társ, egy vizuálisan lenyűgöző asztali hibrid, amit otthon a kanapén, vagy a konnektoroktól nem túl távol lévő irodai környezetben lehet igazán és gondtalanul élvezni. A mobilitás fizikailag megvan, hiszen eszméletlenül könnyű és kicsi, de a Type-C töltőkábelt sosem érdemes otthon felejteni egy hosszabb munkanap során. Ennek ellenére, ha mérlegre tesszük az érte kért árat, a masszív fémházat, a brutális mennyiségű memóriát és ezt a konkrétan kategóriateremtő, lenyűgöző kijelzőt, a kompromisszum teljesen vállalhatóvá válik. A Hi10 Max egy rettentően szerethető, őszinte eszköz, ami nem akar többnek látszani, mint ami: egy esztétikailag csodálatos, stabil és fürge digitális svájcibicska a mindennapok könnyedebb csatáira.

Galéria