Akluer 520A-B

A székhez nőtt test lázadása és a padlóra száműzött felmentősereg

A videojátékos lét sötét és sokat elhallgatott titka, hogy az évek könyörtelen múlásával a lábaink lassan már csak arra szolgálnak, hogy stabilizálják a székünket a hevesebb többjátékos összecsapások alatt. Ahogy kopik a kedvenc egerem teflontapja, úgy macskásodik a hátam, és a mindennapi testmozgás egy bizonyos kor felett nálam is kimerül a hűtőig tartó rövid, bár annál céltudatosabb zarándoklatokban. Ilyenkor az ember kétségbeesetten elkezdi a netet bújni valami mentőöv után, ami nem jár azzal az eretnekséggel, hogy el kelljen hagyni a monitor előtti jól megszokott, gondosan felépített bázist. A sétapadok piaca az utóbbi években durván felrobbant, ontják magukból a gyártók a lapos, asztal alá tolható, változó minőségű futógépeket. Kismillió változat létezik, amik mind ugyanazt a kényelmes utat ígérik: te csak csináld a dolgod a gép előtt, mentsd meg a világot, a lábad meg tegye a dolgát alattad.

A legnagyobb kihívás ma már nekem sem egy lehetetlenre kalibrált boss legyőzése a legnehezebb fokozaton, hanem az, hogy a székből felállva ne ropogjon úgy a térdem, mint egy marék üvegszilánk a bakancs alatt.

Egy olyan eszköz felbukkanására, mint tesztünk alanya, az Akluer 520A-B, amire rásütötték a promóciós anyagokban, hogy kétoldalas, hirtelen masszívan felhúztam a szemöldököm. Kétoldalas? Mint egy régi, rongyosra hallgatott magnókazetta? Nagyjából igen, a koncepció legalábbis számomra hasonlóan analóg érzetet kelt. Képzelj el egy masszív masinát, ami az egyik pillanatban egy terhelhető sétapad, amin leróhatom a napi kötelező kilométereket, aztán ha fogom és átfordítom a hátára, egy komplett talpmasszírozó géppé mutálódik a lábaim alatt. Ez az a fajta elborult, már-már komikusan zseniális dizájnfilozófia, amit általában csak ázsiai tech-kiállításokon látok furcsa, soha meg nem valósuló koncepcióként, de itt most a nappalimban kézzelfogható valósággá vált. És meglepő módon piszkosul jól működik a gyakorlatban, mindenféle felesleges és túlárazott sallang nélkül.

Két kasztba pontozott teljesítmény és nyers erő a burkolat alatt

Ez az eszköz nem egy szokványos, unalmas fitneszgép, sokkal inkább egy igazi hibrid kaszt a számítógépes perifériák egyre bővülő tengerében. Én magam is sokszor hajlamos vagyok azt hinni, hogy a „kettő az egyben” megoldások szinte mindig fájdalmas kompromisszumokkal járnak: ha valami porszívó is és felmosó is egyben, akkor jó eséllyel egyiket sem csinálja rendesen. Itt viszont a mérnökök láthatóan túltolták az anyaghasználatot, hogy mindkét funkció stabil lábakon, pontosabban görgőkön álljon a talajon. A szerkezet gerincét egy kifejezetten masszív ötvözött acélváz adja, amibe egy meglepően combos, 2,5 lóerős csúcsteljesítményű motort pakoltak. Mivel nyúztam már olcsóbb, vékony műanyagba csomagolt, hipermarketes sétapadot, pontosan tudom, milyen gyomorforgató érzés, amikor a motor minden lépésemnél úgy nyög, mintha az utolsókat rúgná egy hosszú maraton legvégén.

Az Akluer burkolata alatt viszont határozott nyers erő lakozik, ami azonnali tiszteletet parancsolt, amint ráléptem. Vállaltan 150 kilogrammos teherbírással érkezik a frontra, ami ebben a viszonylag kompakt méretosztályban olyan ritka, mint a hibátlanul optimalizált, patch nélküli PC port a megjelenés napján. Ez a robusztus felépítmény rögtön bizalmat ébresztett bennem; az átlagosnál testesebb, heavy armor szettes játékosok alatt sincs az a zavaró recsegés-ropogás, ami egy feszült pillanatban kizökkentene a koncentrációból. A motor hangja közben bőven a kellemes tűréshatáron belül marad, a hivatalos tesztek 45 decibel alá lőtték be a működési zajt, amit a saját fülem is igazolt a teszt során.

• Zárt fejhallgatóval gyakorlatilag észrevehetetlen a duruzsolás, a játék hangeffektjei simán elnyomják a mechanikát.
• A Discordon a csapattársaim egyszer sem panaszkodtak arra, hogy egy fűrésztelepről streamelek a hajnali órákban, miközben a raidet nyomtuk.
• Egy csendes otthoni irodában is elmegy monoton háttérzajnak, anélkül, hogy a kollégák fel akarnának jelenteni a videóhívások alatt.

A kardió funkció mérnöki precizitással hozza azt, amit egy home office-ra vagy laza, többórás grindolás közbeni mozgásra kalibrált eszköztől én teljes joggal elvárok, anélkül, hogy túlígérné magát.

Séta a farmolás közben, kétrétegű védelemmel és masszív flow-val

A sebesség 0,6 és 4 mérföld/óra (nagyjából 6,4 km/h) között skálázható a padló szintjén, ami nekem a kényelmes sétára és egy nagyon könnyed tempójú mozgásra is teljesen elegendőnek bizonyult, miközben simán tudtam gépelni vagy kontrollert szorítani a kezemben. Kapunk egy masszív, felhajtható kapaszkodót is, amit ha rögzítünk a helyén, még stabilabbá válik az élmény, sőt, a végsebességet is felhúzhatjuk akár 6,2 MPH-ra, ami már egy tisztességes kocogásnak felel meg. Ezen a meghosszabbított kartámaszon egy beépített okostálca is helyet kapott, ahová gond nélkül feldobtam a tabletemet és a telefonomat, így a holtidőben simán lepörgettem az elmaradt videóimat vagy a Twitch streameket. A mozgás hirtelen nem nyűg többé számomra, hanem egy teljesen észrevétlen, természetes háttérfolyamat, miközben a fő figyelmemet a képernyőn pörgő események kötik le.

A futófelület maga 90x40 centiméter, ami a nagykönyv szerint teljesen átlagosnak mondható ebben a kategóriában. Ez első blikkre nekem egy picit kompaktnak tűnt, és mivel átlagon felüli, hosszú lábakkal áldott meg a sors, kellett is néhány perc, mire megtaláltam az ideális ritmust anélkül, hogy folyton le kéne néznem a lábam elé. Cserébe a tapadás és a beépített ízületvédelem tényleg prémium érzetet adott a mindennapok során. A többrétegű csúszásgátló szalag alatt okosan elhelyezett csillapítók dolgoznak némán. Ennek köszönhetően a térdem és a bokám egyáltalán nem kapta meg azt a brutális, fárasztó visszarúgást, amit a kemény aszfalt vagy a merev laminált padló adna egy hosszabb gyaloglás során a lakásban.

Olyan az egész mozgásérzet, mintha egy vastag, rugalmas moharétegen lépkednék egy fantasy erdejében, ahol a fizika végre az én oldalamon áll.

Ráadásként fixen van a szerkezetben egy enyhe, 2,2 fokos kézi dőlésszög, ami épp csak annyira emeli meg az orrát, hogy a lábizmaimat egy leheletnyivel jobban munkára fogja, mintha egy teljesen sík, unalmas terepen sétálnék. A tempó megvan, a flow egy pillanatra sem törik meg, az asztal alatti, eddig kihasználatlan holttér pedig teljesen új, egészségmegőrző értelmet nyert a hetek alatt.

A hanyatt vágott wellness központ a bossfight után

Most pedig lépjünk rá a lényegre, az érem másik oldalára, mert ez az a funkció, ami igazán különlegessé és utánozhatatlanná teszi ezt a méretes vasat a piacon. Ha végre végeztem a napi kötelező penzummal, lenyomom a gépet a távirányítóval, majd az egészet – mint egy nehéz tepsit a sütőben – egyszerűen átfordítom. Az aljába ugyanis besüllyesztettek egy dedikált, professzionálisnak ható masszázsegységet. Szó szerint feláldozták a gép hasának letisztultságát, hogy telepakolják masszírozó görgőkkel és egy saját, független vezérlőpanellel. Ez a bátor húzás repíti át a hardvert az egyszerű fitneszeszközök tengeréből egyenesen a wellness kategóriába. Számomra olyan az egész koncepció, mint a tábortűz melletti biztonságos mentés egy idegőrlő, nehéz pálya végén: megállok, fújok egyet, és hagyom, hogy a rendszerek feltöltsék a nullára írt életerőmet.

Rendszeresen előállt az a szituáció, hogy túl voltam egy masszív, háromórás nyílt világú kalandozáson, a lábam elzsibbadt a sok egy helyben üléstől, esetleg pont az előbb sétáltam le rajta egy órát az asztalomnál. Ilyenkor csak ráteszem a fáradt talpam az átfordított gépre, kiválasztom a masszázs módot, és a beépített görgők elkezdenek finoman vagy épp határozottan dolgozni a talpizmaimon, kioldva az ott felgyülemlett fizikai feszültséget.

• Öt különböző sebességi és intenzitási fokozat közül válogathatok a pillanatnyi hangulatomnak és a fájdalomküszöbömnek megfelelően.
• Az érzés elsőre picit szokatlan volt számomra, sőt egyenesen csiklandós, de hamar átcsapott egy nagyon mély, terápiás ellazulásba.
• Látványosan beindítja a vérkeringést és szinte fizikailag mossa le a napi stresszt az elgémberedett végtagjaimról.

Nagyon bizarr élmény ezt még leírni is, de közben zseniális tervezői koncepció, hogy ugyanaz a hardver nyúz le rólam kalóriákat izzadva, ami aztán alig tíz perccel később segít a teljes fizikai regenerálódásban is. A dupla kettős LED kijelző mindkét oldalon pontos visszajelzést ad az aktuális állapotokról, a távirányítóval ráadásul mindent kényelmesen a kezemből vezérelhetek. Le sem kell hajolnom a gombnyomogatáshoz, így a pihenés és a flow tényleg száz százalékos, megszakításmentes marad a képernyő előtt.

Okos kompromisszumok a panellakás oltárán és az összkép

Ezen a ponton érdemes kitérnem a mindennapi együttélésre is, mert egy ilyen combosabb, ipari méretű szerkezetnél kulcskérdés, hogy hova a fenébe teszem, ha épp átjönnek a haverok egy sörözős, kanapés estére, és nem akarom, hogy egy kattant fitneszgurunak nézzenek. A legjobb szobai felszerelés nálam mindig az, ami szinte láthatatlanná válik, amikor épp nincsen rá semmi szükségem. Az Akluer ezen a téren is kifejezetten szépen teljesíti az elvárásaimat, nem hagy cserben a kábelmenedzsment és a pakolás oltárán. Összecsukott kapaszkodóval az egész monstrum mindössze 13 centiméter vastag marad. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy egy laza, egykezes mozdulattal becsúsztatom a kanapém vagy a hálószobai ágy alá, teljesen eltüntetve a vizuális térből.

A térkihasználás művészete itt csúcsosodik ki igazán: egy mozdulattal eltüntethetem a nyilvánvaló bizonyítékot, hogy titokban én is a fizikai egészségemre gyúrok a gép előtt.

A 24 kilós önsúly egy ekkora, fémből épült hibrid gépnél teljesen baráti kompromisszum, a mozgatását pedig a keretbe süllyesztett, strapabíró apró kerekek teszik nevetségesen kényelmessé. Azért legyek teljesen őszinte és ne ringassam magam illúziókba: egy ekkora tömböt a tengelye körül pörgetni és átfordítani, amikor kardióról masszázsra váltok, egy kis odafigyelést és egy határozott, kétkezes mozdulatot igényel. Nem fogom fél kézzel a levegőbe dobni, mintha egy megunt, lemerült kontroller lenne, de a keret okos kialakítása ad annyi stabil fogást, hogy ne legyen belőle mindennapos, fárasztó és frusztráló birkózás a nappalim szőnyegének közepén. Ez a gép számomra egy olyan hardver lett, ami ténylegesen kiszolgálja az igényeimet, megérti a problémáimat, és visszaadta a mozgás szabadságát a négy fal között, anélkül, hogy drasztikusan megváltoztatta volna az eddigi jól bejáratott életritmusomat.