Akluer 480L-A sétapad

Emlékszem azokra a régi, átszakadós hétvégékre, amikor egy-egy LAN-parti vagy egy frissen megjelent RPG beszippantott, és tizenkét órán keresztül a székből sem álltam fel, maximum csak pizzát átvenni a futártól. Akkoriban a testem ezt még zokszó nélkül bírta, a HP-m a maximumon pörgött, és eszembe sem jutott, hogy a folyamatos ülés hosszú távon mennyire durva debuffokat rak a gerincemre. Aztán eltelt egy-két évtized, a felnőttlét és a home office beütött, a napi lépésszámom pedig vészesen konvergálni kezdett egy textúrahibás, falba ragadt NPC mozgásteréhez. Mindannyian tudjuk, milyen érzés egy drága, ergonomikusnak hazudott székben is elzsibbadni a nyolcórás műszak végére. Ebbe a tespedtségbe hoz szó szerint mozgást az Akluer 480L-A sétapad, egy olyan eszköz, ami nem akarja újraírni a fitneszipar szabályait, viszont egy végtelenül stabil, "plug-and-play" megoldást tesz le az állóasztalod alá. A dolog legnagyobb varázsa a kényelem: semmi csavarozás, semmi izzadságszagú összeszerelés az L-kulccsal (bár a dobozban azért ott lapul a biztonság kedvéért). Pontosan úgy működik, mint régen a kazettás konzolok; csak kiveszed a dobozból, betolod a megfelelő helyre, rácsatlakoztatod a tápkábelt, és már indíthatod is az első menetet. A mindössze tíz centi vastag profilnak és a beépített szállítókerekeknek köszönhetően a meccs vagy a meeting végén egyetlen laza mozdulattal elrejtheted az ágy vagy a kanapé alá, így nem kell kerülgetned a nappaliban egy ormótlan, szobakerékpár méretű műanyag szörnyeteget. Ez a fajta letisztult helytakarékosság manapság hatalmas piros pont, főleg a szűkösebb gamer barlangokban.

Ha már ráléptél a futófelületre, az első dolog, ami garantáltan feltűnik, az a szerkezet meglepő csendessége. A motorháztető alatt egy 2,5 lóerős, csendesített erőforrás duruzsol, de a duruzsolást itt tényleg a legpozitívabb értelemben kell venni. A gyártó 45 decibel alatti zajszintet ígér, ami a gyakorlatban nagyjából annyit tesz, hogy a Discordon folyó esti taktikázást vagy egy közepes hangerőn pörgő YouTube videót a gép hangja egyáltalán nem fogja elnyomni. Nem fogsz úgy zúgni a szobában, mint egy terhelés alatt álló, rosszul pasztázott PlayStation 4. A sebesség 0,6 és 6 km/h között szabályozható, ami a klasszikus futáshoz természetesen kevés (ez egy sétapad, nem maratonra felkészítő gép), de a kényelmes andalgástól a tempós, pulzusemelő gyaloglásig tökéletesen fedi a spektrumot. A dolog igazi fűszere azonban a manuálisan állítható dőlésszög lehetősége, ami kiemeli az eszközt a belépőszintű szürkeségből. Bár nem egy motorizált hegymászó szimulátor, az az 5 százalékos emelkedő, amit szerszámok használata nélkül, egy laza mozdulattal beállíthatsz, pont elég ahhoz, hogy a sík terepen való sétálást átalakítsa egy sokkal tisztességesebb, kalóriaégető kardióvá.

A beépített 5 százalékos dőlésszög bekapcsolása olyan apró, de határozott váltás a terhelésben, mintha a játék hirtelen egy fokkal feljebb venné a nehézséget, és végre rákényszerítene, hogy ténylegesen odafigyelj a saját stamina barodra.

Egy ilyen jellegű masinánál a hosszútávú kényelem és az ízületek védelme legalább olyan fontos, mint egy jó páncélszett egy souls-like játékban. Ahogy az ember öregszik, a térdei már nem tolerálják úgy a becsapódásokat, mint annak idején a Quake 3 arénáiban a rakétaugrásokat. Az Akluer mérnökei szerencsére nem spóroltak a védelemmel: a tágas, 90x40 centiméteres futófelület alatt egy hatrétegű csúszásgátló öv, tíz szilikon lengéscsillapító és két extra párnázó betét dolgozik azon, hogy felfogja a fizikai sebzést. A rendszer remekül teszi a dolgát, egyáltalán nincs meg az a kellemetlen, kemény aszfaltra csapódó érzés, a lépések tompák és puhák maradnak. A vezérlésért egy minimalista, de minden szükséges információt (sebesség, idő, távolság, kalória) tartalmazó LED kijelző felel, magát a gépet pedig egy pofonegyszerű távirányítóval tarthatod kordában. És itt érkezünk el a teszt legabszurdabb, számomra legviccesebb pontjához: a gép elején kialakított hangporthoz. A specifikációk között a gyártó őszintén és rezzenéstelen arccal bevallja, hogy ez a port bizony kizárólag dekorációs célokat szolgál, és nem működik hangszóróként. Ez a fajta funkció nélküli, pusztán optikai tunningként funkcionáló kozmetikai DLC valahol végtelenül szórakoztató; mintha a karakteredre ráadnál egy lézerágyút, amivel nem lehet lőni, de a menüben baromi jól néz ki. Ezt a kedvesen sutba dobott dizájnelemet leszámítva azonban az Akluer 480L-A egy elképesztően fókuszált, sallangmentes és teherbíró (a 150 kg-os limit magáért beszél) társ a mindennapokra, ami pontosan azt a "quality of life" frissítést hozza el a testednek, amire a monitor előtt görnyedve a legnagyobb szükséged van.

Galéria