A hardveres evolúció egyik legkegyetlenebb, de egyben legszórakoztatóbb poénja, ahogy a méret és a nyers erő közötti összefüggés az elmúlt években teljesen a feje tetejére állt. Ha visszagondolok a kétezres évek elejére, egy igazán komoly, teljesítményre kihegyezett PC leginkább egy morgó, félig nyitott oldalú acélszörnyeteg volt az asztal alatt, amiben úgy pörögtek a ventilátorok, mintha egy felszálláshoz készülődő repülőgép hajtóművei lennének. A presztízst a kilókban és a centikben is mérte minden magára valamit is adó játékos. Erre most itt áll az asztalomon a BMAX B9 Power Mini PC, ami egy laza, szénfekete műanyag dobozkába csomagolva kacagja ki az egész régi, tekintélyt parancsoló asztali koncepciót.
BMAX B9 Power
14 magos asztali pusztítás egy söröskorsó alátétjén
Kiváló, kompromisszummentes asztali munkaállomás, ami végleg bebizonyítja, hogy a hatalmas fémtornyok kora megállíthatatlanul lejárt.
- Brutális nyers erő a 14 magos Intel Core i9-12900H processzornak hála, ami a legkomolyabb számítási feladatokat és a durva multitaskingot is gondolkodás nélkül bedarálja.
- A szokatlan, de rendkívül gyors 24 GB LPDDR5 RAM és az 1 TB NVMe SSD kombinációja azonnali válaszidőket és villámgyors rendszerindítást garantál a mindennapokban.
- Elképesztő rugalmasság a kijelzők terén: a hátlapi DP, HDMI és Type-C portokon keresztül egyszerre három 4K/60Hz-es monitort is akadásmentesen képes meghajtani.
- Az Űrkapszula hűtőrendszer meglepően jól tartja a frontot a termelt hővel szemben, a dupla rézcsöves megoldásnak köszönhetően a gép átlagos használat mellett szinte teljesen csendes marad.
- A masszív processzoros nyers erő ellenére a beépített Intel Iris Xe grafikus chip miatt az AAA kategóriás, modern csúcsjátékok magas részletességgel történő futtatása már esélytelen küldetés.
- Az extrém kompakt, letisztult méret oltárán a gyártó kénytelen volt feláldozni az asztali gépeknél megszokott hardveres bővíthetőséget, így a jövőbeli memóriafejlesztési lehetőségek meglehetősen korlátozottak.
A hardveres evolúció egyik legkegyetlenebb, de egyben legszórakoztatóbb poénja, ahogy a méret és a nyers erő közötti összefüggés az elmúlt években teljesen a feje tetejére állt. Ha visszagondolok a kétezres évek elejére, egy igazán komoly, teljesítményre kihegyezett PC leginkább egy morgó, félig nyitott oldalú acélszörnyeteg volt az asztal alatt, amiben úgy pörögtek a ventilátorok, mintha egy felszálláshoz készülődő repülőgép hajtóművei lennének. A presztízst a kilókban és a centikben is mérte minden magára valamit is adó játékos. Erre most itt áll az asztalomon a BMAX B9 Power Mini PC, ami egy laza, szénfekete műanyag dobozkába csomagolva kacagja ki az egész régi, tekintélyt parancsoló asztali koncepciót.
A méret körüli szkepticizmus a legtöbb játékosnál teljesen jogos reflex, de be kell látnunk, hogy a modern hardvergyártás ezen a szinten már régen nem a nagy, kongó üres fémdobozokról, hanem a tökéletesre csiszolt hővezetésről és a nanométerek harcáról szól.
A "menő fekete harcos" stílus, meg a tetején lévő, CD-lemezeket idéző barázdált, fénylő felület még hagyján, de ez a mindössze 395 grammos, zsebkönyv méretű apróság konkrétan egy Intel Core i9-12900H processzort rejteget a szűkös burkolata alatt. Egy igazi i9-et. Egy olyan prémium lapkát, ami 14 fizikai maggal és 20 szállal zsonglőrködik, a csúcsra járatott turbófrekvenciája pedig papíron lazán karcolja a bődületes 5,0 GHz-es álomhatárt. Ez konkrétan az a szintű nyers számítási kapacitás, amihez régebben saját, folyékony nitrogénes hűtőrendszert és külön áramkört kellett volna kiépíteni a szobában, most meg szimplán, némán eltűnik a monitorom árnyékában, csak arra várva, hogy a legdurvább feladatokkal is megbirkózzon.
A tesztidőszak alatt az volt az első dolgom, hogy a szokásos, udvarias irodai bemelegítést teljes mértékben átugorva azonnal a legmélyebb vízbe dobtam a hardvert. Kifejezetten meglepő húzás a gyártó részéről a 24 GB-os LPDDR5 RAM integrálása, ami ugyan elsőre nagyon furcsa, aszimmetrikus számnak tűnhet a PC-s világban megszokott 16 vagy 32 gigás sztenderdek mellett, de a bődületes 4400 MHz-en pörgő modulok a mindennapi terhelés során döbbenetesen sima, akadásmentes élményt szállítanak. A gigantikus, 1 TB-os NVMe SSD-re a beüzemelés után pillanatok alatt felhúztam egy sor benchmarkot és szerkesztőprogramot, megnyitottam egy brutálisan leterhelt, negyven aktív füles böngészőt, miközben a háttérben vígan kódoltattam a rendszerrel egy vastagabb 4K-s videóanyagot. Csak dőltem hátra a székben, és vártam, hogy a rendszer mikor kezdi el könyörögve dobálni a kékhalálokat és a hibaüzeneteket. A gép azonban meg sem rezzent. A Windows 11 felülete végig betonstabil maradt, a multitasking pedig olyan vajpuha, mint amit a többszázezres, testes munkaállomásoknál szoktunk meg. Természetesen a helyén kell kezelni az elvárásainkat: az alaplapra integrált Intel Iris Xe grafikus chip továbbra sem fogja a legújabb Cyberpunk 2077 kiegészítőt maximális textúrákkal, bekapcsolt pathtracinggel a képernyőre varázsolni, de ha a fő fókusz a professzionális munkán, az e-sport címeken vagy a retro emuláción van, ez a vas zokszó nélkül leteszi az asztalra a kötelezőt.
A csatlakozók és interfészek terén a tervezők egyáltalán nem finomkodtak, és olyan bőséges port-kínálatot zsúfoltak a hátlapra és az előlapra, amit egy teljes értékű, drága alaplap is simán megirigyelhetne. Ott figyel a masszív adatátvitelhez a két darab nagysebességű USB 3.2-es port, a kevésbé igényes, hagyományos perifériáknak a két USB 2.0, de a valódi tech-showt egyértelműen a videokimenetek lopják el a mindennapi használat során. A HDMI 2.1, a klasszikus DisplayPort és a teljes értékű, mindenes Type-C csatlakozó kombójával a kis fekete doboz egyszerre képes meghajtani három független, 4K/60Hz-es monitort. Rákötöd a három professzionális kijelzőt, bekapcsolod a panel által hivatalosan is támogatott dinamikus HDR-t, és az egész asztalod pillanatok alatt egy gigantikus, végtelenített parancsnoki híddá változik, miközben a gép fizikai valójában a kábelek között szinte láthatatlan marad. A vezeték nélküli kommunikációt az ultragyors WiFi 6 modul és a Bluetooth 5.2 intézi pimasz magabiztossággal és rendkívül alacsony késleltetéssel, de ha te is az a fajta oldschool játékos vagy, aki a legkiélezettebb multiplayer meccseknél csakis a dedikált, fizikai kábelben bízik, az ezer megabites RJ45-ös LAN port is ott várja a stabil hálózati csatlakozást.
Egy ekkora formátumú apróságnál az elefánt a szobában mindig is a hőkezelés és a hűtés kérdése marad, amire joggal húzhatja fel a szemöldökét a sokat látott, tapasztalt gamer. A fizika törvényei egyszerűek és kíméletlenek: egy izmos, 14 magos i9-es lapka ekkora szűk helyre bezárva alapesetben úgy kéne, hogy viselkedjen, mint egy asztalra dobott, önmagát felgyújtó aktív vulkán. A BMAX mérnökei a beépített rendszert rendkívül hangzatosan Űrkapszula (Space Capsule) hűtőrendszernek keresztelték el, és bármennyire is mosolyogtam a marketingesek túltolt, sci-fi filmeket idéző névválasztásán, a dolog a gyakorlatban tényleg működik. A megnövelt méretű dupla réz hőcsövek és a masszív, intelligens turbó ventilátor brutálisan hatékonyan vezeti el az alaplapon keletkező hőt. Maximális terhelés alatt, amikor az összes processzormagot csúcsra járatjuk, persze hallani a határozott szélzajt, de ez egyáltalán nem az a fülsüketítő, éles visítás, amihez a vékony gamer laptopoknál oly sokszor szerencsétlenségünkre hozzászoktunk. A masszív elemekkel operáló kasztni stabilan teszi a dolgát, a drasztikus, hirtelen bekövetkező teljesítményvesztés elmarad. Ráadásul ez a mini PC teljesen nyitott a kísérletezésre is: a gép a gyári szoftveren túl hivatalosan támogatja a Linuxot és az Ubuntu rendszereket, így egyetlen délután alatt egy bitang erős, suttogó otthoni szerver is simán faragható belőle.
Videók
Galéria
