Yakuza Kiwami 3 & Dark Ties

A Yakuza Kiwami 3 & Dark Ties alapvetően egy korrekt darab, csak éppen túltolt, rosszul adagolt, és egy teljesen felesleges balhé is rátelepszik. Az a fajta epizód, amit játszol, élvezed is néha, aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy inkább már csak „letudni” akarod.

Okinawa – friss levegő, legalább egy darabig

A PS3-as alapokra épülő remake most Okinawába visz, ami elsőre kifejezetten jól esik. A trópusi hangulat, a nyugodtabb környezet, a napfényes utcák – ez egy másik tempó, mint Kamurocho neonfényes őrülete.

És működik is. Legalábbis egy ideig.

A látvány a Dragon Engine-nek köszönhetően rendben van, a korábbi demós világítási problémákat javították, és összességében egy stabil, szép játékot kapunk. Handheldben kicsit mosott a kép, de ez már szinte megszokott ezen a szinten.

Ütni még mindig jó

A harcrendszer az, amihez a sorozat mindig vissza tud nyúlni.

Kiryu Dragon Style-ja továbbra is súlyos, kielégítő, és végre nem blokkolnak az ellenfelek minden második ütést, mint az eredetiben. Ez önmagában hatalmas előrelépés.

Az új Ryukyu Style fegyverekre épít, és bár látványos, nálam kevésbé kattant be. Valahogy a Dragon Style direktebb, tisztább érzést ad. De jó, hogy van választás.

A random utcai balhék is maradtak, plusz jöttek a nagyobb léptékű Baddie Battles-ök – sok ellenfél, egy keményebb célpont, egy kis motoros káosz. Ez már az a Yakuza-féle abszurditás, amit vagy szeretsz, vagy csak pislogsz rajta.

A Morning Glory és a „Daddy Rank”

Igen, ez tényleg így hangzik.

Az árvaház körüli melléktevékenységek most már kevésbé erőltetettek, mint az eredetiben, ami jó döntés. De attól még nem feltétlenül izgalmasabbak.

Főzni, horgászni, gyerekekkel foglalkozni – aranyos, de nem ezért ülök le egy Yakuzához. Inkább egy kis tempótörés, mint valódi élmény.

A tempó, ami szétesik

És itt jön a játék legnagyobb problémája.

A tempó.

A Yakuza 0 még tudta, hogyan kell egyensúlyozni sztori és melléktartalom között. Itt viszont mindenből túl sok van. Cutscene-ek, telefonos funkciók, ruhavásárlás, random párbeszédek – folyamatosan megszakad az élmény.

Nem az a baj, hogy sok a tartalom. Hanem hogy nincs rendesen ritmusa.

Volt, hogy konkrétan fárasztott játszani. Nem azért, mert nehéz, hanem mert egyszerűen nem hagy haladni.

Dark Ties – a jobbik fele

A Dark Ties kampány egy érdekes ellenpont.

Itt Yoshitaka Mine-t irányítjuk, és az egész sokkal fókuszáltabb. Kamurochóban játszódik, klasszikusabb Yakuza-hangulattal, kevesebb sallanggal.

És ez jót tesz neki.

Mine karaktere működik, a harcstílusa brutálisabb, lassabb, de ütős. A Dark Awakening mechanika pedig kifejezetten látványos és kielégítő.

A Hell’s Arena labirintusai meg pont azt adják, ami a fő sztoriból hiányzik: tiszta, fókuszált játékmenet. Harc, loot, boss. Egyszerű, de hatásos.

A kellemetlen mellékíz

Van viszont egy dolog, amit nem lehet szó nélkül hagyni.

Az egyik kulcsszereplő újraszinkronizálása körüli botrány.

Az új színész múltja miatt sokaknál kiverte a biztosítékot – és teljesen érthető módon. Amikor a játék maga is komoly témákkal foglalkozik, ez az egész döntés eléggé visszás.

Őszintén: engem is kizökkentett minden alkalommal, amikor a karakter megjelent.

Túl sok Yakuza?

Egyre inkább azt érzem, hogy az RGG Studio túl gyors tempót diktál magának.

Mert a Kiwami 3 nem rossz. Csak nem elég fókuszált. Mintha nem lett volna idő rendesen összerakni a ritmust.

És ez egy olyan sorozatnál fáj igazán, ami korábban pont ebben volt erős.

Zárás

A Yakuza Kiwami 3 & Dark Ties egy furcsa epizód.

Vannak benne nagyon jó pillanatok, működő rendszerek, egy erős mellékkampány – de az egész túl van tolva, és közben elveszíti a fókuszt.

Ha szereted a sorozatot, így is el fogsz benne merülni. De ez az a rész, ahol már látszik: talán ideje lenne egy kicsit lassítani.