Wizardry: Proving Grounds Of The Mad Overlord

Az újraélesztett klasszikus

A Wizardry: Proving Grounds of the Mad Overlord remake-jét a Digital Eclipse egyértelműen a hűséges rajongóknak készítette, de nem feledkeztek meg az új játékosokkal sem. A történet ismerős: egy csapat kalandort irányítunk, akik a gonosz varázsló, Werdna kastélyának legmélyebb szintjére hatolnak, hogy megszerezzék a varázslatos amulettet. A megoldás egyszerűnek tűnik, de természetesen a váratlan halálok, rejtett csapdák és a végtelenül nehéz harcok mind mindennapossá válnak.

A Wizardry nem ad semmit ingyen. A halál itt nem véletlen baleset: ha nem készítesz előre elég jó stratégiát, el fogsz bukni. A "szerencse" szó itt egyetlen karakter tulajdonság, amit felturbózhatsz, de ne hidd, hogy ettől egy pillanatra is könnyebbé válik a dolgok menete. Minden lépésért meg kell dolgozni, és az eredmény elérése bizony kemikáliák és statisztikák kérdése, nem pedig puszta szerencse.

A játékmenet – grind, grind és grind

A játék ritmusát erőteljesen a grind határozza meg. Az első pár szint még elviselhető, de minél jobban elmélyülsz a kastélyban, annál kemikálisabbá válik a dolgok menete. Ha nem vagy elég felkészült, a bossok és ellenségek úgy pörgetnek le, mint egy egérpárbajban a kis piros gombot.

A harcrendszer alapvetően a klasszikus, körökre osztott RPG-k elveit követi, de van egy csavar: a harcok mellett folyamatosan fejleszthető a karakterünk, kereshetünk új felszereléseket, varázslatokat és egyebeket. És persze, ahogy azt egy Wizardry-ban elvárjuk, minden egyes kis siker, minden egyes szintlépés igazi megkönnyebbülés.

A játék ezen része azért is izgalmas, mert a játékmenet folyamatosan kényszerít arra, hogy visszajárj, és újra és újra felfedezd ugyanazokat a helyszíneket. A térképek visszatérése, a szükséges tárgyak megszerzése és a szintezés mind egyaránt szükségesek, hogy túllépj a következő akadályokon. Ha az ember túllép a monotonitáson, akkor igazán élvezheti a felfedezés örömét, de egy idő után minden egyes kanyar egy kicsit "ó, megint ugyanazt".

Az élmény – nehéz, de nagyszerű

A Wizardry remake-jét az eredeti Apple II-es verzióra alapozva készítették el, és ha valami igazán különleges, az a hűség, amivel az alapvető élményhez ragaszkodtak. Persze, az új grafika, a friss hangok és a minőségibb animációk mind-mind javítanak az összképen, de az igazi Wizardry-élményt még mindig az a mély, kőkemény harcokban és a számok mögött rejlő matematikai kiszámíthatóságban találhatjuk meg.

De van egy bökkenő is. A játék sebessége nem mindenkinek való. A térképek felrajzolása és a folyamatos visszajárás kicsit elavult érzést kelthet, még akkor is, ha az új térképkezelés egy picit könnyebbé teszi a navigálást. Hiányzott a térkép folyamatos elérhetősége, és az, hogy a képernyőn bárhol megjelenjenek a különböző veszélyek és érdekes pontok. Bár a stílus hű maradt, sokszor úgy éreztem, hogy a gyors tempójú akciójátékokhoz szokott emberek számára túl lassú a tempó.

A humor – amikor a halál is nevetni kényszerít

Bár a Wizardry alapvetően sötét és nehéz, a készítők nem feledkeztek meg a humorral sem. A halálok és csapdák mellett a Wizardry folyamatosan megőrzi azt a fajta abszurd hangvételt, ami miatt nem érezzük annyira súlyosnak a halálokat. Az "OOF!" és "HUMPH!" hangok mindig emlékeztetnek minket arra, hogy a játék nem veszi magát túl komolyan, és hogy a sötétség mellett van hely a könnyedebb pillanatoknak is.

A végső gondolatok – kemikáliák, grind és igazi kihívás

Ha szereted a régi iskolás dungeon crawlereket, és nem riadsz meg a grindtól, a Wizardry remake-ja remek választás lehet. Igaz, hogy a tempó néha túlságosan lassú, és a térképkezelés nem a legkényelmesebb, de a játék mélysége, kihívása és humora mindent kárpótol. Ha viszont könnyedebb élményre vágysz, talán érdemesebb máshol próbálkozni. Ha azonban keresel egy igazi hardcore élményt, akkor Wizardry meghozza a kívánt jutalmat – de ne számíts semmilyen könnyűségekre.