Windbound

A túlélőjátékok már régóta velünk vannak, de a független fejlesztők reneszánsza a műfajban most hozta el az új hullámot. A Windbound pedig nemcsak belépett a túlélőjátékok piacára, hanem egyből tiszteletet követel magának. De vajon mennyire sikerült elkapniuk azt az érzést, amit egy igazi felfedezői kaland jelenthet? Nos, ha a The Legend of Zelda: Breath of the Wild tudatos hatását keresed, akkor az elég erősen ott van, de persze a Windbound nem egy egyszerű koppintás. Inkább egy szórakoztató, ha nem is hibátlan túlélő kaland, ami sok kérdést hagy magában.

Játékmenet – A túlélés határán

A Windbound eleinte kifejezetten friss élményt ad. A tengeren való vitorlázás, az új szigetek felfedezése, a mindenféle anyagok gyűjtögetése és a túlélés művészete adja a játék gerincét. Mindez egy enyhén roguelite stílusban, ahol mindig újabb és újabb kihívásokkal szembesülsz. Az alapvető célod, hogy megtaláld a három mágikus kagylót, amik segítségével továbbjuthatsz, de mindezt úgy, hogy a folyamatosan romló életerőd és állóképességed is a nyakadon van.

Egyes szigetek üresen állnak, mások pedig tele vannak értékes nyersanyagokkal. Minden egyes felfedezés új dilemmákat hoz: megérheti-e kockáztatni a harcot egy szörnnyel, vagy inkább gyorsan meneküljünk, mert a botunk hamar eltörhet? Minden választásnak következménye van, és ez teszi a Windbound első óráit izgalmassá. A játék varázsa abban rejlik, hogy mindig az improvizációra épít, hiszen nem tudhatod előre, hogy mi vár rád a következő szigeten. Van valami nagyon vonzó abban, ahogy a túléléshez szükséges dolgokat kreatívan, helyben szerzed be.

Pihenés a hullámokon

Amíg a túlélés körüli feszültség izgalmas, addig nem lehet nem észrevenni, hogy egy-egy felfedezői szakasz kifejezetten pihentető. A tengeri hajókázás, a szigetek lassú bejárása, a tenger irányába hajózás egy-egy szellővel mind-mind egy olyan élmény, ami a kezdeti feszültség után tényleg nyugtató hatású. A naplementék és a vizuálisan vonzó világ elég ahhoz, hogy az ember igazán elmerüljön a játékban.

Azonban minél tovább játszol, annál inkább érezni, hogy a Windbound eléggé lelassul. Ahogy Kara újabb és újabb szigetekre téved, a felfedezés nem annyira meglepő, mint amennyire annak kellene lennie. A játékmenet gyorsan ismétlődővé válik, és az új tartalom hiánya miatt a felfedezés és gyűjtögetés egyre inkább monoton rutinná alakul. A váltakozó szigetek ugyanúgy néznek ki, és a különböző alapanyagok megtalálása is egyre inkább unalmassá válik.

A nehezebb út

A nehézségi szint választása egy igazi kettősséget rejt magában. Míg a könnyebb fokozatban a játék viszonylag kényelmesen pörög, addig a nehezebb fokozat gyakran okozhat frusztrációt. Ha Kara meghal, akkor az egész előrehaladást elveszted, és egy új játékmenetet kell kezdened az első fejezettel. Mivel sok dolog történhet, ami kívül esik a kontrollodon (például egy támadás, amire nem számítasz), az újrakezdés olyan, mintha negyedik órákat pazarolnál el. Az újraindítások frusztrálóak, főleg akkor, amikor még nem érezted meg a változást a játékmenetben, és a rutin már megcsömörlött.

Vizuális stílus és hangulat

A Windbound vizuális világa erősen emlékeztet a Zelda-sorozatra, főleg a színes, árnyékolt cellaárnyékolt grafika és a karakterek arányai terén. Az ismerős stílus nemcsak kellemes a szemnek, de segít abban is, hogy a világot egy igazán varázslatos módon éld át. A szigetek színesek, a tengerek kékje pedig sosem válik unalmassá. A dizájnban rejlő egyensúly és egyszerűség valóban megnyugtató élményt biztosít.

A hangok tekintetében is jól sikerült a választás, hiszen a játék legtöbbször háttérzenével tűnik fel, és az erősebb zenei elemek, mint a dobok, csak akkor kapnak szerepet, amikor igazán szükség van rájuk, például egy intenzívebb összecsapás közepette. A minimalizmus ezen a téren is kifejezetten jól illik a játékmenethez.

Zárás

A Windbound egy igazi rejtett gyöngyszem a túlélőjátékok között. Miközben nem tudja megugrani azt a szintet, amit a nagyobb játékok, mint a Zelda vagy a Minecraft, elértek, a túlélés egyszerű szépsége és a felfedezés öröme elég ahhoz, hogy órákra lekössön. Ha szereted a nyugodt, mégis kihívásokkal teli túlélős élményeket, és nem bánod, hogy egyes szakaszok ismétlődhetnek, akkor ez egy ajánlott játék. Azonban ne várj tőle túl sokat, mert a hosszú távú szórakozás a monotonitásba ütközik.