Them's Fightin' Herds

Aztán jött a Them’s Fightin’ Herds, ami furcsa módon ennek az egésznek egy lepárlása. Nincs licenc, nincs pónimárka, mégis annyira autentikus az egész, hogy első ránézésre simán elhiszed: ez egy hivatalos Hasbro-spin-off. Nem véletlen – Lauren Faust, a Friendship is Magic alkotója tervezte a karaktereket. És itt már gyanúsan komoly a dolog.

Egy elkaszált ötletből teljes értékű bunyós játék

A Mane6 története kicsit olyan, mint sok indie sikeré: 2012-ben még Fighting is Magic néven próbálkoztak, majd jött a Hasbro és a jogi kasza. Ahelyett, hogy feladták volna, új világot, új karaktereket teremtettek – és megszületett a Them’s Fightin’ Herds.

A kezdő felhozatal hét harcosból áll: rénszarvas, egyszarvú, alpaka, tehén, longma és juh. Ez bizony sovány, főleg egy verekedős játéknál. A sztori mód így viszonylag gyorsan lepörög, bár a stílusbeli és mechanikai mélység bőven ad mit tanulni. DLC-ben jön még négy karakter, de alapcsomagban azért érezni, hogy spóroltak.

Story Mode – itt elszabadultak

A sztori mód viszont meglepett. Nem kicsit. Arizona, a tehén irányításával egy teljes 2D-s RPG-szerű overworld tárul fel. NPC-k, dialógusok, könnyű puzzle-ök, kisebb dungeonök, fejlődő karakter. Harc közben persze klasszikus oldalnézetes bunyóba vált a játék, de ez több, mint amit bármelyik nagy költségvetésű verekedős cím meg merne lépni.

Nem hibátlan: a platforming szakaszok kissé esetlenek, a pályák szélei nem mindig egyértelműek, és érezni, hogy a játék alapvetően nem erre a mozgásra lett tervezve. De az ambíció tagadhatatlan. Ez egy külön játék a játékon belül, rengeteg szöveggel, humorral és fanservice-szel. Aki a pónis világból jön, imádni fogja. Aki csak bunyót akar, az valószínűleg átugorja.

Harcrendszer – itt nincs kegyelem

És most jön a lényeg: ez egy rohadt jó fighting game. Nem „jó egy indie-hez képest”, hanem tényleg jó. A Skullgirls-féle Z-Engine hajtja, és ez minden mozdulaton érződik. A négygombos rendszer (light, medium, strong, EX) hihetetlen mélységet ad. Van itt minden, amit a modern műfaj megkövetel: air juggle, tech, counter, recovery, kombóorgia.

Meglepő módon a négylábú karakterek hitboxai is teljesen rendben vannak. Nem érzem igazságtalannak, nem csúszik el az ütközésérzet. Gyors, laza, mégis feszes az irányítás. Nem olyan őrült, mint a Guilty Gear, de bőven ott van a „nézd, mit tudok” kategóriában.

Ez nem belépőszintű játék. Az AI alapbeállításon is büntet, nem hagyja magát exploitálni. Viszont tanulni elképesztően jó érzés. Van idő előre betárazni inputokat, a kombók látványosak, és amikor összeáll egy hosszú lánc, az igazi flow-élmény.

Karakterek és prezentáció

Lauren Faust dizájnjai brillíroznak. Minden karakternek személyisége van, és ez a mozdulataikban is megjelenik: Arizona szarvasrohamai, Pom segédkutyái, Velvet jégmágiája, Shanty falra tapadó kalóztrükkjei. A hátterek színesek, rajzfilmesek, de bevallom: nem igazán maradt meg egyik sem bennem. A fókusz egyértelműen a karaktereken van.

A játék tele van opciókkal, jól átlátható menükkel, rollback netcode-dal és cross-play támogatással. Ez az a pont, ahol sok nagy stúdió még mindig elvérzik – itt meg egy indie csapat megcsinálta rendesen.

Zárás

A Them’s Fightin’ Herds kívülről puha, színes és barátságos. Belül viszont kőkemény verekedős játék, ami tiszteletet követel. Nem mindenkinek szól, tematikusan biztosan nem, és a kezdeti karakterkínálat lehetne bővebb. De ha a műfaj érdekel, itt nincs felső határ: tanulni, fejlődni, versenyezni lehet benne bőven.

Nem kell pónirajongónak lenned. Elég, ha szereted a jó bunyót.