The Stone Of Madness

Bevezetés

A The Game Kitchen első próbálkozása a lopakodós taktikai játékok világában egy igen merész húzás. A csapat eddig a Blasphemous című metroidvaniával tette le névjegyét, de most egy egészen más vizekre eveztek: egy kolostor-sziget történetébe, ahol az elmebaj és a vallási fanatizmus ötvöződik. A háttérben egy szorongó, zord pszichiátriai intézet rejlik, és úgy tűnik, hogy a megszokott játékmenet és mechanikák nem igazán kínálnak üdítő szórakozást – ellenben a szenvedés garantált.

Játékmenet - Egy csapatnyi őrület

A The Stone of Madness alapvetően a taktikai lopakodós játékok műfajába sorolható, hasonlóan olyan klasszikusokhoz, mint a Commandos vagy Shadow Tactics. A különbség itt annyi, hogy a csapatunk öt fogolyból áll, akik különböző képességekkel rendelkeznek, és minden döntésük hatással van a történetükre. A foglyok egy szinte lehetetlen helyzetben próbálnak kijutni, vagy legalábbis megbosszulni a sorsukat.

A karakterek különböző képességekkel bírnak, így mindegyikük más-más módon tud segíteni a csoportnak. Az egyikük erős és képes elbánni a guardokkal, míg a másik kicsi, ügyes tolvaj, aki képes átcsúszni szűk réseken. Az igazán érdekes és egyedi elemek viszont azok a kreatív megoldások, amiket a játéknak sikerült belevinni. Például a kisfiú, aki azzal zökkenti ki a guardokat, hogy egy jól irányzott pofon után beállítja őket egy csapdába.

Az izgalom igazi része a nap és éjszaka ciklusa, ahol éjjel tervezel, alkotsz, sebesüléseket kezelsz, vagy megpróbálod helyreállítani a lelki nyugalmad, míg nappal, amikor a szorongás és a külső fenyegetések iszonyatosan nőnek, akcióba kell lépni. A nap végén újraértékelheted a csapatodat és a felszerelésedet, mintha egy roguelite játékban lennél.

A nehézség - Minden rossz döntés következménye

A játék egy igazán kemény dió, ami nem kímél, és minden lépésnél új kihívásokat tartogat. A karakterek különböző fóbiái és a fokozódó szorongás komolyan megnehezíti a helyzetet: ha valakit megzavarsz, akkor azonnal beüt egy új fóbia, és hirtelen egy-egy helyzet még rosszabbá válik, mint amire számítottál. A szorongásos rohamok és a félelmek miatt a döntéseink sokszor kiszámíthatatlan következményekkel járnak.

Ráadásul, ha a szorongás eléri a nullát, a karakter kiüti magát, és egy újabb fóbia kíséri végig a következő napokat. Az egész játék folyamatosan olyan helyzetek elé állít, ahol vagy végleg elbuktál, vagy újrakezdheted a küldetést, miután egy-egy újabb ravasz csapdába esel.

A grafika és az atmoszféra - Zord, de vonzó

A grafikai világ gyönyörűen kézzel festett, az egész kolostor hangulata pedig annyira erőteljes, hogy szinte érezni a hűvös levegőt, miközben sétálsz a szerzetesekkel teli folyosókon. A sötét, gótikus hangulat és a katolikus szertartások által inspirált dizájn mesés hátteret ad a játék eseményeihez. A helyszínek szinte minden apró részlete igyekszik belesimulni a hideg, klausztrofób környezetbe, miközben a fények és árnyékok, valamint a láthatatlan veszélyek folyamatosan fenyegetnek.

A hibák és a kihívások - Miért érezzük magunkat tehetetlennek?

Bár a The Stone of Madness mély atmoszférát és izgalmas játékmenetet kínál, nem mentes a hibáktól sem. A legnagyobb problémát a játék néha túl kemény nehézsége jelenti. Egy-egy küldetés, amikor a védelmi rendszerek és a guardok az életedre törnek, szinte lehetetlenné válhat, ha nem találod meg a helyes megoldást. De a legnagyobb csalódás talán a teljesítmény problémákban rejlik: a lassuló frame rate, a homályos textúrák és a gyakori bugok sajnos mind lerontják a játékélményt.

A másik nagy hiányosság a játék mechanikai oldalán van: nincs lehetőség arra, hogy egyszerre több karaktert irányítsunk, és a parancsok között ugrálva a játékmenet sokszor túlságosan is manuálissá válik. Az AI irányítás és az egyszerűbb parancsok nélküli játékmenet frusztráló lehet, különösen a nagyobb küldetések során.