The Legend Of Zelda: Tears Of The Kingdom

A játék alapja – Ha valami jó, miért ne javítanánk meg?

Az igazság az, hogy a Tears of the Kingdom nem sokban tér el a Breath of the Wild-tól, de amire tényleg szükség volt, azt sikerült tökéletesíteniük. A harc ugyanaz, a térkép nagy része szinte változatlan, de nem úgy éreztem, mintha csak egy újabb fejezetet olvasnék. Sokkal inkább egy olyan történetet kaptam, ami mélyebb, szélesebb és még nagyobb teret ad a felfedezésnek. A játék elején mindössze annyi a dolgunk, hogy az ismerős tájakon végigmenjünk, de hamarosan feltűnik, hogy valami más. Külön kis falvak, romok, új helyek, és persze a folyamatos veszély, ami mindenhol ott leselkedik ránk. Ha valaha is úgy érezted, hogy a Breath of the Wild világának egy kicsit még több életre van szüksége, akkor itt megkaptad. Sokan mondják, hogy Hyrule-ot élettelennek találták, na, most ez már nem igaz.

Az ég, a föld, és az alvilág

Na most, ha azt hitted, hogy a felfedezés "csak" a magasban és a földön zajlik, akkor nagyot tévedtél. Az új, tágas égi szigetek csak egy része az élménynek – van egy másik, sötétebb oldal is, amit még nem láthattál. A Depths, a sötét alvilág, egészen egyedülálló élményt kínál, ami ráadásul komoly kihívásokat tartogat. A játéknak ezen a részén nemcsak a harcra, hanem a navigálásra is ügyelni kell, miközben szinte minden egyes lépésed kockázatos. Az egész egy idegőrlő túlélési élmény, amit ha nem is akarsz, biztosan megélsz. Külön érdekes a Gloom effektus, ami gyakorlatilag egy újabb réteg a játékmenetben: rövid távú, de annál komolyabb hátrányt jelent a maximális szívünk csökkentésével.

Az új képességek – Ami igazán megváltoztatja az egészet

Nem is tudom, hogy mivel kezdjem: a Tears of the Kingdom a kreativitás új szintjére emeli a sorozatot. A négy új képesség, az Ultrahand, a Fuse, az Ascend és a Recall, mindegyik más és más módon hoz új élményt. Az Ultrahand különösen nagy szerepet kap, és bár az elején még kicsit ügyetlenkedtem vele, hamar rájöttem, hogy a világ teljesen új lehetőségeket rejt. A legjobb az egészben, hogy ezek az új képességek nem csupán a harcot, hanem a felfedezést és a rejtvények megoldását is mélyebben befolyásolják. Képzeld el, hogy összeszedel valami fémes darabot, rakod a helyére, majd egy rakéta segítségével kilőheted a legbátrabb Korokot egy óriási csúszdán. Ha nem tetszik a legegyszerűbb megoldás, akkor építhetsz egy hatalmas monster truckot. A lehetőségek száma tényleg határtalan.

Történet és feladatok – Egy kis szál, ami összeköt

A történet mindenekelőtt erősebb, mint valaha. Az egyes doménok (szigetek) sokkal inkább kapcsolódnak a fő cselekményhez, az új és régi karakterek mind valamilyen módon elénk kerülnek. Ami nekem külön tetszett, hogy nem minden egyes küldetés ugyanúgy zajlik. Vannak feladatok, ahol egy egyszerű barátot kell követni, és vannak olyanok, amik a rejtvények megoldásáról szólnak. De minden egyes szál egy új, izgalmas élményhez vezet. Az egész világ sokkal "élőbb", mint az előző részben volt. A mellékküldetések végre igazán érdekesek, és olyan karakterekkel találkozhatunk, akik nem csak egy újabb feladatot adnak, hanem egyben egy új barátot is.

Hyrule – Újra felfedezni

A legjobb élmény, amit adni tud a Tears of the Kingdom, az a felfedezés öröme. A zenei aláfestés egyszerűen gyönyörű, az új dallamok pedig olyan erőteljes hatással bírnak, hogy én személy szerint többször is elérzékenyültem. A vizuális változások is szembetűnőek, nemcsak a hegyek lettek részletesebbek, hanem maga a világ is sokkal gazdagabb, mint amit a Breath of the Wild kínált. Nem hiába: a Switch már egyre inkább a végéhez közeledik, de hogy ezt a világot ilyen szinten el tudják hozni, az tényleg lenyűgöző.

Zárás – A tökéletes folytatás?

Valószínűleg a legnagyobb kérdés: jobb-e a Tears of the Kingdom, mint a Breath of the Wild? Őszintén szólva, erre nincs egyértelmű válasz. Ami biztos, hogy akik imádták az előző részt, azoknak ez nem csak egy folytatás lesz, hanem egy tökéletesített, még grandiózusabb élmény. Hyrule most már igazán a miénk, és amit a fejlesztők kihoztak belőle, az a felfedezés, a kihívás és a történet szempontjából egy igazi mestermű.