Tales Of Graces f Remastered

Történet és karakterek – A szív, ami még ma is működik

A Tales of Graces f története nem hoz forradalmat, de a karakterek annál inkább. A sztori középpontjában Asbel és társai állnak, akik egy tragédia után több évvel újra összefutnak, hogy visszaszerezzék, ami elveszett. Sablonos? Igen. De a karakterek fejlődése annyira jól van megírva, hogy ez az egész nem számít. Asbel például a történet elején egy heves, felelőtlen fiú, majd a hét évvel később történő visszajövetelére már egy komoly, sötét lovagként jelenik meg, aki a világ terheit cipeli. A testvére, Hubert sem marad adós a változással, a szelíd, kisfiús karakterből egy haragos, csalódott felnőtt lesz. Az ilyen apróságok azok, amelyek igazán elragadják az embert, mert olyan érzést keltenek, hogy valóban vele együtt öregszünk.

Játékmenet – A harc és a visszajátszás öröme

A játékmenet a Tales sorozat sajátos stílusával rendelkezik, és a Style Shift Linear Motion Battle System elnevezésű harcrendszerre épít, amely lehetővé teszi, hogy az összes karakterrel harcoljunk egy adott csatában. Ez persze nem egy újkeletű ötlet, de működik. Az egyes karakterek támadásai Chain Capacity pontokat fogyasztanak, amik idővel visszatöltődnek, szóval aki szeretne stratégiai mélységet, annak van elég lehetőség belemerülni a rendszerbe. A harcok tempója gyors, dinamikus, a képernyő tele van mozdulatokkal, akciókkal, de azért nem kell túlzottan okosnak lenni ahhoz, hogy élvezzük. Ha pedig igazi kihívásra vágyunk, akkor ott a Grade Shop, ahol rengeteg lehetőség kínálkozik a saját élményünk testre szabására, legyen szó például dupla sebzésről vagy gyorsabb mozgásról a harcokon kívül.

A játékmenet egyik legnagyobb erőssége, hogy az ember igazán bele tud merülni. Különösen, ha több időt szánunk rá, és tényleg megpróbáljuk kihozni a legtöbbet az egyes karakterekből, új mozdulatokat és támadásokat tanulva. Azonban, ami egy kis idő után idegesítővé válik, az a térképek repetitív jellege. Bár próbálják változatosan dizájnolni őket, az érzés mégis az, hogy a legtöbb pályát csak egy-egy újabb részletért kell visszajárnunk, ami nem mindig adja a friss élményt.

Vizualitás – Szép, de nem ma

A grafika frissítése, bár tisztességesen el lett végezve, nem képes teljes mértékben elrejteni a játék öregedését. A karaktermodellek szépek és szerethetők, de az animációk, na azok igencsak megmutatják, hogy nem vagyunk már a legmodernebb generációs daraboknál. Ami talán még bosszantóbb, azok a térképek, amik nem csak ismétlődnek, hanem a vizuális dizájn is alig kínál újat. A világ önállóan nem lenne elég ahhoz, hogy lekössenek minket, és hiányzik belőle az a felfedezés élménye, amit mondjuk a Zelda vagy egy Xenoblade biztosítani tud.

Miért érdemes mégis játszani?

Mert, bár a történet nem hoz teljesen új dolgokat, és a harcok között is elég gyorsan beleszokunk az alapmechanikákba, a karakterek, a világuk és a harcok egy olyan élményt biztosítanak, ami megéri a pénzét. A játék élvezete leginkább a karakterekre és a harcrendszerre épít, de ha azokat elkapjuk, nem akarjuk majd abbahagyni. És igen, a történet is magával ragadó, ahogy a karakterek fejlődnek, mindegyikük kis története egy-egy külön kalandot ad, amit nem szívesen hagyunk félbe.

Értékelés: 8 / 10 – Nagyon jó

A Tales of Graces f Remastered egy tisztességes portja annak, amit a Tales sorozat képvisel, és bár a játékmenet nem mentes a hibáktól, egy erősen karakterközpontú, szórakoztató JRPG-t kaptunk, ami ma is képes elvarázsolni a régi iskolás játékosokat. Ha valami egyszerre nosztalgikus és friss, akkor ez az!