Starship Troopers: Ultimate Bug War!

Néha nem az számít, hogy mennyire modern egy játék, hanem hogy mennyire emlékeztet arra az időre, amikor még minden lövésnek súlya volt – és itt bizony van.

Törzs

A Starship Troopers videojátékos múltja finoman szólva sem makulátlan, de ez a verzió végre megtalálta a megfelelő formát. Nem live service, nem túlbonyolított multiplayer őrület, hanem egy letisztult, „menj és lőj” élmény – egy kis iróniával leöntve.

Az egész játék propagandaként van tálalva, ami azonnal betalált nálam. Az élőszereplős betétek, a szándékosan bugyuta reklámok és a veterán interjúk pontosan azt a Verhoeven-féle szatírát hozzák, amit a filmben is imádtam. Casper Van Dien visszatérése Johnny Ricóként pedig olyan apróság, amitől az egésznek lelke lesz.

A játékmenet? Egyszerű, de hatásos.

Nem fog meglepni: kapcsolókat húzol meg, robbantasz, és közben folyamatosan lövöd a rád ömlő bogarakat. És ez így jól van. A fegyverek nem feltétlenül különböznek drasztikusan egymástól – inkább abban mérhető a különbség, milyen gyorsan tűnik el egy bogár életereje –, de az összhatás mégis kielégítő. Amikor beindul a darálás, és minden irányból jönnek a rovarok, az az a fajta káosz, amit nem akarsz kontrollálni, csak túlélni.

És közben valahol ott motoszkált bennem a Medal of Honor és a régi Call of Duty emléke. Az a korszak, amikor még nem volt minden scripted, amikor a pálya inkább egy játszótér volt, mint egy folyosó. Itt ugyanis te döntöd el, milyen sorrendben csinálod meg az objektívákat, miközben körülötted szétesik a front.

Ez a fajta szabadság ma már ritka.

A látvány direkt retró: sprite-ok, darabos animációk, mindenhol pixeles vér – zöld a bogaraké, piros az embereké. És furcsa módon pont ez az egyszerűség ad neki karaktert. Nem próbál realista lenni, inkább hangulatos.

Ami viszont meglepett, az a bogaras kampány.

Igen, itt nem csak az emberi oldalon játszol. Néha átváltasz egy alakváltó rovar parancsnokra, és hirtelen egy furcsa RTS-akció hibridben találod magad. Egységeket idézel, bázisokat rombolsz, és egy teljesen más perspektívából látod ugyanazt a háborút. Nem tökéletes, de frissít az élményen.

Viszont van egy fájó hiány: nincs multiplayer.

És ez nem csak „jó lett volna, ha van” kategória. Ez az a játék, ami ordít egy kooperatív módért, vagy egy Trooper vs Bug játékmódért. Amikor ennyi ellenség van a pályán, és ennyire adja magát a káosz, nehéz nem elképzelni, milyen lenne ezt másokkal együtt játszani.

Így viszont marad az egyszemélyes élmény. Van pontozás, nehézségi szintek, visszajátszhatóság – de hosszú távon ez kevésbé tartja meg az embert.

Technikailag viszont le a kalappal. A képernyőn gyakran egyszerre több tucat bogár és még több katona van jelen, minden robban, fröccsen, mégis stabil marad a teljesítmény. Switch 2-n ez végre nem kompromisszum.

És egy apró, de fontos extra: az egérkezelés. Konzolon. És működik. Ez az a fajta furcsa, de örömteli meglepetés, amit nem tudtam, hogy akarok – amíg ki nem próbáltam.

Zárás

A Starship Troopers: Ultimate Bug War nem akar forradalmat csinálni. Nem akar több lenni, mint egy tisztességes, véres, nosztalgikus lövölde.

És ebben viszont kifejezetten jó.

Ha szeretted a filmet, ha hiányzik a ’90-es évek egyszerű, mégis intenzív FPS-einek világa, akkor itt otthon fogod érezni magad. Ha viszont modern extrákat, multiplayer mélységet keresel, akkor lehet, hogy hamar kifullad.

Én jól szórakoztam vele. Néha ennyi elég.