Star Trek: Voyager

És ha nem tudsz együtt élni azzal, hogy néha rossz döntést hozol, néha meghalsz, néha újrakezded az egészet – akkor jobb, ha már most továbbállsz.

Voyager, ahogy ritkán látjuk

A koncepció elsőre nagyon adja magát.

Egy csillaghajó:

• elszakítva az otthonától,
• romokban,
• legénység szétesve,
• és 70 évre a hazatéréstől.

Ez nem az a Trek, ahol minden epizód végén rend van. Itt túlélni kell.

És a játék ezt meglepően jól átadja.

Erőforrások, döntések, következmények

12 szektoron keresztül haladsz, és minden egyes lépés számít.

Gyűjtöd:

• deutérium (üzemanyag),
• különböző fémeket,
• kaját,
• és bármit, ami segít életben maradni.

Közben:

• idegen fajokba botlasz,
• csatázol,
• és próbálod lerövidíteni azt a bizonyos 70 évet.

És itt jön a lényeg: minden döntésnek ára van.

Ha hibázol:

• elveszíthetsz embereket,
• elszúrhatsz küldetéseket,
• vagy konkrétan belerokkansz egy rossz szituációba.

Nem csak számok – hanem rendszer

A játékmenet egy érdekes keverék:

• FTL-szerű erőforrás- és hajómenedzsment
• Fallout Shelter-szerű belső nézet

Szobákat építesz:

• engineering,
• science,
• combat,
• később még Borg-specifikus dolgok is.

A legénységet beosztod, fejleszted, optimalizálod.

És közben minden ciklusokban történik.
Minden akció számokhoz kötött.

Ez az a fajta játék, ahol folyamatosan azt érzed:
mindig lenne még valami, amit most azonnal csinálni kellene.

A sztori: ismerős, de nem kötelezően ugyanaz

A játék követi a sorozat fő ívét, de:

nem ragaszkodik hozzá.

Egy küldetés simán alakulhat teljesen máshogy:

• más karakter megy le egy bolygóra,
• más döntést hozol,
• más lesz a kimenetel.

Volt, hogy egy ikonikus történetszál konkrétan „lecsengett” minden dráma nélkül, mert nem a megfelelő karakter volt jelen.

És ez kicsit furcsa, de közben működik.

Harc: több, mint lövöldözés

A hajóharc meglepően taktikus.

• pozicionálsz,
• rendszereket célzol,
• energiát osztasz el,
• képességeket időzítesz.

És amikor végre kilövöd azt a fotontorpedót, mikor már lent van az ellenfél pajzsa… az egy kicsi, de nagyon kielégítő pillanat.

A brutalitás: nem viccel

Ez a játék kemény.

• gyakran halsz,
• gyakran újrakezdesz,
• gyakran kerülsz „na innen most hogy jövök ki?” helyzetbe.

Volt olyan szituációm, ahol:

• alig volt életem,
• sérült volt minden rendszer,
• és konkrétan ciklusról ciklusra kapartam vissza magam.

És amikor sikerült… az tényleg sikerélmény volt.

De nem hibátlan

Van pár dolog, ami kizökkent:

• bugok (black screen, crash)
• furcsa UI méretezés
• hiányzó kényelmi funkciók (pl. touch, mouse)

Ezek nem teszik tönkre, de érződik, hogy nem AAA polírozottság.

Látvány és hangulat

A vizuális stílus szépen hozza a Trek hangulatot:

• LCARS felületek,
• szép űrjelenségek,
• Voyager dizájn rendben.

A karakterek egyszerűek, de nem zavaróak.

A hang:

• ikonikus főtéma (igen, megvan),
• sorozatszinkron hangok,
• hangulatban nagyon rendben.

Kinek szól ez?

És itt jön a lényeg.

Ha nem láttad a Voyager-t:

• sok dolog nem fog ütni,
• elveszik az a „újranézem, de játszom” érzés.

Ha viszont igen:

• minden kis utalás működik,
• minden döntésnek súlya van.

Zárás

A Star Trek: Voyager - Across The Unknown nem egy könnyű játék.

Nem simogat. Nem kényeztet.

Viszont:

• tiszteli az alapanyagot,
• komolyan veszi a túlélést,
• és hagyja, hogy hibázz.

És amikor végre hazaérsz… az nem csak egy ending lesz, hanem egy történet, amit te raktál össze.