Arcade Archives Star Force

Az 1984-es klasszikus egy egyszerű űrhajós lövöldözős játék, amely a maga módján szórakoztató, de hamar rájössz, hogy a régi idők egyszerűsége nem minden esetben nyújt élvezetes játékélményt napjainkban.

Miért különleges?

A Star Force nem bonyolítja túl a dolgokat: egy űrhajó vagyunk, a Final Star, és a dolgunk csupán annyi, hogy legyőzzük az előttünk megjelenő ellenségeket, miközben próbáljuk elkerülni az ő tűzvonalukat. A játékban nincs több extra fegyver, bomba vagy bármilyen egyéb bonyolult mechanika, ami segítene a nehéz helyzetekben. Egyetlen célunk van: túlélni és minél több ellenséget elpusztítani, miközben próbáljuk figyelni a bejövő golyókat és ügyes mozdulatokkal elkerülni őket. Egy igazi retró shmup, amiben minden a reakcióidőn és a túlélésen múlik.

A látvány nem fog meglepni: egyszerű pixelgrafika, amit a játék kora indokol. A háttérben színes pöttyök pörögnek a fekete űrben, és bár a környezetek változatosak – sivatagi, sziklás tájak, fémes felületek – a látvány nem nyújt sok újat. A hangok is az alapvető effektusoknál maradnak, egy-két egyszerű zenével, ami eleinte illik a játékhoz, de egy idő után inkább zavaróvá válik a monoton ismétlődés miatt.

Játékmenet – Nehéz, de nem igazán élvezetes

A Star Force alapvetően két részből áll: lövöldözés és ügyes manőverezés. A 25 szintet végigjátszva a játék a görög ábécé betűit használja, ami elég fura, de legalább egy kis változatosságot ad. Az egyes szintek végén mindig van egy betű, amit le kell lőni, hogy továbbléphess, de az igazi problémát inkább a játék nehézsége jelenti. Az első pár pálya elég könnyedén teljesíthető, de ahogy haladsz előre, az ellenségek támadási mintái egyre összetettebbé válnak, és a játék szinte minden szempontból brutálissá válik. Az ellenségek lövései összekapcsolódnak, hálószerűvé válnak, és mindeközben próbálnod kell elkerülni őket. Az apró hibák is halálosak, és a játékmenet inkább frusztrálónak érződik, mint élvezetes kihívásnak.

A játék legnagyobb problémája az, hogy hiába tanulsz meg mindent az ellenségek viselkedéséről, az istenért sem tudod elkerülni, hogy valami hiba miatt túl közel kerülve egy következő ellenséghez máris meghalj. A játék "Extremely Easy" beállítása is nehezen értelmezhető, mivel az egyetlen módja annak, hogy könnyebb legyen, a három életről öt életre való váltás. Aztán ott van a hatalmas, láthatatlan akadály is, amely a képernyő tetejének körülbelül egynegyedét blokkolja, és gyakran megakadályozza, hogy szabadon mozogj.

Mi működik?

Bár a játék nem hoz újítást, van benne valami, ami az első pár próbálkozásnál még szórakoztat. Az ellenségek változatosak, és bár az alap lövöldözés nem bonyolult, minden egyes új ellenség legyőzése egy kis sikerélményt ad. Az egyes szintek is gyorsan letudhatók, és ha úgy érzed, hogy már meguntad, akkor a Hi-Score mód, a Caravan mód és a kétjátékos lehetőség pici pluszt adnak a játékélményhez.

A grafika, ahogy már említettem, egyszerű, de a szórakoztató látványhoz van benne valami báj. Az animációk elég simák, és egy-egy ellenség legyőzése egy szép, retro pillanattá válik. A játék újrajátszhatóságát is segíti az online ranglista, így mindig van lehetőség a versengésre a barátokkal vagy a világ legjobbjai ellen.

Mi nem működik?

Az egyik legnagyobb probléma a játékkal, hogy a nehézsége egy idő után inkább idegesítő, mint kihívás. Az első szintek után a játék kezd eldurvulni, és a szintek nem igazán adnak új élményt, csak ugyanazt a monoton lövöldözést, amit már az első pillanattól kezdve csinálunk. Az "Extremely Easy" nehézségi beállítás sem könnyíti meg a dolgokat, és a játékmenet sokszor inkább frusztráló, mint élvezetes. A Hi-Score és a Caravan módok ugyan adnak egy kis plusz tartalmat, de egy idő után a repetitív játékmenet nem tartja fenn az érdeklődést.

Ami még zavaró, az a hangok monotóniája. Bár eleinte jól passzolnak a játék ritmusához, hamarosan kezdik elnyomni a szórakozást. Az egyszerű zajok, és az egyetlen visszatérő zene nem hoznak sokat hozzá a játékélményhez.

Zárás

A Star Force egy klasszikus, de az egyszerűsége miatt nem mindenki számára nyújt élvezetes élményt. A retro lövöldözős élményt keresőknek jó választás lehet, de a játékmenet gyorsan ismétlődővé válik, és a nehézsége inkább bosszantó, mint szórakoztató. Ha nem vagy rajongója a régi iskolás shmupoknak, akkor könnyen elérheted, hogy a játék hamar unalmassá váljon. Az online ranglisták és a kétjátékos mód egy kis szórakozást adnak, de a játék nem igazán tudja hosszú távon megtartani az érdeklődést.