Princess Peach: Showtime!

Ezért ültem le a Princess Peach: Showtime! elé enyhe szkepszissel. Egy gyerekeknek szánt, könnyed spinoffra számítottam, sok rózsaszínnel és kevés ambícióval. Ehhez képest azt kaptam, hogy Peach végre színpadra lép, és meglepően magabiztosan viszi el a show-t.

Színház az egész világ – és tényleg az

A történet alaphelyzete már önmagában elég őrült: Peach ellátogat a Sparkle Theatre-be, amit aztán az ellenséges Madame Grape és a Sour Bunch nevű kompániája megszáll, és gyakorlatilag darabokra szedi az előadásokat. A cél nem a tanulás, nem a klasszikus királymentés, hanem a színházi világ megmentése – jelenetről jelenetre.

Peach oldalán ott van Stella, egy kis csillagfigura, aki afféle mentor és narratív kapaszkodó. A Sparkle kontra Darkle konfliktus annyira Nintendo-san komolyan vehetetlen, hogy már emiatt mosolyogtam, de a játék pontosan tudja, mit csinál: ez itt nem epikus dráma, hanem egy keret a kreatív őrülethez.

Jelmezek, szerepek, folyamatos váltás

A Showtime! legnagyobb fegyverténye a szerepcserék rendszere. Peach nem power-upokat kap, hanem szerepeket. Kardforgató hősnő, lopakodó ninja, jégtáncos, séf, szuperhős – és még jó pár, amiket direkt nem lövök le, mert a felfedezés tényleg a játék egyik legnagyobb öröme.

Minden szerep saját mechanikát, irányítást és tempót hoz magával. Ez nem egy „ugrálunk és néha máshogy támadunk” típusú platformer, hanem egy folyamatosan változó játékmenet-csomag. Mire megszoknál valamit, a játék már továbblép – de pont időben, mielőtt kifulladna.

Mario 64-vibe és Nintendo-önidézetek

A pályaválasztó rendszer azonnal a Super Mario 64-et juttatta eszembe: szinte diorámaszerű színpadok, amikbe belelépsz, majd három „felvonáson” keresztül haladsz. A retro Nintendo-utalások finoman, de folyamatosan jelen vannak, és jóleső kacsintásként működnek azoknak, akik ezen a kultúrán nőttek fel.

A játék tempója elképesztően jól el van találva. Egyik pillanatban egy forgó tortát díszítesz mikromozdulatokkal, miközben ellenségek közelítenek, a következőben ninja-Peachként bullet time-ban kerülgeted a shurikeneket, majd egy Ace Attorney-t idéző mini-nyomozásba csöppensz. Ez a fajta mechanikai kaleidoszkóp az, ami végig frissen tartja az élményt.

Gyerekbarát, de nem lekezelő

A Showtime! egyértelműen gyerekeknek is készült, de szerencsére nem nézi hülyének őket. Az irányítás szándékosan egyszerű: sokszor egyetlen gomb, esetleg egy irány + gomb kombináció. Ez ideálissá teszi kisebbek számára, főleg ha egy felnőtt ott ül mellettük és segít.

Ami meglepett: én sem unatkoztam. Sőt, volt, hogy kifejezetten vártam, milyen abszurd helyzet jön legközelebb. Ez az a fajta játék, ami ideális „kanapés Nintendozásra”, amikor átadod a kontrollert egymásnak, nevettek, és senki nem stresszel a bukás miatt.

Multiplayer nincs, ami kicsit fájó, de érthető döntés. Ez Peach show-ja, és végre nem kell osztoznia rajta.

Tartalom, gyűjtögetés, bossok

Ahogy haladsz előre, új emeletek nyílnak meg a színházban, minden szinten négy előadással. Minden előadás három felvonásból áll, és ezek során Peach „fejlődik” az adott szerepben. Meglepően sok boss harc van, és ezek nem csak látványosak, hanem gyakran kifejezetten ötletesek.

A gyűjtögetőknek is van mit csinálni:

• sparkles mindenütt
• titkos pózhelyek (vállgombokkal pózolni kötelező)
• rejtőzködő NPC-k minden felvonásban
• rengeteg feloldható ruha és extra

Ha mindent látni akarsz, simán összejön a két számjegyű játékidő.

Audiovizuális színház

A látvány sokszor konkrétan szemet gyönyörködtető. Minden előadás saját stílust kap, a díszletek, animációk és karaktermozgások tele vannak apró részletekkel. Peach animációi különösen erősek: minden szerepben más a testbeszéde, a mozgása, a kis gesztusai.

A zene és a hangok végig hozzák a színházi hangulatot, sokszor direkt túlzó, játékos formában. Ez egy igazi „előadás”, nem csak pályák egymás után.

Technikai döccenők – sajnos igen

Egyetlen komolyabb árnyék a képen a teljesítmény. Switch-en időnként érezhető fps-esések, apró stutterek jönnek elő, kézben játszva pedig néha a felbontás is láthatóan visszább lép. Ezek nem teszik játszhatatlanná a játékot, főleg mert nem gyors reflexeket igényel, de bosszantó, hogy egy ilyen gondosan összerakott címnél még mindig előkerülnek.

Ez inkább a hardver kora, mint a fejlesztők hanyagsága, de attól még jelen van.

Zárás

A Princess Peach: Showtime! sokkal több, mint amire számítottam. Nem egy felszínes „lányos” spinoff, hanem egy kreatív, változatos, szívvel-lélekkel összerakott kaland, ami végre méltó módon állítja középpontba Peach-et. Gyerekekkel kiváló, de felnőttként is élvezhető, főleg ha nyitott vagy a Nintendo-féle játékos őrületre.

Ez nem forradalom, nem rendszerszintű újítás – hanem egy nagyon jól megrendezett előadás, ahol Peach végre nem a megmentendő hercegnő, hanem a sztár.