Persona 5 Strikers

A történet: A tolvajok visszatérnek

A sztori egy közvetlen folytatás, ami a Persona 5 eseményei után veszi fel a fonalat. Joker és Morgana újra Tokyo-ba térnek vissza, hogy elüsdjék a nyári szünetet, de mint mindig, most is közbejön egy kis „más világba” csöppenés. A fő konfliktus egy új telefonos alkalmazás, az EMMA, amely sok-sok ártatlan ember vágyait lopja el, miközben azok a sötét börtönökben raboskodnak, amiket meg kell szabadítaniuk a Phantom Thieves-nek. Bár a történet nem lesz semmi Oscar-díjas mestermű, kellően szórakoztató ahhoz, hogy ne érezzük feleslegesnek, miközben belevágunk a harcba.

A harc: Amikor a hack-and-slash találkozik a taktikázással

Az akció a szíve a játéknak, és nem csak arról szól, hogy végigpörögjünk a pályákon, mint egy Dynasty Warriors-ban. A harcok három függőleges sávra vannak osztva, és minden ellenség a ritmusra mozog. Van néhány igazán klasszikus hack-and-slash elem, de ami igazán feldobja a dolgokat, azok a taktikai részek: figyelned kell, hogy mikor támadsz, milyen karaktert hozol be és melyik Persona használatával éred el a legnagyobb hatást. Az ellenségek nemcsak szimplán a ritmusra mozognak, hanem minden egyes típus saját támadási szokásai szerint reagál – például egyesek azonnal támadnak, másoknak két ütést kell adni, vagy mozogniuk kell a sávban.

Még akkor is, ha a harcok eleinte szórakoztatóak és pörgősek, hamar kiderül, hogy az igazi stratégia nemcsak a gyors gombnyomásokban rejlik, hanem abban, hogy mikor és hogyan támadsz, hogy a legtöbbet hozd ki a csapatodból. Joker egyébként egyedül képes több Persona kezelésére, ami rengeteg lehetőséget ad, ha jól használod.

A nehézség és a grind: Ha sokat pörögsz, sokat is kell „farmezned”

A nehézségi szint gyorsan megemelkedik, és az a szép benne, hogy a játék soha nem válik kiszámíthatóvá. Eleinte, amikor egy-egy boss megjelenik, azért alaposan ki fogja próbálni a csapatodat, és ha nem vagy felkészülve, simán megrekedhetsz egy kicsit. Az SP (vagyis a különleges támadásokhoz szükséges energia) gyorsan elfogyhat, így a játéknak van egy elég markáns grindolós része. Az SP-visszatöltő tárgyak beszerzése kicsit megkönnyíti a dolgokat, de az alapvető problémát nem oldja meg, hogy időnként túl sokat kell farmezned, hogy továbbjuss.

A legjobb az, hogy könnyedén válthatsz a nehézségek között, ami lehetővé teszi, hogy a játékot a saját tempódban élvezd, anélkül hogy teljesen elveszítenéd a motivációt egy-egy kemikálisabb rész miatt.

Az új karakterek: Sophie és Hasegawa – friss vér

Az új karakterek, mint a menő AI Sophie és a zavart rendőr, Hasegawa Zenkichi, kellemesen felfrissítik a már jól ismert csapatot. Ők mindketten elég érdekes karakterek, és szerencsére nemcsak díszítőelemek, hanem valóban érdemes velük játszani, hiszen mindkettőjüknek megvan a saját, egyedi készsége, amivel hozzájárulnak a csatákhoz.

A grafika és a hang: Stílus minden mennyiségben

A grafikai dizájn nem okoz csalódást. A karakterek és a világ egyaránt stílusos, szép és tiszta, a menük pedig pörögnek és frissítik a játék hangulatát. A játék szép a Switch-en, mind handheld, mind dockolt módban, és bár néha egy kicsit zűrös lehet a kamera, az akciót összességében könnyen olvashatóan és élvezhetően tálalja. Az eredeti Persona zenék is itt vannak, és bár a harci hangok néha elnyomják a zene hangulatát, a soundtrack igazi erőssége a játéknak.