Jay And Silent Bob: Mall Brawl

A játékmenet – egyszerű, mint a pofon

A Mall Brawl nem egy bonyolult játék, és ezt nem is rejti véka alá. Klasszikus beat 'em up stílus, amely a Double Dragon vagy a Teenage Mutant Ninja Turtles: The Arcade Game hagyományait követi. Jay és Bob, a két ikonikussá vált, laza figura harcol a különféle ellenségek ellen a legkülönbözőbb helyszíneken. Az alap mechanika egyszerű: küzdj, gyűjts össze kombókat, és pörögj a mozdulatokkal. A karakterek mindegyike rendelkezik egy-egy egyedi mozdulattal, és amitől különösen szórakoztató lesz a harc, hogy bármikor válthatsz köztük.

Bár az egész jól működik, ha csak a harcról van szó, valójában egy idő után elég repetitívvá válik. Amint megérted, hogyan kell jól használni a karakterek mozdulatait, gyakorlatilag nem lesz már semmi komoly kihívás. A valódi élvezetet az adja, hogy összehozhatod a kombókat, és remekül szétrúghatod a rosszfiúkat – főleg, ha egy barátoddal játszol.

A grafika – retro a javából

A Super Nintendo-hoz hasonlóan a Mall Brawl is visszanyúlik a NES korszak grafikájához. A pixel art stílus, amit választottak, szép és színes, a karakterek és az animációk jól megtervezettek, és a játék gördülékenyen fut. Igaz, az egész inkább csak a nosztalgia miatt vonzó, mivel a pixelgrafika ma már nem annyira egyedülálló, de azért tisztességesen megcsinálták.

A háttérben szereplő városok, mint London, New York vagy épp Area 51 szórakoztatóak, de sajnos hiányzik belőlük az igazi karakter. Túl sok az ismétlődő eleme a pályáknak, és bár a helyszínek különböznek, valahogy nem érződik mindegyik frissnek. A legnagyobb problémám viszont a kommentár volt: egy idő után elviselhetetlenné válik, hogy ugyanazokat a mondatokat hallgatjuk a harcok közben.

Mi a baj a játékkal?

A legnagyobb probléma a játékkal az, hogy egy rettenetes szakasz gyakorlatilag tönkreteszi az egész élményt. A harmadik pálya egy auto-scrolling rész, ahol egy felborult bevásárlókocsival kell szlalomozni, miközben elkerülöd a veszélyeket. És hát, ha nem szeretnél szívni, akkor jobb, ha leállsz a pálya közepén és folyamatosan szünetelteted a játékot, hogy átvészelhesd. Az irányítás nem elég precíz, így szinte lehetetlen elkerülni a veszélyeket, és ez az egész pályát tönkreteszi. Hiába van ott egy remek kis bunyós élmény, ha a játék ezen része ennyire rossz.

Mi marad?

Mindent összevetve, ha túléled a borzalmas pályát, akkor egy egész jó retro beat 'em up vár rád, amit két játékos együtt még szórakoztatóbbá tehet. A harc alapvetően jól van kidolgozva, és igazából a szórakozás csak akkor törik meg, amikor ismételten belefutsz az unalmas, idegesítő szakaszokba. Ha nem vagy éppen teljesen elkötelezett, és csak egy kis szórakozásra vágysz, akkor valószínűleg élvezni fogod, de ha komolyabb játékélményt keresel, akkor nem ez lesz a legjobb választás.