Arcade Archives In The Hunt

Ismerős pixelek, ismeretlen tempó

Az első képernyőképeknél az ember óhatatlanul felvonja a szemöldökét: ez nem egy Metal Slug pálya véletlenül víz alatt? A hasonlóság nem véletlen, hiszen ugyanazok a fejek dolgoztak rajta, akik később a Nazca csapatát megalapítva az SNK klasszikusait összerakták. Ez a rokonság nemcsak a látványban, hanem az attitűdben is ott van: In the Hunt nem kér bocsánatot, amiért kemény, de sosem érzed igazságtalannak.

A sztori nagyjából annyi, hogy van egy gonosz szervezet, meg olvadó jégsapkák, meg világuralom – de ez tényleg csak ürügy. Itt nem a narratíván van a hangsúly, hanem azon, hogy egy tengeralattjáróval túlélj egy olyan világot, ahol minden rád akar dőlni, felrobbanni vagy elsüllyeszteni.

Amikor te döntöd el a tempót

Az In the Hunt egyik legjobb húzása, hogy nem kényszerít előre. A pályák nem automatikusan scrolloznak, te határozod meg, mikor mész tovább. Ez elsőre furcsának hat, főleg ha az ember hozzászokott a folyamatosan toló shmupokhoz, de pár perc után leesik: ez a játék így tud fair lenni. Van időd felmérni a terepet, kinézni, honnan jönnek a rakéták, mikor érdemes előbújni a fedezékből.

Persze ettől még nem lesz könnyű. Sőt. Az In the Hunt kőkemény, csak épp nem sunyi. Ha meghalsz, pontosan tudod, miért. És ez manapság már önmagában dicséret.

Mélység, szó szerint és átvitt értelemben

A klasszikus balról jobbra haladás, power-upok gyűjtése és mindennek a szétlövése adott, de van egy csavar: nem minden ellenség van a víz alatt. A felszínen lévő célpontokat csak akkor érheted el, ha felúszol – ezzel viszont sebezhetővé válsz. Ez a vízszint-kezelés zseniális egyszerűséggel ad új taktikai réteget a játéknak.

Nem bújhatsz el bárhol. Nem minden sarok biztonságos. A pályatervezés így sokkal tudatosabb, és végig azt érzed, hogy a játék figyel rád – és elvárja, hogy te is figyelj vissza.

Látványban ma is odacsap

Ne felejtsük el: 1993-as játékról beszélünk. Ehhez képest az In the Hunt ma is elképesztően jól néz ki. Részletes sprite-ok, koszos, romos környezetek, a képernyőt betöltő robbanások és törmelékek. Apokaliptikus hangulat minden pixelben. Sok minden történik egyszerre, de sosem válik olvashatatlanná, ami egy ilyen műfajban létkérdés.

A hang viszont már kevésbé maradt meg. A zene korrekt, de nem marad veled napokig, az effektek kicsit tompák. Nem rossz, csak nem ezen a fronton emlékezetes a játék.

Arcade Archives: sallangmentesen

A Hamster szokásos, korrekt csomagját kapjuk: japán és nyugati verzió, Caravan mód, online ranglista, dip switch-ek. Nincsenek extra extrák, de itt nem is ez a lényeg. Az In the Hunt pontosan azt kapja meg, amit kell: tiszta, hiteles arcade élményt, hordozható formában.

Zárás

Az In the Hunt nem akar mindenkinek tetszeni. Lassabb, megfontoltabb, nehezebb, mint sok társa, és pont ettől működik. Ez egy gondolkodós shmup, ami tiszteli a játékost, de nem kíméli. Switchen különösen jól áll neki ez a formátum: kézben tartva, rövid etapokban is üt, de dokkolva is simán elbír hosszabb meneteket.

Ha valaha is szeretted az Irem-féle lövöldéket, vagy csak kíváncsi vagy, milyen, amikor egy játék nem siet sehová, de közben szétcsap mindent, akkor itt a helyed.