Eastward

A sztori és a karakterek

A történet egy elég különleges párosról szól: John, a csendes, szikár férfi, és Sam, a pörgős, fehér hajú kislány, aki John mellé szegődik. Az egész játék hangulata abból a dinamikából építkezik, hogy miközben John nem beszél, a tettei és apró gesztusai mindent elmondanak a kapcsolatukról, Sam pedig folyamatosan egy kis fényt hoz a sötétségbe. A történet kezdetben könnyed, de hamar átfordul komolyabb, sőt, meglepően sötét irányba. Mindez alaposan megalapozza a játék emocionális hatását, és bár a két főszereplő kapcsolata tényleg erős, nem mentes az idegesítő, végtelennek tűnő cutscene-ektől sem, amik képesek teljesen levágni a játék ritmusát.

A játékmenet

Eastward játékmenetét a legjobban egy 2D Zelda-ként lehetne leírni. A labirintusos környezetek, a különféle ellenségek és rejtett kincsek mind olyan elemek, amik már jól ismerősek, viszont a legnagyobb húzás a két karakter közötti váltogatásban rejlik. Sam energiát képes kilőni, ami egyes ellenségeket lelassít vagy akadályokat tör el, míg John egy serpenyővel, fegyverekkel és bombákkal veri szét a gonoszokat. A kettő közötti váltogatás szórakoztató, és sokszor kifejezetten kreatív fejtörőknek ad alapot. Az ilyen típusú pályák mindig elég nehezek ahhoz, hogy kielégítőek legyenek, de nem olyan bonyolultak, hogy elrontsák a játék ritmusát.

De hát minden nem lehet tökéletes: a harc sajnos egy kicsit más tészta. A serpenyő csapkodás nem igazán adja vissza azt a dinamikát, amit a játék stílusa sugallna, és az ellenségek sem igazán kérnek túlzott stratégiát. A főellenségek viszont megérik a pénzüket, hiszen az ő harcuk sokszor egy igazi élmény, amit a puzzle elemek és a dungeons-ban látottak ötvözésével tesznek igazán emlékezetessé.

A részletek és a minijátékok

Az Eastward igazi bája a részletekben rejlik. A látvány és a világ, amit a fejlesztők építettek, egyszerűen lenyűgöző. Még ha a pixel art kicsit megkopott is az évek során, az Eastward valódi mestermunka. A háttérben lógó rozsdás poszterek, a régi hajók testét tetőként használó házak, a piszkos neon fények mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a játék világát élőnek és lélegzőnek érezd. A színek, a fények és az apró részletek olyan hatást keltenek, amit csak nagyon kevesen tudnak elérni.

A játékban emellett több minijáték is található, és ezek között az egyik legérdekesebb a "Earth Born", amely egyfajta JRPG, amit a fő történet mellett párhuzamosan játszhatunk. Szerencsére ezek az extrák nem nyomják el a fő történetet, hanem inkább egy kis színt adnak a kalandnak. A főszereplő főzéses minijáték sem kevésbé szórakoztató, ahogy a játékosok a különféle hozzávalókat kombinálhatják, és egy szerencsejátékra is feltehetik a tétet, hogy minél jobb ételt készíthessenek.