Valószínűleg nem sok olyan játék van, amely egy fehér hóval borított erdőn át vezet, miközben egy farkasbocs és egy szarvasbikabébi segíti egymást a túlélésben – és mindezt anélkül, hogy egyetlen szó is elhangozna.

Blanc
VÉGSŐ_ÍTÉLET
Egy szórakoztató, de nem tökéletes élmény.
Valószínűleg nem sok olyan játék van, amely egy fehér hóval borított erdőn át vezet, miközben egy farkasbocs és egy szarvasbikabébi segíti egymást a túlélésben – és mindezt anélkül, hogy egyetlen szó is elhangozna.
A Blanc éppen ezt az egyszerű, de varázslatos élményt adja, és bár a látvány és az atmoszféra megkapó, nem minden sikerült tökéletesre. Ha egy könnyed, kooperatív kalandra vágyunk, amelyben a történet egy kicsit több, mint csak egy hóvihar, akkor ne hagyjuk ki. De ha mélyebb kihívásokat keresnénk, akkor érdemes tudni, mire számítsunk.
Két Állat, Egy Cél: Túlélni
A Blanc története egyszerű: egy farkasbocs és egy szarvasbikabébi próbálnak túlélni egy hatalmas hóvihar után, miközben elválasztották őket családjuktól. A két állat véletlenül találkozik egy jéghideg folyón, és úgy döntenek, hogy segítenek egymásnak visszajutni a szüleikhez. A játéknak nincs egyetlen beszélt mondatja sem, ami igazán különlegessé teszi – a történetet a látvány, a zene és a mozdulatok mesélik el. És bár a történet egyszerű, a közvetített érzelem így is működik, hiszen a játékban nincsenek szükségszerűen bonyolult dialógusok, hogy átérezzük a karakterek helyzetét.
Két Kontroller és Egy Történet
A játék egyik legnagyobb erőssége a kooperatív játékmenet. Két játékos helyben játszhat, ha megosztják a Joy-Conokat, vagy külön kontrollerekkel, de egyedül is végig lehet vinni. Itt jön az első kis zűr, mert egyedül irányítani két karaktert egyetlen gépen nem a legkényelmesebb: a bal analóg kar a farkas, míg a jobb a szarvas irányítását veszi át. Eleinte kicsit zavaró, de a játék szépen elmagyarázza a vezérlés logikáját, és végül megszokható, bár nem a legintuitívabb megoldás.
A játék irányítása alapvetően pofonegyszerű: az egyik gomb a "ugrás", a másik pedig egy kontextusfüggő akció. A szarvas használhatja az akciót, hogy segítsen a farkasnak magasabb helyekre eljutni, vagy akár tárgyakat is elmozdíthat. Az egyszerűség nem hátrány, sőt, segít abban, hogy ne terelje el a figyelmet a gyönyörűen megtervezett környezetekről és hangulatvilágról. Bár a játékmenet nem túl bonyolult, pont ez teszi lehetővé, hogy a történet és a látvány igazán kibontakozhasson.
A Kamera és a Frusztráló Pillanatok
Bár a Blanc valóban egy élvezetes és könnyed élményt nyújt, van néhány zűr, ami letöri a flow-t. Az egyik ilyen probléma a kamera. Mivel a játék két játékosra van tervezve, a kamera automatikusan zoomol és változik, hogy mindenkit láthassunk, de több esetben a látvány elakad, eltorzul, vagy egyes tárgyak eltakarnak valamit. Ez kis mértékben, de egyértelműen zökkenti ki az embert a játék varázsából, és újra emlékeztet, hogy ez bizony egy videojáték. A kooperatív játékmenet persze magában hordozza az ilyen problémákat, de akkor is jobb lett volna, ha a kamera egy kicsit stabilabb.
Egy másik problémát a puzzle-k okozhatnak, amik bár nem túl nehezek, néha nem adnak elég iránymutatást. Az iskolai játékosoknak ez gondot jelenthet, mivel a teljes játéknak nincsenek igazán kifejezett irányelvei, így időnként csak próbálkozás útján jövünk rá, hogyan is oldjunk meg egy-egy feladatot. Néhány későbbi feladványban olyan NPC állatok is szerepelnek, amelyek utánzó mozdulatokat végeznek, és ha nem figyelünk, könnyen elakadunk.
A Látvány és Zene: Az Igazi Erő
Amikor a kamera nem akad el és nem zökken ki a játékból, a Blanc valósággal ragyog. Az absztrakt, minimális művészeti stílus egyszerű, mégis magával ragadó. A hófödte tájak és a karakterek nyomai a havon szépen illeszkednek a játék világába, és amikor a kamera távolodik, teljesen átélhetjük a természeti környezetet. A játék zenéje különleges szerepet kap, hiszen az aláfestő dallamok segítenek elmélyíteni az élményt és valóban átadják az érzelmi hatásokat. Ez a pillanatnyi, nyugodt szépség teszi igazán emlékezetessé a játékot.
Záró Gondolatok
A Blanc alapvetően egy aranyos, könnyed, kooperatív kaland, ami két-három óra alatt végigjátszható. Bár a kamera problémákat és a frusztrálóbb puzzle-ket leszámítva a játék világát szépen megalkották, a túlzott egyszerűség és a kissé iránytalan játékmenet néhol meglehetősen zökkenti a játékost. A történet szép és a látvány csodálatos, de azok, akik mélyebb, hosszabb élményre vágynak, lehet, hogy csalódni fognak. Ha viszont egy rövid, de édes kooperatív kalandra vágyunk, a Blanc tökéletes választás lehet.
RENDSZER_ELŐNYÖK
- 01TÜNDÉRI VIZUÁLIS STÍLUS, AMI A HÓ ÉS A TERMÉSZETES TÁJAK SZÉPSÉGÉT KIEMELI.
- 02KÖNNYED, PIHENTETŐ PUZZLE-K, AMELYEK SZÓRAKOZTATÓAK ÉS NEM TÚL MEGTERHELŐK.
- 03ÉRZELMEKKEL TELI TÖRTÉNET, SZÉP ZENÉVEL, AMI VALÓBAN ELKAPJA A HANGULATOT.
KRITIKUS_HIBÁK
- 01A KAMERA GYAKRAN ELAKAD, AMI RONTJA AZ ÉLMÉNYT.
- 02A PUZZLE-K HELYENKÉNT IRÁNYTALANOK, AMI FRUSZTRÁLÓ LEHET, FŐLEG FIATALABB JÁTÉKOSOKNAK.
- 03A JÁTÉK TÚL RÖVID AHHOZ, HOGY MARADANDÓ HATÁST GYAKOROLJON.























