Blackwind

Hideg volt, átlátszó, rágós… és emlékezetes. Nem azért, mert jó lett volna, hanem mert semmit nem adott. Nem volt benne kapaszkodó, csak állag. A Blackwind pontosan ilyen videojáték.

Nem rossz. De jó? Na, azt végképp nem.

Egy történet, amit már akkor láttam, mielőtt elindult volna

A sztori főhőse Jimmy, egy nyafogós kamasz, aki apjával együtt egy futurisztikus fegyverszállítmányon utazik. Apa zseni, AI-vezérelt mech, forradalmi technológia – mindez nagyjából három mondat erejéig létezik, mielőtt az apát nagyon kényelmesen ki nem írja a forgatókönyv egy támadás során. Jimmy belebújik a páncélba, lezuhan egy bolygóra, kap egy „szofisztikált” AI-t társnak, és indulhat az alien-aprítás.

A történet kiszámítható, közhelyes, a fordulatok kilométerekről integetnek. Jimmy karaktere olyan, mintha Sokkát akarták volna újrateremteni az Avatarból, csak karizma nélkül, idegesítő hangsúllyal, és olyan párbeszédekkel, amiket legszívesebben áttekernék – ha lehetne.

A szinkronhang? Kíméletlen. Olyan, mintha a ’90-es évek közepéről teleportálták volna ide, amikor még senki nem tudta, hogyan nem kell videojátékban beszélni.

Harc, ami papíron működik, kézben nem

A Blackwind alapvetően egy felülnézetes hack’n’slash akció-platformer. Könnyű és nehéz ütések, rakéták, lézerek, dash – minden megvan, ami a kötelező csomag része. Csak épp semmi nem üt igazán.

A mech nehéznek néz ki, de az ütései légiesek. Nincs súlyérzet, nincs visszajelzés. Az ellenfelek többsége pillanatok alatt elolvad, majd hirtelen – teljesen indokolatlanul – jön egy ellenség, aki két pofonnal földbe döngöl. Nem kihívás ez, hanem inkonzisztencia.

Ráadásul a kontroll janky. Néha a mech fennakad a tereptárgyakon, miközben Jimmy apránként elfogy. Máskor meg csak nézem, ahogy ugyanazt a kivégző animációt ismétli, miközben Jimmy ugyanazt az öt mondatot hajtogatja. Volt olyan harc, ahol négyszer egymás után hallgattam végig a „Who’s the best?” sort. Nem voltam az.

Kamera: az igazi főellenség

A játék legnagyobb bűne azonban a kamera. Nincs manuális kamerakezelés. A jobb stick az irányzást vezérli, a kamera pedig „próbál segíteni”. Nem sikerül.

Ellenségek rendszeresen leugranak a képernyőről, miközben tovább támadnak. Platformszekcióknál sokszor nem látni, hova kell ugrani, milyen messze van a perem. Egy akciójátékban ez megbocsáthatatlan. Itt nem egy-egy alkalomról van szó, hanem folyamatos frusztrációról.

Amikor nem harcolsz, kicsit jobb

Az explorációs részek valamivel élvezetesebbek, főleg amikor megkapod az irányítható drónt. A puzzle-elemek rendben vannak, a gyűjtögethető fejlesztések motiválnak… egy ideig.

A térkép viszont borzalmas. Van minimap, de nem nagyítható. A pályák meglepően labirintusszerűek, és amikor rájössz, hogy kihagytál egy fontos kapcsolót, fogalmad sincs, merre keresd.

A fejlesztési fák sem mentik meg a helyzetet. Funkcionálisak, de unalmasak, és néha homályos leírásokkal operálnak. „Dash 10%-kal nő.” Mi nő? Táv? Sebesség? I-frame? Találgass.

Prezentáció: korrekt, felejthető

A látvány nem ronda, csak teljesen jellegtelen. Erdő, hegy, labor – mindent láttunk már ezerszer, ugyanazok az assetek köszönnek vissza. A teljesítmény legalább stabil, nagyjából 30 fps-sel, amiért jár a vállveregetés, de ennél többet nem nagyon tudok mondani.

Íztelen, de nem romlott

A Blackwind legnagyobb problémája az, hogy nem akar semmi lenni. Nem vállal kockázatot, nem próbál emlékezetes lenni, nem találja meg a saját hangját. Minden eleme elmegy, de egyik sem ragad meg.

Ez nem az a játék, amit befejezel, majd elégedetten hátradőlsz. Inkább az, amit végigviszel, aztán egy hét múlva már nehezen idézed fel, hogy miért.

Konklúzió

A Blackwind egy középszerű sci-fi hack’n’slash, amely sem igazán rossz, sem igazán jó. Használható alapmechanikák, némi szórakoztató felfedezés, de mindezt lehúzza a gyenge kamera, az erőtlen harcérzet és a teljesen érdektelen történet.

Ha valaki pont egy ilyen jellegtelen, semleges játékra vágyik, meg fogja találni benne, amit keres. De ha az időd és a pénzed számít – márpedig számít –, akkor nehéz lenne jó szívvel ajánlani.

Értékelés: 5 / 10

Ami működik

• Alapvetően korrekt harcrendszer
• Felfedezés és drónos részek időnként szórakoztatóak

Ami nem

• Borzalmas kamera
• Darabos irányítás
• Idegesítő főszereplő
• Fájdalmasan emlékezet nélküli élmény

Ez az a játék, ami után nem marad benned semmi. Mint az a bizonyos zselé.