Bite The Bullet

Na, most képzeljétek el, hogy képesek vagytok bármit és mindent felfalni. A Bite the Bullet elhozza nekünk ezt az őrült élményt, ahol nemcsak a harcok, hanem a falatozás is fontos része a játéknak. De vajon minden falat ínycsiklandó, vagy csak az egész játék egy túlságosan fűszeres leves, amit egy kicsit nehezen emésztünk meg?

A falás mindenek felett

A játék története egy távoli jövőben játszódik, ahol az emberiség már más bolygókat is benépesített, de a maradék emberi társadalom ott hagyta a földet, hogy küzdjön az élőholt szörnyekkel. Két szereplőt választhatsz, Chewie-t vagy Chewella-t – és hogy ne legyenek túl egyértelműek, nem, nem a kedvenc mandalori hőseink. A cél egyszerű: mindent, ami a szemed elé kerül, megölni, majd megenni, hogy erőre kapj. Képzeld el, mintha egy Metal Slug és egy étterem menü keveréke lenne – pörög, robban, és mindent megeszel, amit csak találsz.

Az étkezés egyébként egy érdekes mechanikát ad a játékhoz, ugyanis ahhoz, hogy életben maradj, folyamatosan táplálkoznod kell. Akár robotokat, akár hulla maradványokat eszel, minden étkezés más-más képességgel és DNS-sel jutalmaz, amit permanens fejlesztésekre költhetsz. Az ötlet jó, de – és most jöjjön az a szót, amit mindenki utál: – a gyakorlatban egy kicsit lelassítja a tempót, és sokszor megzavarja a harcot. Az evés animációja időigényes, és miután párszor megpróbáltam elkapni a gyors akciót, inkább a puszta lövöldözésre koncentráltam, és igyekeztem elkerülni a kajálást, ahol csak lehetett. Pedig egy-egy falat különleges erőt adhat.

A harcok viszont... hát, nem a legpörgősebbek

A harcok alapvetően szórakoztatóak, de ha valami igazán pörgős és élvezetes lenne, akkor az irányításnak mindenképpen tökéletesnek kellene lennie. Sajnos itt nem az van, hogy „rámegyek, és a célkeresztet egyszerűen ráhúzom az ellenfélre”. A mozgás és az irányítás némileg klunky, és nem éreztem soha azt, hogy a célzást tökéletesen végezném. Az ellenfeleket nem egy szempillantás alatt szedtem le, hanem több próbálkozásra volt szükség, hogy épp ott találjam el őket, ahol a fegyverem irányított.

A játék vizuálisan egyébként elég jól néz ki, egy színes, retro-pixeles világot hoz nekünk, amelyet modern fény- és árnyékhatások tesznek még élvezetesebbé. A színes környezetek és a látványos vérholdak valóban élettel töltik meg az egész világot, de amikor a képernyő elkezd túlzsúfolttá válni a zűrös akcióktól, a HUD zavaró értesítéseitől, és még a frame rate is lelassul, akkor már nem olyan gyönyörű.

A multiplayer? Nem, köszi

Sokan a Bite the Bullet-tól a klasszikus Metal Slug-féle, pörgős multiplayer akciót vártak, de sajnos ez sem hozta a várt eredményt. Az öt játék mód közül csak egy-egy vált be jobban, a többi csak könnyen elfelejthető, kaotikus zűrzavarrá válik. A Race mód, ahol a célig kell eljutni, kifejezetten unalmas lett, amikor mindenki a célterülethez közel került, és elmerültünk a szűk helyeken a másik karakterek között. Mindez csak a vizuális káoszt fokozza, amit már nem igazán élvezünk.

Sokkal jobban élveztem a Ba-BOOM módot, ahol bombákat kell passzolgatni, de ettől eltekintve nem érdemes túl sok időt fektetni a multiplayer részbe, mert igazán semmi újat nem ad hozzá az élményhez. Az online játékmenet hiánya pedig szinte mindenkit kiábrándít.

Értékelés: 6 / 10 - Közepes

A Bite the Bullet egy szórakoztató, ámde nem hibátlan játék. Ha szereted a pörgős akciókat és a Metal Slug féle játékmenetet, akkor érdemes kipróbálnod. Az étkezési mechanika és a karakterfejlesztés ötlete jónak tűnik, de a gyenge irányítás, a frame rate problémák és a csalódást okozó multiplayer miatt sajnos nem tudja igazán felvenni a versenyt a nagyobb klasszikusokkal.