Bird Game +

Van az a játék, ami már az első percekben jelzi, hogy nem tudja pontosan, mi szeretne lenni – a Bird Game+ sajnos végig ebben az állapotban marad.

Szépnek tűnő üresség

A Bird Game+ első pillantásra akár még érdekesnek is tűnhet. Minimalista, fekete-fehér 3D világ, letisztult formák, egy madár, aki előre repül. Az eShop zsúfolt polcain egy ilyen látvány könnyen megállítja az ember ujját. A gond csak az, hogy ez a vizuális trükk nagyjából minden, amit a játék fel tud mutatni.

A koncepció egy sínen haladós repülés, ahol az akadályok kikerülése a lényeg. Aki régebb óta játszik, annak óhatatlanul beugrik a Space Harrier – csak itt nincs lövöldözés, nincs sebességérzet, nincs zene, nincs az a fajta őrület, ami miatt annak idején működött. Olyan, mintha kivették volna belőle mindazt, amiért érdemes volt játszani.

Repülés mélységérzet nélkül

A legnagyobb probléma az, hogy a játék képtelen jól kommunikálni a mozgást és a teret. A textúrázatlan fekete-fehér formák statikusak maradnak mozgás közben is, a mélységérzet minimális. Gyakran csak akkor jövök rá, hogy baj van, amikor már belecsapódtam valamibe. Egy repülős játéknál ez elég nagy bűn.

A pályák valójában egy láthatatlan alagútban zajlanak. Hiába vagyok madár, hiába repülök, a játék folyamatosan láthatatlan falakba terel vissza a középső sávba. Amikor néha balra vagy jobbra enged, az inkább zavaró, mint felszabadító érzés – mintha a játék maga sem lenne biztos benne, hogy ott mit keresek.

Irányítás, ami ellenem dolgozik

A Bird Game+ már az elején rossz döntést hoz, amikor mozgásvezérlést ajánl fel. Kézikonzolon ez konkrétan azt jelenti, hogy pár másodpercen belül a tengerbe bukok, miközben próbálom megtalálni az állítólagos „sweet spotot”. A karos irányítás ugyan vállalhatóbb, de messze nem pontos vagy élvezetes.

Van egy külön „siklás” vagy „fordulás” funkció a Y gombon, de annyira visszafogott a hatása, hogy sokáig nem is voltam benne biztos, csinál-e bármit. A játék semmilyen vizuális vagy hangbeli visszajelzést nem ad arról, hogy most gyorsabb vagyok-e, ügyesebben fordulok-e. Csak remélem, hogy igen.

Akadályok, amik inkább bosszantók

Az egyik visszatérő akadály, egy oldalra forgó farönk, különösen jó példa arra, mi nem működik itt. Ha nem azonnal kezdek kitérni, esélyem sincs. Amikor mégis sikerül átjutni rajta, az inkább szerencsének érződik, mint tudásnak.

A harmadik pályán konkrétan úgy tudtam a legkönnyebben elkerülni egy ilyen akadályt, hogy bele repültem – egy olyan kameranézettel, ami egyértelműen nem tűnt szándékosnak. Se visszajelzés, se megerősítés, hogy most valami titkot találtam volna. Csak egy újabb „oké, ez most működött” pillanat.

Fogd meg, rázd meg, engedd el

Az A gombbal különféle dolgokat lehet megragadni: zsinórokat, bombákat, lándzsákat, halakat. Elméletben ezek variálják a játékmenetet, gyakorlatban viszont minden furcsán lebeg és nehezen értelmezhető. A zsinórmegragadás animációja olyan, mintha a madaram egy láthatatlan semmihez csapkodna.

Ráadásul a Joy-Con ilyenkor vadul rezeg, teljesen indokolatlanul. Első dolgom volt kikapcsolni a rezgést, mert hosszabb távon konkrétan kellemetlen.

Világ, ami nem áll össze

A játék világa egy furcsa katyvasz: óriás rovarok, kerti növények, tenger, madár – de semmi nem áll össze egésszé. Nem érzem, hogy ez tudatosan bizarr lenne, inkább olyannak tűnik, mintha az alkotók azt használták volna fel, ami épp kéznél volt. Az ismétlődő elemek és a színtelenség miatt az egész inkább befejezetlennek hat, mint stilizáltnak.

A Switch-verzió technikai állapota sem segít ezen. Fagyó töltőképernyők, furcsán csúszó időzítések, összefolyó zenék, nem működő ranglisták. Ezek külön-külön apróságok, együtt viszont tovább rombolják az élményt.

Van itt valami, csak nincs kibontva

Pedig nem minden menthetetlen. A pályák végén lévő boss harcokban van egyfajta fokozás, és végre értelmet nyernek bizonyos képességek. Az endless mód is jobban áll a játéknak: ott kevésbé fáj, ha elbukom, mert az újrakezdés része az élménynek.

Csakhogy ehhez át kell vergődni magam a fő módon, hogy egyáltalán megtanuljam, mit hogyan lehet legyőzni. Ez nem jó arány.

Zárás

A Bird Game+ olyan játék, ami szeretne több irányba indulni, de egyikbe sem megy elég messzire. Nem dönt, hogy nyugodt, relaxáló repülés akar lenni, vagy feszes pontvadász kihívás. Így végül egyik sem lesz igazán.

Szépnek tűnik, de üres. Van benne potenciál, de nincs mögötte fókusz. És egy repülős játéknál nincs rosszabb annál, mint amikor sosem érzed, hogy elemelkedtél a földtől.