Beyond Enemy Lines: Covert Operations

Amikor először elindítottam, azt hittem, hogy valami emlékezetes dolgot kapok, de hamar kiderült, hogy inkább az a kategória, amit csak akkor játszol, ha nem tudsz jobb dolgot találni – vagy valaki erőszakosan rákényszerít.

A Taktikai Káosz

A játékmenet alapvetően azokat a klasszikus stealth-szerű küldetéseket idézi, amik a Rainbow Six-ben és Delta Force-ban kaptak szerepet. Az alapfeladatok egyszerűek: titokban behatolni helyszínekre, adatokat megszerezni, majd egy gyors menekülés. Nos, ebben a játékban mindez olyan nyögvenyelős, hogy inkább a visszavonulás gondolata kezd el izgatni. A küldetések nemcsak hogy unalmasak, de a játék mechanikái és a fegyverek fizikája is szörnyű. A célzás olyan lassú, hogy azt hinnéd, valami hatalmas gyógyszerezett lassítással játszol. Az irányzék annyira lassú, hogy bárhonnan jövő támadásoknál nem lesz esélyed semmire. A mesterlövészet például úgy működik, hogy egy pisztollyal simán lelőheted az ellenfeleket egy térkép másik végéből – és mindezt teljesen reális célozgatás nélkül.

A játék tehát egy nagy hatalmas katyvasz, amit nem segít az a tény sem, hogy a töltési képernyők között semmilyen igazán szórakoztató vagy érdekes részletet nem találunk. A szintek nyitottsága és az, hogy dönthetünk, hogyan közelítjük meg az adott küldetéseket, inkább az az érzés keltette, hogy nem akarjuk ezt tovább húzni, mintsem hogy szórakoztatna. Ha egy klasszikus taktikai shootert keresel, próbáld inkább a régi Project IGI-t, mert itt ez nem jön össze.

A Grafikával Nincs Szerencse

A vizuális megjelenés is egy elég komoly pofon: a játék úgy néz ki, mint egy 2000-es évek eleji PC-s FPS, aminek már a textúrák is csikorognak a rossz minőségtől. Az épületek és a fegyverek elég félreérthetően vannak modellezve, és már a fűszálak is furcsán jelennek meg, mintha egy régi Farming Simulator-ban lennénk. A távolságot egészen rendesen renderelik, de mivel a képfrissítés annyira szakadozott, hogy a szemnek is fáj, szinte semmit sem lehet észrevenni. Emlékszem, hogy régen is voltak olyan játékok, amik akkoriban izgalmasnak tűntek, de ma már szinte kiáltanak a rossz minőségért – nos, ez is ilyen.

Hiába A Jó Szándék, Ha A Megvalósítás Borzalmas

Mindezek után a kérdés az, hogy miért van mégis élet a játékban? Miért nem csak egy teljesen elfelejthető darab a Beyond Enemy Lines: Covert Operations? Azért, mert az alapötletben mégis van valami – ha egy fejlesztő csapat több időt szánt volna a finomhangolásra, akkor valószínűleg egy egészen jól működő taktikai FPS-t kaphattunk volna. De így csak azt kaptuk, amit egy early access játéknál elvárunk: egy jól indított ötletet, ami még messze van a készenléti állapottól. A fejlesztők próbálták megragadni a régi taktikai játékok hangulatát, de az alapmechanikák annyira labilisek, hogy egyetlen küldetést sem érdemes újra megpróbálni, ha nem sikerült elsőre.