Baten Kaitos I & II HD Remaster

De jóval azelőtt, hogy Nintendo-kézbe kerültek volna, a stúdió egészen más irányban tapogatózott. A Baten Kaitos játékok konkrétan azért születtek, mert a GameCube kínosan RPG-hiányos volt.

A két játék anno nem robbantott bankot, most viszont itt vannak újra, Switch-en, HD Remaster formában. Nem klasszikusok a szó szoros értelmében, nem is elveszett mesterművek, de érdekes lenyomatai annak az időszaknak, amikor a Monolith Soft még kereste a saját hangját. És igen: még mindig megvan bennük az a furcsa, filozofikus él, ami később védjeggyé vált.

Két történet, egy világ

A csomag két játékot tartalmaz:

• Baten Kaitos: Eternal Wings and the Lost Ocean (2003)
• Baten Kaitos Origins (2006)

A sztorik összefüggnek, de elég lazán ahhoz, hogy bármelyikkel el lehessen kezdeni. Az első rész főhőse Kalas, egy kifejezetten nem túl szimpatikus zsoldos, akit a bosszú hajt testvére és nagyapja halála miatt. Egy rossz döntés következtében azonban véletlenül kiszabadítja a Pusztítás Istenét, Malperciót, és innentől kezdve versenyfutás indul a gonosz Alfard Birodalom ellen, hogy megakadályozzák a világ végét.

Az Origins húsz évvel korábban játszódik, és Sagi szemszögéből mesél. Ő az Alfard Birodalom elit fekete ops egységének tagja, akiket egy sikertelen merénylet után árulónak bélyegeznek. Menekülés, összeesküvés, politikai machinációk – ez a történet sokkal fókuszáltabb és személyesebb.

Mindkét narratíva lassan bontakozik ki, néha túl lassan is, de amikor összeérnek, az kifejezetten elegáns. Tele vannak klasszikus JRPG-klisékkel, de mögöttük már ott van az a gondolkodásmód, ami később a Xenoblade-ekben csúcsosodott ki. Ha ez a remaster sikeres lesz, én simán megnéznék még visszatéréseket ebbe a lebegő világba. Baten Kaitos DS, bárki?

Magnusok minden mennyiségben

A Baten Kaitos legnagyobb különlegessége a kártyarendszer, az úgynevezett Magnus. Ebben a világban bármilyen tárgy „esszenciája” kártyára menthető, így teljesen természetes, hogy a zsebedben egy komplett univerzumot hordasz. Szivárványt, vizet, lávát, joghurtot – mindent.

A poén az, hogy ezek a kártyák idővel változnak. A joghurt sajttá érik, a láva megszilárdul. Ez egyszerre zseniális és néha bosszantó, de mindenképp egyedi ízt ad a felfedezésnek és a puzzle-elemeknek.

Harc: pakli, tempó, pánik

A kártyák a harcban is központi szerepet kapnak. A rendszer leginkább a Mega Man Battle Network és a Kingdom Hearts: Chain of Memories keverékére emlékeztet: minden akció – támadás, gyógyítás, védekezés – egy kártya, amit előre összeállított pakliból húzol.

A kulcs a kombókban van. A kártyákhoz tartozó Spirit Numberök alapján sorozatokat (egyeneseket, párokat) rakhatsz ki, és minél hosszabb a kombó, annál nagyobbat ütsz. A csavar az, hogy mindezt gyorsan kell csinálni. ATB-alapú a rendszer, ha sokáig gondolkodsz, az ellenfél egyszerűen rád támad. A kombókra is csak pár másodperced van.

Ez az állandó időnyomás érdekes feszültséget teremt: egyszerre stratégiai és reflexalapú, ami nem mindig kényelmes, de ritkán unalmas.

Origins: letisztultabb, jobb érzés

Az Origins sokat finomít az első rész rendszerén. Nem kell minden egyes támadást külön blokkolni, elég egy védekező kártyát kijátszani a kör elején. A fegyverrendszer is egyszerűbb: nincs több tucat különböző penge és stat, csak gyenge–közepes–erős támadások.

Ennek köszönhetően az Origins harcai folyékonyabbak és élvezetesebbek, bár akad, aki pont az első rész kaotikusabb megközelítését szereti jobban.

Öregedő dizájn, szerencsére csiszolva

Nem lehet elhallgatni: ezek régi játékok, és ez néha fáj. Az Origins egyik korai szakaszában addig nem haladhatsz tovább, amíg nem beszélsz minden NPC-vel egy faluban – ráadásul, ha többen beszélgetnek, minden résztvevőnél újra végig kell hallgatni ugyanazt. A játék nem mondja ezt ki, sőt félrevezet, így simán el lehet veszni.

Szerencsére a remaster hoz egy rakás quality of life extrát:

• Játékmenet gyorsítása akár 300%-ig
• Véletlen harcok kikapcsolása
• Automata harc, végtelen sebzés

Nem kötelező használni őket, de rengeteget segítenek abban, hogy a régi design ne fulladjon frusztrációba.

Kép, hang, kompromisszumok

A grafikai frissítés korrekt. Az előrenderelt hátterek magasabb felbontásban sokkal jobban mutatnak, mint például a Final Fantasy VII remasterében. A 3D modellek kicsit merevek, de van bennük báj.

A nagyobb gond a technikai oldal: az uncapped framerate 30 és 60 fps között ugrál, ami egy ilyen korú játéknál csalódást keltő. Ráadásul az első rész érezhetően rosszabbul fut, mint az Origins.

És ott van még az angol szinkron hiánya. Az első játék legendásan borzalmas dubja akár vicces is lehetett volna, de az Origins már kifejezetten jó volt ezen a téren. Most viszont csak japán hang érhető el, ami érthető, de furcsán félmegoldás.

Zárás

A Baten Kaitos I & II HD Remaster egy kicsit felemás csomag. Jó ötletek, érdekes harcrendszer, szerethető világ, de közben érezhetően öreg design és technikai kompromisszumok. Nem kötelező darab, nem is sürgős élmény – viszont ha érdekel a Monolith Soft múltja, és nyitott vagy egy kicsit másfajta JRPG-re, akkor bőven van benne élvezet.

Ez nem a Xenoblade-ek előfutára, inkább egy különös mellékág. És pont ettől érdekes.