Azure Reflections

Nem mondom, hogy minden egyes videojátékot imádni kell, de ha van valami, amire biztosan kapható vagyok, az a jó bullet hell. És Azure Reflections nemcsak egy sima példája a műfajnak, hanem egyenesen egy kis szórakoztató, anime-színű tűzpiac, ahol minden pillanatban úgy érzed, hogy épp egy hatalmas robbanás előtt állsz. De vajon mi rejlik a gyors reflexek, a végtelen lövések és a szellemes párbeszédek mögött? Na, azt már elmondom!

Csak most, valahogy minden még gyorsabb, még pörgősebb és… na jó, a nyelvén is ott az anime-feeling, ami persze nem mindenkinek jön be. De nem azért vagyunk itt, hogy a külsőségeket elemezzük, hanem hogy megértsük, mitől válik igazán izgalmassá ez a nyolcvanas évekbeli stílusú árnyékoló tűzhely.

Törzs

Az egész játék alapvetően egy klasszikus vízszintes scrolling shooter, amiben a célod nem más, mint az ellenség hullámokban érkező lövéseit kibírni, miközben te magad is a levegőben lebegsz, mint valami varázsló, akit nem igazán zavar, hogy pillanatokon belül a halál torkában találja magát. A mozgás gyors, túlságosan is, főleg amikor minden egyes képkockán lősz, és az egész képernyő tele van golyókkal. Az analóg kar működik, de egy idő után, amikor túl sok a tűz, az irányítás kezd egy kicsit héz lenni.

Kétféle tűz irányát szabályozhatod: balra és jobbra (ha nem akarsz a bal kezeddel épp irányítani, akkor gyorsan megbirkózol vele az 'A' és 'Y' gombok segítségével). Egyedül a karakterek közötti mozgás a gond, mivel olyan érzésem van, mintha egy lassabb, de hatalmasabb célpont lennél a képernyő közepén, miközben az ellenség lassan körbevesz.

De a valódi csavar a Barriers (védelmi) és Spell Cards (varázslat kártyák). Az előbbi képes abszorbálni az ellenség tüzet, hogy egy kis extra pontot szerezz, és miközben pörög a lángnyelvek és bombák közt, jól jön egy-egy varázslat is, hogy tisztítsd meg a környéket a golyók elől.

A karakterek nemcsak a díszlet részét képezik, hanem mindegyikükhöz különböző varázslatos kártyák tartoznak. Az én személyes kedvencem Reimu volt, aki egy kis varázslós praktikával mindent le tudott zúzni a térből. De persze sokféle ellenállás is található, szóval ne aggódj, ha esetleg a kedvenc boszorkányod nem tetszik, mert a többi karakter is szórakoztató.

Az igazi probléma akkor jön, amikor az történeti mód egy kicsit túl gyorsan véget ér. Az egész sztori alig két óra, ha pedig már ismered a műfajt, akkor még gyorsabban pörögnek el a szintek. Egy-két órás játék, és már ott vagyunk a fő történet végén. Egy kicsit sajnálom, mert az egész mechanikai réteg elég érdekes lenne, ha lenne ideje kibontakozni.

Az is zavaró, hogy a különféle zöld szellemképjeid, amiket legyőzött ellenségekből szerezhetsz, nem költhetők el szintek között – bár azért a menüben vásárolhatsz kiegészítőket, amik nemcsak kozmetikai szempontból hasznosak, hanem tényleg segítenek az erősebb lövésekben vagy életekben.

Zárás

A Azure Reflections egy gyors és szórakoztató, de kifejezetten rövid élmény. A fanatikus Touhou rajongóknak mindenképp megéri, de ha csak most ismerkedsz a bullet hell műfajjal, lehet, hogy nem ez lesz a legjobb belépő. A játéknak megvan a maga bája, de a bővítési lehetőségek és a játékidő miatt sokan üresnek találhatják a végén. A történeti mód több szempontból csalódást okozhat, de ha meg tudod tanulni a játék mechanikáját, akkor a bossok legyőzése igazi jutalom lehet.