Atelier Resleriana: The Red Alchemist & The White Guardian

Az Atelier-szériában mindig azt szerettem a legjobban, hogy sosem ugyanazt a levest melegíti újra. Hiába több mint huszonöt játék mélyén járunk, Gust újra és újra talál egy apró csavart az alkímián, a harcon vagy épp a hangulaton, amitől az egész frissnek érződik. Hol sötétebb, hol nyíltabb, hol akciódúsabb irányba mozdul el, de az alapíz mindig megmarad.

Ezért is nehéz elsőre elhelyezni az Atelier Resleriana: The Red Alchemist & the White Guardian-t. Egyszerre folytatása egy (Európában gyakorlatilag elérhetetlen) gacha játéknak, egy masszív crossover a sorozat korábbi hőseivel, és egy visszakacsintás a klasszikus, körökre osztott Atelier-érára. Papíron ez akár össze is omolhatna a saját súlya alatt – a gyakorlatban viszont meglepően jól működik.

Egy kisváros, amiért érdemes dolgozni

A történet középpontjában két új főszereplő áll: Rias és Slade, akik Hallfein városából származnak – abból a Hallfeinből, ami tizenkét éve egy megmagyarázhatatlan katasztrófa óta lassan porlad szét. Egy elhagyott műhely, egy adag eltökéltség és az alkímia ereje adja az alapot ahhoz, hogy a páros ne csak a múlt titkait tárja fel, hanem újra életet leheljen a városba.

A történet meglepően visszafogott. Nincsenek világvége-hangulatú monológok percenként, inkább egy nyugodt, karakterközpontú utazást kapunk, ahol a hangsúly az emberi kapcsolatokon van. Ez nem mindenkinek lesz elég „epikus”, de én kifejezetten értékeltem ezt a kis léptékű, szívből jövő megközelítést.

Alkimista flow, ahogy szeretem

A játékmenet három pillérre épül: felfedezés és gyűjtögetés, alkímia, valamint Hallfein fejlesztése. Ezek folyamatosan egymásba csúsznak, és egyik sem ér igazán sokat a másik kettő nélkül.

Az alkímia ezúttal szín-alapú láncolásra épül: az alapanyagok tulajdonságait akkor tudod igazán jól átörökíteni, ha okosan fűzöd össze őket. Elsőre egyszerűnek tűnik, de gyorsan kiderül, hogy rengeteg apró szabály és kivétel van. A gond csak az, hogy a játék nem mindig magyarázza el ezt elég világosan – a középső szakaszban volt pár csata, ahol inkább utólag jöttem rá, mit kellett volna másképp főzni.

A gyűjtögetés ezzel szemben már-már túlságosan egyszerű: egy gombnyomás, és záporoznak az alapanyagok. Nem mély rendszer, de az a fajta dopaminlöket, ami miatt az ember még egy „utolsó körre” elindul a dungeonbe.

Klasszikus harc, modern gondolkodással

A harcrendszer visszatért a körökre osztott alapokra, de jó pár modern ötlettel feldobva. A látható köridővonal (ami erősen emlékeztet a Pokémon Legends: Arceus megoldására) lehetővé teszi, hogy több lépéssel előre tervezz, manipuláld a sorrendet, és extra előnyöket csikarj ki.

A Multi-Action mechanika pedig különösen jó ötlet: egy jól időzített akcióval több karaktert is mozgásba hozhatsz, miközben cseréled az aktív csapattagot. Ettől a harc nemcsak taktikusabb, hanem látványosan dinamikusabb is lesz, anélkül hogy elveszne az Atelier-féle nyugalom.

Egy bolt, ami tényleg számít

Rias boltja, a Mistletoe Miscellaneous nem csak egy menüpont. Az itt eladott tárgyak, a felvett segítők és a fejlesztések ténylegesen hatással vannak Hallfein kinézetére és lehetőségeire. Látni, ahogy a romos kisváros lassan magához tér, az egyik legkielégítőbb része az egész játéknak – ez az a fajta meta-progreszió, ami érzelmileg is működik.

Switchen? Meglepően jól

Switch-en az Atelier Resleriana korrektül fut. A 30 fps stabil, a játékmenet sosem érződik darabosnak. Kézben játszva a kép azért elég mosott és recés tud lenni, de a stílusos karakterdizájn és az animációk így is átjönnek. Nem ez a legszebb verzió, de abszolút vállalható.

A nagyobb gond inkább a cutscene-mennyiség. Néha egymás után több jelenet is elindul, akarod vagy sem, és ilyenkor tényleg csak le tudod tenni a kontrollert, amíg lepereg minden. A karakterek szerethetőek, de a tempót ez rendre megtöri.

Záró gondolatok

Az Atelier Resleriana: The Red Alchemist & the White Guardian olyan, mint egy jól sikerült főzet: nem egyetlen radikális új összetevő miatt működik, hanem mert minden elem a helyén van. A klasszikus Atelier-hangulat, az átgondolt körökre osztott harc, a mély (ha kissé alulmagyarázott) alkímia és a kedves, emberléptékű történet együtt egy igazán szerethető RPG-t adnak ki.

Nem hibátlan, de túl jó vele lenni ahhoz, hogy ezekre sokáig haragudjak.

Értékelés: 8 / 10

Ami működik

• Jól kiegyensúlyozott, mély alkímiarendszer
• Taktikus, friss ötletekkel feldobott körökre osztott harc
• Nyugodt, szívhez szóló történet
• Szerethető szereplőgárda, rengeteg visszatérő arccal
• Stabil teljesítmény Switch-en

Ami kevésbé

• Fontos mechanikák magyarázata néha hiányos
• A gyűjtögetés túl automatizált
• Túl sok, túl hosszú átvezető
• Kézben játszva elég homályos látvány