Astro Aqua Kitty

Bár a játék mindenben hozza az elődje hangulatát és alapvető játékmenetét, valahogy mégis nagyobb, tágasabb és – paradox módon – egy kicsit unalmasabb is lett. Ha te is azok közé tartozol, akik a kis aranyos macskás űrlovagokat a kis kanyargós pályákon szerették, akkor talán egy kis csalódás érhet.

A nagyobb világ, ami talán túl nagy

Az alapfelállás nem változik: egy macskát irányítasz, aki víz alatti kalandokra indul, hogy legyőzze az ellenségeket és megfejtse a rejtélyeket. Az Astro Aqua Kitty a sorozat korábbi részében megszokott gyors tempóval indít, de hamarosan megismerheted a nagyobb, sokszor kissé túl nagy pályákat, amiknek az a hátránya, hogy a "csak még egy kört" érzés, amit az előző játék remekül elért, itt már nem igazán működik. Az egyes pályák rengeteg felfedezést és titkot kínálnak, de valahogy elveszik a pörgős játékmenetből a dinamika.

A pályák elég tágasak, sokszor túl tágasak, és bár vannak mentési pontok, a gyors újrajátszhatóság, amit az előző részben szerettünk, itt már kezd eltűnni. A játék akciója tehát még mindig szórakoztató, de a hosszú szakaszok és az ismétlődő feladatok kezdik lassan fárasztóvá tenni a játékmenetet. A fő cél a szokásos: győzd le az ellenségeket, gyűjts tapasztalatot és fejleszd a fegyvereket, de az akció azért nem olyan pörgős, mint korábban.

A karakterek és a fegyverek – jól ismert elemek

A karakterek választéka nem hoz forradalmi újítást, de ahogy a pilóták és mérnökök kombinációjával dolgozol, a statisztikai különbségek nem annyira szembetűnőek, mint amire számítottam. A játék nem igazán kényszeríti a játékost arra, hogy minden egyes választást komolyan mérlegeljen, inkább a megszokott kombinációkban pörög. A fegyverek széles választékot kínálnak, amikkel szépen lehet fokozni a harcot, de a tapasztalat szerzése egy picit túl lassú ahhoz, hogy gyorsan izgalmas változások történjenek a játékmenetben.

A képességek fokozatosan nyílnak meg, de a fejlődés üteme és a fegyverek megszerzése nem túl gyors, így könnyen előfordulhat, hogy hosszú ideig ugyanazokkal a fegyverekkel kell dolgoznod, miközben nem igazán érsz el semmilyen komoly változást.

Ellenségek és főellenfelek – nem mindegyik sikerült

A játék legnagyobb erőssége a különféle ellenségek és a főellenfelek, akik valóban kihívást jelentenek. A boss harcok komoly problémát jelentenek, hiszen nagyobbak és agresszívebbek, mint a kisebb ellenfelek, és a legnagyobb meglepetést ezek a harcok okozzák. Ugyanakkor a főellenségek sokszor nem elég változatosak, és az akció elég kiszámíthatóvá válik.

A grafikák persze javultak a korábbi részhez képest, a környezetek sokkal részletesebbek, és a víz alatti világ látványa egészen vonzó, de még mindig nem érzem úgy, hogy a látvány és a játékmenet tökéletes összhangban lenne.

Zene és hangulat – nem minden passzol

A játék hangulatát a zene próbálja fokozni, de nem igazán találja meg az igazi helyét. A vidám, pörgős tánczene nem illik igazán a víz alatti kaland hangulatához, sokkal inkább valami ambientális, nyugodt háttérzene passzolt volna jobban a játék tempójához. A zene sokszor elveszi a figyelmet az élményről, ami kár, mert a világ igazán hangulatos, csak épp a zene nem igazán illik hozzá.