art of rally

Az art of rally mindent próbál bemutatni, amitől egy jó rally élmény igazán emlékezetes lehet: kihívás, precizitás, és egy olyan hangulat, ami kiemelkedően szórakoztató tud lenni. De mindezeket egy absztrakt, színes látványvilágba önteni? Nos, ez már elég bátor választás volt. Azonban, ha megnézzük, hogyan fut a Switch-en, hamar kiderül, hogy nem minden arany, ami fénylik.

Az alapélmény – Kihívás minden sarokban

Először is, ha azt várod, hogy egy könnyed arcade játékra ülj rá, gyorsan csalódni fogsz. Az art of rally nem könnyed szórakozás, hanem egy igazi rally szimulátor, ami komoly precizitást és időt igényel. Az irányítás, bár absztrakt módon tálalt, nagyon autentikus, és a legkisebb hiba is katasztrófához vezethet. Egy kis túlzott irányítás, és máris a fák között találhatod magad – persze ha túlléped a pálya határait, akkor a játék automatikusan visszahoz, de az időd így is csökkentésre kerül. Először kissé frusztráló, de ha egyszer megszokod, a játék valódi értéke ekkor jön elő. Minden apró sikerélmény, amikor egy-egy kanyart sikerül a tökéletességig kanyarítani, olyan érzést ad, mint amikor egy szép futam végén láthatod a jól megérdemelt dobogót.

A pályák elég változatosak: a játék nemcsak a versenyekről szól, hanem van egy szabadon bejárható mód is, ahol különféle feladatokat oldhatsz meg, például találj meg minden R-A-L-L-Y betűt vagy készíts tökéletes fényképeket a különböző helyszíneken. A játék felkínálja a lehetőséget, hogy minden pályát és versenyt a saját tempódban közelíts meg, és ha szeretnéd, akár fotó módban is elidőzhetsz a táj szépségeiben. A szabad felfedezés és a versenyek közötti váltás remek egyensúlyt ad a játéknak.

Grafikai vonások – Hiba a festményen

Az első pillantásra a art of rally lenyűgözhetne: a játék színes, minimalista stílusa szép és egyedi, és bár sokak számára ez lehet vonzó, sajnos a Switch verzió nem igazán hozza a várt szintet. Ha a PC-n vagy a Series X/S-en látottakat összevetjük a Switch változattal, akkor a grafikai leminősítések hamar szembetűnnek. A táj szép, de ahogy előrehaladsz, a fák eltűnnek, a fű eltűnik, és a háttér unalmas színblokkokké válik. Még az is észrevehető, hogy a képkocka sebessége is csökken, 60 FPS helyett a Switch verzió 30 FPS-re kényszerül, ami az élményt jelentősen csökkenti.

Bár nem hibáztatom a fejlesztőket a hardver korlátai miatt, azért eléggé csalódott vagyok, hogy az elképesztő tájak szépségét nem tudják igazán átadni. És ha már a látványvilágról van szó, a fények és a naplementék még mindig jól mutatnak, de ez nem kompenzálja teljes mértékben a vizuális csökkentéseket.

A zene – mindent elmond

A zene viszont az, ami igazán kiemelkedik. Amikor elindítod a játékot, és egy-egy pályán suhanva hallgatod a pörgős, energiát adó számokat, azonnal megérted, hogy miért van helye a játéknak a polcon. A zenék nemcsak a hangulatot javítják, hanem a versenyek közbeni pörgést is biztosítják. A játékban elérhető kazetták új számokat nyitnak meg, és mindegyik szám más stílusban hozza a tempót, igazán változatos élményt adva a játéknak. A hangulatos zenék tehát már önálló élményt adnak, és nélküle a játék félkarú óriás lenne.

Miért szeretjük? Miért nem?

A legnagyobb erőssége az art of rally-nak a rally szimulátor élménye és az autentikus vezetési élmény. Ha szereted a rallyt, ha nem zavar a kiszámíthatatlan irányítási mechanika, akkor könnyen rákaphatsz a játékra. A feladatok, mint a különböző felvételek készítése vagy a szabad felfedezés igazán szórakoztatóvá teszik a játékot, és hosszú órákra leköthetnek.

Azonban a grafikai leminősítések és a teljesítményproblémák sokat rontanak az összképen. A látványvilág, ami eredetileg olyan szépnek tűnt, itt sajnos csalódást okoz. A képkocka sebesség csökkenése, a részletek elvesztése mind-mind olyan problémák, amik folyamatosan ott lebegnek a játék fölött, rontva annak szórakoztató élményét.