Ara Fell: Enhanced Edition

A Ara Fell: Enhanced Edition pontosan ilyen, és ha valaha is megélted azt az érzést, hogy egy JRPG valóban elmélyíti a kapcsolatot a karakterekkel, akkor biztosan át fogod érezni, miről beszélek. A játék világának szépsége, a karakterek érdekessége és az atmoszféra mind azt a képet mutatja, hogy itt tényleg gondosan építettek valamit. Viszont – és most jön a fájó rész – ha a harcokról van szó, a dolgok nem pörögnek olyan gyorsan, mint ahogy szeretnénk.

A világ és a karakterek – egy szerethető, de elcsépelt JRPG

Ara Fell világát egy igazi kis gyöngyszemnek érzem, bár nem mentes a JRPG kliséktől. A helyszínek színesek, tele élettel, a lebegő szigetek és a csillogó barlangok gyönyörűek, és mindenhol ott vannak az NPC-k, akikkel beszélgethetsz, vagy éppen valamilyen apróságot elintézhetsz. A háttértörténet is kellemesen bonyolult, és sok olyan apró részletet találsz, amitől úgy érezheted, hogy a készítők igazán szeretik ezt a világot. Azonban, ha igazságot akarunk tenni, a sztori nem megy túl messzire, és tulajdonképpen minden elég ismerős. Van egy gonosz varázsló, aki mindent elrabol, amit lehet, és persze egy csapat hős, akik nyomába erednek, hogy visszaszerezzék.

A karakterek egyébként szórakoztatóak, bár őszintén szólva néha kissé sablonosak. Lita a tipikus tomboy íjász, Adrian a csendes, komoly harcos, és még sorolhatnám. A karakterek közötti interakciók jól vannak megírva, és igazán elgondolkodtató, hogy a játék mennyire tudja kezelni a kisebb személyes konfliktusokat és érzéseket, anélkül hogy túlzottan nyújtaná őket. Az egész hangulat inkább könnyed és szórakoztató, de ha valaki igazán egy komolyabb, mélyebb történetre vágyik, akkor talán nem lesz elég.

A játékmenet – ha a harc nem lenne olyan unalmas

Az alapjátékmenet, tehát a harcok, sajnos nem igazán adja meg azt, amit a klasszikus JRPG-k tettek. A harcrendszer egyszerű, akár egy papír, és hamar unalmassá válik. Még ha a nehezebb fokozaton játszol is, nem igazán lesz olyan izgalom, amit elvárnál egy komolyabb csatától. A harc szinte minden esetben abból áll, hogy két gombot püfölsz, és egyszerűen agyonütöd az ellenségeket, miközben a csapattagok is segítenek. A mágia jól jön, mert elemi hatásokat adhat a támadásokhoz, de az igazi mélység itt is elmarad.

És ez még nem minden. A bossok, amelyeknek rendesen ellenállniuk kellene, gyakran sokkal több ütést kapnak, mint amennyit el tudsz képzelni. Az egész harcrendszer szenved attól, hogy csak a mennyiségre megy: minél több ütést kell leadnod, hogy legyőzd őket, és a harcok hamar monotonokká válnak. Olyan, mintha a játék szándékosan próbálna több időt elvenni tőled, csak hogy hosszabb ideig tartsanak. Ha egy gyors menetet szeretnél, a harcok elég hamar rájössz, hogy a felesleges időhúzás elég frusztrálóvá válik.

A felfedezés öröme – amit az unalmas harcok nem tudnak elvenni

Ami viszont kárpótol a monoton harcokért, az az exploráció és a világ felderítése. Az egész térkép érdemes a felfedezésre, mert minden egyes sarkában találhatsz valamit – legyen az egy új karakter, egy kincs vagy egy érdekes apró történet, ami mélyíti a világot. A pixel-art grafika gyönyörű, a karakterek jól megrajzoltak, és a kis részletek, mint Lita mozgása a vízben, egy-egy apróságot igazán jól kidolgoztak. A zenék szintén fantasztikusak, és nem csak háttérzajként funkcionálnak: a dallamok képesek érzelmeket kiváltani, és még a legnagyobb monotonitásban is van bennük valami felemelő.

Zárás – egy szép játék, amit nem a harcok miatt fogsz szeretni

Összességében Ara Fell: Enhanced Edition egy szerethető játék, de komoly hiányosságokkal. A világ és a karakterek igazán szépek, a zene elképesztő, de sajnos a harcrendszer már nem adja meg azt az élményt, amit egy JRPG-től elvárnánk. A harcokat valószínűleg sokan el fogják unni, de ha nem bánod, hogy a játékmenet nem igényel túl sok agymunkát, akkor egy kellemes felfedező kalandot kapsz, amit több órán át élvezhetsz. Ha a történet és a karakterek vonzanak, akkor érdemes neki adni egy esélyt – de ha egy izgalmas, pörgős harcot keresel, akkor inkább máshol nézz körül.