Andro Dunos 2

Az igazság az, hogy a játék olyan, mintha a 90-es évek egyik legmenőbb lövöldözős játékát hozták volna vissza, de most, hogy végre le tudtam ülni és kipróbálni, el kell mondanom, hogy a kis indie fejlesztők tényleg képesek voltak új életet lehelni a retro shoot ‘em up műfajba. Az eredmény? Egyszerre régi iskola és meglepően friss, miközben a modern technikai hibák még a legjobb arcade élményeket is elérhetetlenné tehetik.

A történet: Megfelelő őrület

A történet egy szokásos retro shoot ‘em up háttértörténet: egy titokzatos idegen lényekkel teli világban kell megverni a gonoszt. De a Disgaea-hoz hasonlóan, az Andro Dunos II sem akar túl komolyan venni semmit. A történet gyorsan elhalad, ahogy a pályák követik egymást, és mi is újabb és újabb ellenségekkel találkozunk. Mindez egy jóságos pofátlan arcade élményhez vezet, ahol a cél nem a történet, hanem a gyors akció és az elég kemény szórakozás.

Játékmenet: A műfaj klasszikusa

Az Andro Dunos II játékmenete az egyik legnagyobb erőssége. Ha ismered a régi shoot ‘em up játékokat, akkor rögtön otthonosan fogod érezni magad a grid-alapú támadások és az egyszerű, de nagyszerű mechanikák között. Az irányítás precíz és kellemesen reagál, így a harcok pörgősek, a pályák tele vannak ellenségekkel, és a különböző fegyverek hatékonyan segítenek a pusztításban. Mindezt pedig élénk és pörgős zenék kísérik, amelyek igazán felszítják a hangulatot.

A fegyverek közötti váltás gyors és szórakoztató, és bár a játék nem hoz sok újat, amit kínál, azt elképesztően jól csinálja. A különböző típusú támadások és szupermozdulatok kombinálása igazi élvezet, és az időzítés kulcsfontosságú a sikerhez. Itt tényleg azon múlik minden, hogy mennyire ismered a pályát, és hogyan építed fel a harci stratégiát.

A „grind” és a számháború

Ahogy haladsz előre a játékban, nemcsak a harcot, hanem a fejlődést is rendesen megérzed. Az XP rendszer lehetővé teszi, hogy folyamatosan erősödj, és bár a fejlődés fokozatos, az igazi élvezet akkor jön, amikor elkezded igazán maximalizálni a teljesítményt. A fejlesztési lehetőségek pedig széleskörűek, így tényleg elérheted a határt, amit egy shoot ‘em up játéknál keresel. Az igazi számháború a játék vége felé kezdődik, amikor már billionos sebzésekkel zúzhatsz át az ellenfeleken. Az érzés, hogy a számokat és a statisztikákat folyamatosan hajtogatod, egy új szintre emeli az élményt.

Az űr szép, de mi a helyzet a technikával?

Az Andro Dunos II az arcade hangulatot hozza vissza, de egy fontos részlet nem mindenkinek lesz tetsző: a teljesítmény problémák. Bár a grafika szép és a karaktermodellek jól visszaadják a retro stílust, a frame rate gyakran zuhanhat, főleg, ha egyszerre túl sok ellenség van a képernyőn. Ez egy kicsit rontja az élményt, főleg ha az ember másik platformon próbálná ki, mint például az arcade gépeken. Az irányítás is lehetne finomabb, mert a gombkombinációk és a váltások néha nem működnek olyan gördülékenyen, ahogy azt szeretnénk.

Értékelés: 9/10 – Nagyszerű retro élmény, rengeteg szórakozással, de néhány technikai probléma miatt nem tökéletes.